Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

Á FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. 13/ mit tegyen is az állam, teljes megelégedettséget nem fog előidézni. Pedig itt rá kell mutatnom arra, hogy igen tetemesek azok az emelések, a melyek az utóbbi időben történtek. Végre is valamely határt kell szabni ennek a processusnak, mert végeredményében olyan társadalmi ellentét talál előállani a fix fizetéssel biró alkalmazottak és a semmi fizetéssel nem biró adózók között, hogy ez azután társadalmi calamitássá fejlődhetik ki. Azt hiszem, teljesen igaza van Antal Gábor ő méltóságának, amidőn helyesli a kormánynak azt a tervét, hogy nem a fizetés felemelésével, hanem a családi pótlék megadásával igyekezzünk a kérdést megoldani, mert bármennyire is emeljük a fizetéseket, ha ez a fizetés egyformán jut mindenkinek, nem tudjuk kiküszöbölni azt a társadalmi igazságtalanságot, amely abban áll, hogy az a fizetés, amelyből egy nőtlen, vagy feleséggel biró, de gyermektelen tisztviselő megélhet, absolute nem elégséges annak a tisztviselőnek, a kinek gyermekei is vannak. Az igazságot éj)en abban kell keresnünk, hogy azok részére, akik családdal bírnak, nagyobb javadalmazást biztosítsunk, mint a nőtlenek részére. Ezek után nem kívánván tovább igénybe venni becses türelmüket, kérem, _ méltóztassanak a törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés.) Zichy János gr. vallás- és közoktatásügyi minister : Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a vita folyamán felvetett kérdésekre nagyon röviden én is megtegyem a magam reflexióit, még pedig abban a sorrendben, amelyben azok itt elmondattak. (Halljuk!) Gyurátz Ferencz és Antal Gábor ő méltóságaik a lelkészek fizetése rendezésének kérdését vetették itt fel, ameh

r

re vonatkozólag van szerencsém kijelenteni, hogy ezzel a kérdéssel már régebbi idő óta foglalkozom. Mindenesetre a tanítók fizetésének rendezésével kapcsolatban óhajtom ezt rendezni, lehetőleg már 1912-ben ideiglenesen, de mindenesetre 1913-ban véglegesen. Dessewffy Aurél gróf ő excellentiája, valamint Chorin Ferencz ő méltósága a közgazdasági egyetem kérdését vetették fel. Ezt a kérdést rendkívül fontosnak tartom épen azon indokoknál fogva, amelyeket ő nagyméltósága és ő méltósága itt elmondottak. Erre vonatkozólag a képviselőházban már ki is jelentettem, hogy a kérdéssel alaposan foglalkozni akarok azért, mert azt még nem tartom teljesen érettnek. Épp ezért e nagyon fontos kérdés, a gyakorlati életpályákra előkészítő közgazdasági egyetem részleteinek megbeszélése czéljából a gazdasági érdekképviseletek hivatott kiküldötteinek részvételével rövid idő múlva tanácskozást óhajtok tartani és a terv gyakorlati keresztülvitele czéljából pedig.a kérFőrendiházi napló. 1910—1915. I. kötet. dés tanulmányozására szakembereket akarok a külföldre kiküldeni. A magam részéről azt tartom, hogy ma az állam, ereje anyagi tekintettel arra, hogy két egyetem van tervbe véve, máris rendkívül igénybe van véve, mindazonáltal nem akarok elzárkózni ezen kérdés megvalósítása elől sem és mert annak megvalósítása időhöz kötve nincs, a magam részéről ezt a határozati javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Antal Gábor ő móltósága panaszkodott arról, hogy az 1 908 : XL

VI. t.-cz. nem hajtatik végre. Méltóságos főrendek, én már erre vonatkozólag a költségvetési vita alkalmával a képviselőházban voltam bátor reflectálni, és azt mondottam, hogy tényleg igaz, hogy bizonyos teljesített szolgálmányok csak az esetben váltatnak meg, ha ezek vagy a tanítónak díjlevelében, vagy az iskola költségvetésében taxatíve fel voltak véve. De ha fel voltak véve taxatíve, akkor meg is váltatnak. Nem tartom azonban szükségesnek, hogy ez a törvény módositassék, mert a törvény 3. §-ának második bekezdése szerint különös méltánylást igénylő esetekben megengedtetik az, hogy kivételes kárpótlás történjék és azért ő méltóságának megnyugtatására kijelentem, amint hogy kijelentettem a képviselőházban is, hogy a legmesszebbmenő előzékenységgel fogom honorálni az erre vonatkozó kívánságokat. Csernoch ő nagyméltóságának elmondott beszéde kapcsán mindenekelőtt örömmel akarom constatálni, hogy a culturpolitika tekintetében az én felfogásom és az ő felfogása között különbség nincs. Azt az elvet vallom én is, hogy a nevelés és tanítás ügye az egész vonalon valláserkölcsi alapra fektetendő és különös tekintettel arra, a mit az egyetemi ifjúsági egyesületekre mondott, kijelentem, hogy jövőben a legszigorúbban akarom az egyetemi ifjúsági egyesületek működését ellenőrizni, hogy működésök által visszaélések ne történhessenek. A mi a polgári iskolának a reformját illeti, van szerencsém kijelenteni, hogy a ministeriumban tényleg folynak e részben az előmunkálatok és hogy erre vonatkozólag a közoktatásügyi tanács véleményéhez is fordultam. Gondom lesz arra, hogy a hittanitásnak ebben a reformban kellő befolyás biztosittassék. Épen ugy kijelentem, méltóságos főrendek azt is, hogy az alapítványi ügy rendezését is a legrövidebb idő múlva foganatosítani fogom. A kalocsai érsek ur ő nagyméltósága azt kívánja, hogy a politikai községek által azon esetben, midőn 1868. évi XXXYIII. t.-cz. 25. §-a lehetővé teszi, a felekezeti iskolák anyagi támogatása eszközölhető legyen. Erre nézve a legnagyobb készséggel kijelentem, hogy a községek ez irányú szándéka elé semmi akadályt gördíteni nem fogok. Ha azonban ő nagyméltósága azt kívánná, hogy a politikai községek és azok segélyezése tekintetében bizonyos hatósági kényszer gyakorol-