Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-20

156 A FŐRENDIHÁZ XX. ÜLÉSE. intézkedéseket kétfelé kovácsolni. De hogy az életbeléptető törvénybe nem lehet az egészet beszorítani, az egyszerűen onnan következik, hogy az életbeléptető törvény a polgári ügyekre vonatkozik, ezeknek az intézkedéseknek, szüksége pedig nemcsak a polgári eljárás során, hanem a büntető eljárásnál is fenforog; igy tehát akkor, mikor ezeket az előleges intézkedéseket tesszük, czélszerünek találtuk azt, hogy e tekintetben necsak a polgári viszonyok szabályoztassanak az életbeléptető törvényben, hanem ezen előleges szervezeti novellában már a büntető viszonyok is szabályozást nyerjenek. Mert igazán nem lett volna értelme ailnak, hogy a polgári ügyeknél elégnek találta a törvényhozás a Curián az ötös-, a táblán pedig bizonyos vonatkozásban a hármas-tanácsokat, akkor a büntetőügyeknél miért legyen hetestanács. Ennek semmi különösebb oka nincs s ennek következtében azt hiszem, épen akkor voltam consequens, a mikor a büntetőeljárásra vonatkozólag is ezt itt javaslatba hoztam. Ami azt a kifogást illeti, hogy több szem többet lát s igy a hetes- vagy ötös-tanács talán jobban felelt volna meg, mint 'az ötös- és hármas-tanács, erre vonatkozólag tapasztalatom alapján mondhatom, — hiszen sokáig voltunk birák és igy tudjuk — hogy itt nem a szám teszi, hanem a qualitás. Hála Istennek birói karunk emelkedett qualitás dolgában s ami a jogkérdéseket illeti, éppen felülvizsgálati ügyekben, amelyeknél nehezményezni méltóztatott a hármas-tanácsot, három jó jogász megoldja azt a jogkérdést; a hol pedig több figyelem és a tényeknek oly pontos appretiatiója szükséges, amint az a fellebbviteli eljárásban van: bátor vagyok ő excellentiáját figyelmeztetni, — valószínűleg nem is kerülte el a figyelmét — hogy épen a fellebbviteli eljárásban a táblánál ötös-tanács van. Bernáth Géza: A felülvizsgálatnál! Székely Ferencz igazságügyminister: Az én nézetem az, s ez a felfogás került túlsúlyra a képviselőházban is, sőt jóformán ellenzésre sem talált, hogy három jő jogász a jogkérdést meg tudja oldani. És igy igazán erőpazarlás, ha annak az ügynek elintézésére öt ember alkalmaztatik. Talán még szabad egy körülményre a méltóságos főrendek figyelmét felhivnom, s ez az, hogy habár jogásznemzetnek mondjuk magunkat, igazi jó jogász nem nagyon sok van, s egyik felső bíróságnak sem válik előnyére az, hogyha kénytelen nem teljes qualitásu és nem teljesen kitűnő egyéneket alkalmazni. Ha öt jó birót tudunk alkalmazni a Curiánál egy tanácsban, ezzel nagyon meg lehet a Curia és az ország is elégedve, nem kell oda hét ember; nem olyan nagy az ország, hogy ezt el is birja. S hozzá kell még venni, hogy a sok szám akadályozza a munkában a tanácsot. Mert méltóztassék csak felvenni azt, hogyha hét ember van egy tanácsban és egy bizonyos korlátolt időn belül csak bizonyos számú ügyet lehet elintézni, akkor egy emberre kevesebb ügy esik, talán olyan kevés, hogy nem is foglalkoztatja egészen a szabadon maradt munkaerőt. Holott, ha kevesebb számú biró használja fel ugyanazt az időt, akkor mindenki többet producálhat. S ezt megpróbálták már a külföldön is és nagyon jól jártak vele. Nálunk a felülvizsgálati tanács a Curián már régóta öttagú tanácsban működik, és soha nem vettük észre azt, hogy ott akár qualitás, akár quantitás tekintetében fennakadás lett volna. Igy van a képviselőválasztási bíráskodás dolgában is, a hol szintén öttagú tanács határoz, és soha nem volt nehézség e miatt és sohasem merült fel az a vélemény, hogy talán hetes tanács jobban intézte volna el a dolgot. Hát én csak a gyakorlati élet tapasztalatait veszem fel, azokhoz alkalmazkodom, és azt hiszem, ő excellentiája is meg fog nyugodni abban, hogy e téren nem mentünk túl a kellő határokon. A második jjaragraphusra vonatkozólag, t. i. az ügyvédségre vonatkozólag, méltóztatott megemlíteni, hogy az az intézkedés, hogy az ügyvéd nagyobb qualificatióval birjon, mint eddig, nagyon helyes, az ellen nem tesz kifogást, csak azt méltóztatik mondani, hogy ez nem fogja megakadályozni az ügyvédi pályára való tolongást. Én sem ringatom magamat abban a reménységben, hogy ez az egy intézkedés meg fogja akadályozni a tolongást, de hogy megnehezíti, azt erősen hiszem. Sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel különféle minőségemben, úgyis mint az ügyvédi vizsgálóbizottság elnöke, mint a jogászegylet alelnöke, mint főügyész és koronaügyész és a ministerium által véleményezésre felkért egyén. Nagyon beláttam, hogy ugy mondjam, e baj gyökerébe, és legfőbb okául az ügyvédség túlszaporodásának, merem állítani, az olcsóságot, a diploma könnyű elérhetőségét kell tekintenem; ez a f őok. Baj volt az is. hogy nem volt elég egyetemünk. Mindenki idetódult a budapesti egyetemre, és annyi ember jelentkezett, hogy lehetetlen volt kívánni, hogy hallgassák is az előadásokat, mert be nem fértek a termekbe. Ennek következtében szabadságot vettek arra, hogy egyáltalában be se menjenek annyian sem, a mennyien beférnek; beiratkoztak, azután hazamentek, szántottak, vetettek, vagy akármit csináltak, ügyvédi irodában dolgoztak, csak jogot nem tanultak, azután bukdácsolva letették a vizsgát, ós egyszer csak megkapták az ügyvédi diplomát. Szegény ország vagyunk, és ha valakinek az állt szeme előtt, hogy diplomás ember akar lenni, jóformán alig lehetett más, mint ügyvéd, mert az orvosi, a teclmicus diploma sok pénzt, időt, szorgalmat, tanulmányt igényel, míg ezt az egyet jóformán semmivel lehetett megszerezni.