Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

158 A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSE. Nem olyan aggodalmas tehát az albirói intézmény fenntartása. Nekem csak azért van ellene kifogásom, — hiszen már bizonyos tekintetben eredményes működést is végeztem e téren, — mert a IX. fizetési osztály oly csekély dotatioval jár, hogy abból olyan képzettséggel biró és olyan korban levő ember, mint a biró, megélni nem igen képes. Ebből a szempontból szeretném az egész IX. fizetési osztályt megszüntetni és az allűró helyett birót tenni. Ez nem is kerülne valami sokba: a legnagyobb baj azonban az, hogy ha a IX. fizetési osztályba való szervezést igy megszüntetjük, akkor az adrninistratio valamennyi ágazata szintén fogja kívánni a IX. osztály megszüntetését, ez pedig már igen tekintélyes összeget jelent. Ami a jegyzőket illeti, ő excellentiája azt méltóztatott mondani, hogy itt nagy alkotmányjogi sérelem van, mert a birói függetlenség van megtámadva. Én felolvasom a paragraplmsnak azt a pontját, a melyre az a súlyt helyezte. Azt mondja a szakasz (olvassa) : . . .»nem peres ügyekben, ideértve a fizetési meghagyást, a végrehajtási ügyeket és a telekkönyvi ügyeket is«. A theoria és a gyakorlat emberei azt mondják, hogy a birót tehermentesíteni kell minden olyan functiótól, amelyhez nem kell az ő nagy gyakorlata, tudománya, a mely nem igényli azt a sok mindenféle ismeretet r és körültekintést, hanem csak cliablonszerü. Én már rendelettel megszüntettem bizonyos kezelési teendőket még akkor, midőn kormányra léptünk. Hiszen ő nagyméltóságával együtt dolgoztunk annak idején, nagyon jól tudjuk tehát, hogy ez sokat segített. Bizonyos dolgokat azonban nem lehetett a bíráktól elvenni, mert ha azok nem is voltak kizáróan birói ítélkezési vagy peres ügyek. az eddigi törvények és a gyakorlat szerint mégis mint administrativ dolgok a biró ítélkezésének előkészítésére valók voltak. Azt akarjuk tehát most, hogy a nem peres ügyekben, tehát nem ott, a hol a fél a másik féllel szemben a jogát keresi, a hol a védelem és a vád, vagy polgári ügyekben az ellenérdekek küzdenek egymással, a hol tehát igazán a függetlenség és annak minden attribútuma valóban nagyon szükséges, hanem a nem peres ügyekben, a hol jóformán igazságügyi administrativ dolgokról van szó, például ha valaki eladta a házát és kéri annak a vevőre való átírását, éhez ne legyen szükséges birói intézkedés. Ha azután a foganatosítás nem tetszik az egyik vagy a másik félnek, perorvoslatnak van helye. Itt tehát semmiféle alkotni ányséreleni, a mely a birói függetlenséget tángálná, nem forog fenn. így van ez a hagyatéki dologkban. Tannak törvényes intézkedések örökösödési jogunkban és másutt is arra nézve, hogy kit kell perre utasítani. A jegyző ily dolgokban az ügyet nem intézi el, a félt perre utasítja, az még mindig megnyerheti, sőt nagyon gyakran meg is nyeri a jjert. Hát ez sem olyan dolog, a melyen fenn lehet akadni; és különben is az ily ügyek kiválasztása a felelős ministerre van bízva. Vagy itt van a végrehajtási ügy. Az peres ügy ? Lefoglalják valakinek a holmiját, esetleg igénypert támasztanak, de ez már nem hozzá tartozik. Ilyen ügyekben jár tehát el és a minister saját felelősségére jelöli ki azokat az ügyeket, a melyekben az ilyen jegyző eljárhat. Én már tudom, hogy micsoda ügyekben, hiszen készen van a rendelet. Nem lesz abban semmiféle olyan dolog, a hol félni kell attól, hogy akár a minister, akár pedig más valaki befolyást fog gyakorolni ennek az ügynek elintézésére. A mi pedig azt illeti, tartozom rá egész őszinteséggel válaszolni, hogy kit bizunk meg, hát természetesen a legjavát, és azután elő is léptetjük a IX. fizetési osztályba és az illető albirói fizetést is kap. De hogy akkor, ha nem felel meg, elveszik tőle azt a functiót, az egészen kétségtelen. En a birói függetlenséget nem abban találom, hogyha egyszer nagy hibát követtünk el és valakit oda helyeztünk, a hova nem való, akkor ott hagyjuk a közönségnek és az országnak rovására és kárára, hanem én azt tartom, hogyha bíztunk benne és oda helyeztük, de azután nem felelt meg, akkor álljon egj lépéssel hátrább. A fizetését, a rangját természetesen nem lehet elvenni; ez a következménye a mi hibánknak és az ő gyarlóságának. De hogy ő ott maradjon, mikor nem arra való, azt nem ígérem. Méltóztatott még aggályoskodni az áthelyezés miatt, és azt méltóztatott mondani ő excellentiája, hogy nem sok eredményt vár; nehézkes, hosszadalmas és kölcsönös megegyezéssel meg lehet csinálni. Ezt tudom, és nem árulok el titkot, hogy ő excellentiája hires volt arról, hogy kellő időben, kellő tapintattal, kellő erólylyel nagyon sok ilyen megegyezést csinált. Nála mindenki minden kétség nélkül ugy fogadta, hogy ez helyes intézkedés. Ez azonban nem intézmény, és nem fog mindenkinek sikerülni. Az ő genialitásának sikerült, de ismétlem, nem mindenkinek sikerül és vannak emberek, akik ezeket a megegyezéseket nem szeretik, hanem inkább szeretik ráhúzni ügyükre a paragraphust. Itt az áthelyezés meg van engedve akkor, közérdekből, az igazságszolgáltatás érdekéből szükségesnek mutatkozik. Hiszen méltóztatott rámutatni a dologra; sokszor kényes családi dolgok játszanak közre. Megtörténhetett pl., hogy valaki saját hibáján kivül tekintélyét vesztette, megverték ok nélkül. Ha egy kis községben, vagy egy járásbíróság székhelyén megvernek valakit ok nélkül, nem lehet a világgal elhitetni, hogy ezt az embert nem becstelenitették meg, és ő maga is rosszul érzi magát ott. De nem kéri az áthelyezést, mert egyfelől talán meg van az a tudata, hogy a tisztességes emberek más véleménynyel lesznek róla, más-