Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-18
138 A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. tassék, azt azért nem helyezhetem kilátásba, mert erre nézve a törvény semmiféle jogalapot nem nyújt. Csernoch János: Ezt nem is kívántam. Zichy, János gr. vallás- és közoktatásügyi minister: 0 nagyméltóságának azon kijelentésére, hogy az egyetemi alapnak az áUami költségvetésbe való felvétele nem praejudieálhat az alap jogi természetének, van szerencsém kijelenteni, hogy én ezt a magam részéről teljesen honorálom, de egyben constatálnom kell, hogy az 1848: XIX. t.-cz. 1. §-a a budapesti egyetemet mint állami intézményt, a közoktatásügyi minister hatósága alá rendelte. Én azonban remélem, méltóságos főrendek, hogy az autonómia megoldásával kapcsolatban bizonyos idő múlva ezt a kérdést is sikerülni fog teljes megelégedésre véglegesen megoldani. Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! 0 nagyméltósága, a kalocsai érsek ur szükségesnek látta egy tisztán administrativ jellegű intézkedésemet itt a vitában felhozni. Én a magam részéről nagyon sajnálom, hogy egyáltalában ezen intézkedésem ugy magyaráztatik, mintha én ezáltal a katholikusokat akartam volna insultálni — mert ilyeneket is olvastam a sajtóban. f Csernoch János: Én ezt nem mondtam! Zichy János gr. és vallás- közoktatásügyi minister ". Nagyon örülök, hogy ő nagyméltósága ezt a felfogást nem teszi magáévá. Ep azért kérem, ő nagyméltóságát, méltóztassék odahatni, azzal a befolyással, a melylyel rendelkezik, hogy ez a sajátságos felfogás ne suggeráltassék a közvéleménybe; méltóztassék odahatni, hogy megértsék azt, hogy nincs szükség arra, hogy az ördögöt a falra fessék, nincs szükség mártírokat teremteni (Ugy van!) és nincs szükség felesleges örömet okozni azoknak, akik ő nagyméltósága világnézetével ellentétes álláspontot foglalnak el. (Helyeslés.) Ez az ügy határozottan nem tartozik ide, amint ő nagyméltósága igen helyesen megjegyezte, de miután ebből az ügyből tulajdonképen egy cause eelebre-et csináltak s miután már engem is ugy állítottak oda, mintha én hitehagyott volnék s egyáltalában a katholikuS egyház és az egész katholikus közvélemény felfogásával szembehelyezkedtem volna, méltóztassék megengedni, hogy egész őszinte kijelentést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Én minden intézkedést, amelyet személyi ügyekre vonatkozólag a ministeriumban eszközlök, tisztán és kizárólag csakis administrativ szempontból teszek. Ilyen intézkedés volt báró Barkóczy Sándor ministeri tanácsos urnak az áthelyezése is. Két éven át csendes szemlélője voltam az állapotoknak, méltóságos főrendek, de végre is beláttam azt, hogy nem maradhat egy olyan exponált osztálynak, mint az V. ügyosztály, az élén egy férfiú, a ki a viszonyok folytán, különböző okoknál fogva belesodortatott az egymással ellentótben álló és egymással ki nem egyenlíthető világnézletek összeütközésének focusába és ott a küzdő felek között annak a kőnek a szerepét jatsza, melyet az egymással veszekedőfelek egymás fejéhez vágnak. Ilyen körülmények között, méltóságos főrendek, bármily kiváló tulajdonságokkal legyen is felruházva ez a tisztviselő, mint a hogy fel van ruházva, bármennyire akarja is a kötelességét teljesíteni, mint a hogy ő teljesítette is, ós bármennyire akarjon is objectiv lenni; az ő administrativ tevékenysége által mást, mint subjectiv benyomást, subjectiv impressiókat kiváltani egyáltalában nem lesz képes. (Ugy van!) És ennek, méltóságos főrendek, tulajdonképen nem is annyira ő az oka, mint inkább a különböző világnézeteknek az összeütközése, amelyek az én legnagyobb sajnálatomra ép az ő feje fölött ülték legvadabb orgiájukat. Már most, méltóságos főrendek, ez lehet érdekében az izgalmak fokozásának, az ellentétek fejlesztésének, de nem lehet érdekében sem a tanügynek, melyet ott administrálni kell, sem annak a világnézletnek, amelyet ő nagyméltósága itt képvisel, és nem lehet mindenekelőtt érdekében annak az administrationak, amelyből én, legalább a magam személyére, minden subjectiv momentumot ki akarok küszöbölni. (Átalános élénk helyeslés.) Én tehát, méltóságos főrendek, akkor, mikor Barkóczy báró ministeri tanácsos urat áthelyeztem, absolute semmiféle világnézletre nem gondoltam, ez által semmiféle capitis diminutioban az illető tiszteletreméltó ministeri tanácsos ur nem részesült, én azzal az áthelyezéssel, méltóságos főrendek, csak annak a souverain objectivitásnak akartam áldozatot hozni, amely kell, hogy az egész magyar administratiót az egész vonalon uralja, Méltóságos főrendek! Akkor, mikor idejöttem a ministeri székbe, nem azért jöttem ide, hogy akár egyik, akár másik oldalon népszerűségre tegyek szert, hanem azért, hogy a legnagyobb objectivitással teljesítsem kötelességemet, akár babérokat; akár töviseket fog az rámnézve teremni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Következik a szavazás. Mivel Ghorin Ferencz ur ő méltósága által benyújtott határozati javaslat a törvényjavaslattal nem áll ellentótben, elsősorban a költségvetési törvényjavaslat felett fogunk szavazni s ha az el van intézve, akkor következik a szavazás a határozati javaslat felett. Kérem tehát azon méltóságos főrendeket, a kik az 1912. állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot átalánosságban elfogadják, méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek a költségvetést átalánosságban elfogadják. Következik a szavazás a határozati javaslat felett, amelyet még egyszer fel fogok olvastatni.
