Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSE. 155 méltatni és a mennyiben leliet, ezeknek a megbízásoknak stabilitását mégis csak constatálni, mert e nélkül, igazán mondhatom, ezeknek a jegyzőknek közjogi állása teljesen a hatalmi tényezők alá lesz rendelve. Méltóságos főrendek! Körülbelül 43 éve annak, hogy a szóbeliség és közvetlenség nagy elvét a mi régi törvényhozási rendtartásunk bevezette az igazságszolgáltatásba. Huszonöt esztendőnél többnek kellett lefolynia, mig ezt a minden izében bevált 1893: XVIII. t.-cz. reorganizálta. Ekkor ismét kilencz esztendő kellett arra, hogy elkészüljön a perrendtartás, majd ujabb tiz esztendő, hogy ez az elkészített perrendtartási javaslat törvénynyé váljék. És én megvallom, nekem hitem, meggyőződésem, hogy a magyar igazságszolgáltatás teljes, tökéletes és gyökeres átreformálása addig lehetetlen, míg ez a polgári perrendtartás életbe nem lép. És épen ezért, habár igazán súlyos aggályaim vannak a törvényjavaslat ellen, még csekély szavazatommal sem akarok útjába állni annak, hogy az íörvénynyé váljék s a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául tisztelettel elfogadom. (Elélik helyeslés és éljenzés.) Elnök: Kíván még valaki szólni ? Ha nem, akkor az átalános vitát bezárom. A minister ur ő excellentiája kivan szólni. Székely Ferencz igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Nagy köszönettel tartozom ő excellentiájának különösen a záró kijelentéséért és azért, a mivel közvetlenül megelőzőleg e kifejezését indokolta, ügy vagyunk csakugyan, hogy 43 esztendővel azelőtt kimondtuk, hogy addig is, mig a szóbeli és közvetlen eljárás életbeléphet, csináljunk ideiglenesen 600 paragraphust, azután elmúlt 20 év és akkor azt mondtuk, hogy egyelőre csináljunk ismét 300 paragraphust, azután elmúlt az egyik 10 esztendő és elmúlt a másik is és mégsem vagyunk azon a ponton, amelyről már elődeink is azt hitték, hogy 2—3 esztendő múlva ott lesznek. Ez volt a kormány eljárásának inditó oka, és különösen ez inditott engem is arra, hogy nem várva a minden téren szükséges codificatiónak elvégzésére, kiragadtam a teendők tömkelegéből azokat a legszükségesebb intézkedéseket, amelyek legalább addig biztosítják a megélhetést, mig eljuthatunk az Ígéret földére. Ez az oka annak, hogy meglehetősen tarka ez a javaslat. De ő excellentiája, a ki szintén az élet embere, méltóztatott elismerni, hogy hasznos, szükséges intézkedések is vannak benne. Egyik-másik intézkedés iránt aggálya van, de hiszen épj>en azért szólalok fel, hogy azokat lehetőleg eloszlassam. Nekem, méltóztassanak elhinni, sokkal kellemesebb lett volna, ha az 1. §. helyett a birói vizsgát szabályozhatom vala, ha a 2. §. helyett az ügyvédi rendtartást, a harmadik és nem tudom hányadik paragraphus helyett pedig a bírósági pragmatica kérdését rendezem, a midőn azután a jegyzői és az albirói kérdés is szabályoztatott volna. Ha a fegyelmi eljárást, amely szintén régi és elavult, meg leliet vala alkotni, az sokkal jobban festett volna, és azt hiszem, hasznosabb is lett volna az országra nézve. De mikor tényleges viszonyokkal állunk szemben; midőn mindenütt égető és sürgősen orvoslandó bajok vannak, akkor méltóztassék megengedni, lclkismeretesen nem tehet az ember egyebet, mint azt, hogy a legsürgősebb bajokat orvosolja és igyekszik az orvoslást ugy beilleszteni a jogéletbe, hogy nagyobb baj ne történhessék. Ennek során talán szolgálhatok mindjárt felvilágosítással. T. i. azt méltóztatott kérdezni, hogyha igaz az, hogy 1914január 1-én életbelép a perrendtartás, akkor miért kell ezt a közbenső intézkedést tenni, hiszen csak két esztendő van még előttünk, talán addig várhatnánk és egy szerves egészbe foglalhatnék az összes kérdéseket. Ez igy nagyon tetszetősen fest, de nem egészen igy áll a dolog. Először is az Isten kezében vagyunk, és ki tudja, meglehet, — az Isten ne adja — hogy egyikünk sem él már akkor. Hát ki garantálja azt, hogy 1914-ben életbe fog lépni a törvény ? Ez komoly szándékom, és mindent elkövetek annak megvalósítására ; de hogy

r megtörténhetik-e, azt nem garantálhatom. A másik dolog az, hogy ezek az intézkedések, amelyek a következő perrendtartást mintegy előkészítik, amelyekkel előlegezzük magunknak a jó rendelkezéseket, nemcsak két esztendeig fognak életben maradni. Mert hiszen abban igaza van a nagyméltóságú főrendiházi tag urnak, hogy ha egyszer az uj perrendtartás életbeléj), akkor ezek az intézkedések az uj perrendtartás erejénél fogva maradnak meg, tehát egy folytatólagos életet kapnak; de a régi perekre nézve a régi perrend marad érvényben, mert ha a caesura, a mely az életbeléptetési törvényben javaslatba van hozva, elfogadtatik, akkor a régi perek, ugy amint megindultak, a régi perrendtartás szerint fognak befejeztetni. Tehát lehetséges — nem kivánom, hogy ugy legyen — hogy négy-öt sőt hat esztendeig is életben maradnak ezek az intézkedések a régi perekre nézve, az ujakra nézve pedig nemcsak a megszokás alapján, hanem az uj perrend erejénél fogva lesznek érvényben. Ez tehát nem felesleges intézkedés, különösen ha még hozzáteszszük, hogy esetleg nem 1914 január 1-én, hanem májusban, vagy 1915-ben fog életbelépni az uj perrendtartás. Azután van itt egy épen olyan intézkedés, amelyet szintén méltóztatott megróni, hogy t i. miért zavarjuk mi össze a dolgokat, miért van a perrendtartásban is valami szervezeti intézkedés és miért van itt is, jobb lett volna együtt megcsinálni. Természetes, hogyha lett volna külön szervezeti törvényünk, amint hogy annak idején lesz, akkor nem kellett volna ezeket az 20*