Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

134 A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. Még azt is láttam a statistikából, hogy a felekezeti iskolák száma a legutóbbi statistikai kimutatás szerint csökkent; volt körülbelül 7000 római katholikus, 1849 református, 1792 evangélikus iskola, és mig a katholikus iskolák száma 40-el csökkent, a református és evangélikus iskolák száma megmaradt. Dicséretükre és becsületükre válik, hogy ragaszkodnak iskoláikhoz. Ha azonban változtatni kellene az 1907-iki törvényczikken, akkor változtatni kellene azon intézkedésein, t amelyek a tanítók fizetésére vonatkoznak. És itt teljesen hozzájárulok ahoz, a mit Gyurátz Ferencz ő méltósága volt szives az imént felhozni, bog}' t. i. a felekezeti tanítók fizetését feli kell emelni, egyenlővé kell tenni az állami tanítók fizetésével, mindkettőjét pedig a kor viszonyaihoz képest szabályozni és emelni kell. Tudom, hogy a cultusminister ur már többször kijelentette, hogy foglalkozik ezzel az ügygyei és annak megvalósitásására törekszik, s meg vagyok győződve arról is, hogy a pénzügyminister ur a cultusminister urnak ezt a törekvését a maga idejében kellőképen honorálni is fogja. A statisztikai kimutatások szerint — még csak egy pár rövid perezre kérem kegyes türelmöket (Halljuk! Halljuk!) — a polgári iskolák száma az országban folyton szaporodik és maguk a polgári iskolák erős fejlődésnek indulnak. Ez az erős fejlődés arra kell, hogy birja a kormányt, hogy megalkossa már egyszer a polgári iskolák szervezeti törvényét, ügy tudom, hogy a hogy a cultusministeriumban most foglalkoznak egy uj tanterv elkészitésével a polgári iskolák számára, s ha ez igy van, akkor arra is kérem a cultusminister urat, hogy a hittan tanítására ne, mint eddig volt, egy, hanem két órát méltóztassék hetenként felvenni, (Helyeslés.) mert hetenkénti egy órával semmi üdvösebb eredményt sem lehet elérni. A szervezeti törvényben arra is figyelemmel kellene lenni, hogy megállapittassék, mikép és kik által állitandók fel a polgári iskolák, mert a polgári iskolák most szertelenül, sokszor speculatio czéljából állittatnak fel egyesek által, sokszor oly helyeken, a hol van már virágzó polgári iskola és a hol csak azért állítanak fel uj iskolát, hogy a már meglévő virágzó polgári iskolának concurrentiát csináljanak. Megalakul az ilyen polgári iskola először magán-, később társadalmi utón, azután, mikor a társadalom már megunja, áthárítja a községre, s végre.azt mondják, kár volna egy már lenálló iskolát megszüntetni s egyszerűen áthárítják a fentartás terhét az államra. A kimutatás szerint a múlt esztendőben az állam egyetlenegy polgári iskolát sem állított fel és mégis busz uj polgári iskola létesült. Ezen busz iskola között bizonyosan sok olyan van, amely csakis speculatio czéljából állíttatott fel. A gazdatársadalom már ismételten kérte a kormányt, a jxdgári iskolák valami bensőbb összeköttetésbe hozassanak a gazdatársadalom érdekeivel, hogy ez iskolákban nagyobb gond fordíttassák — vagy nem is nagyobb, mert hiszen eddig talán semmi gond sem fordittatott, hanem gond fordíttassák — az elméleti és gyakorlati gazdasági ismeretek elsajátítására, a mi által útját fogják állni annak is, hogy a polgári iskolákból sok olyan elem kerüljön ki, akik most, mivel a polgári iskolák magukban semmire sem kéj)esitenek, csakis a proletariátus számát szaporítják. A jjolgári iskolák javára és előnyére fel kell azonban említenem azt is, hogy azok — különösen a nem magyarnyelvű vidékeken — fontos missiót teljesítenek s ebből a szempontból j)ártfogásra is méltók, mert azok a gyermekek, akik elhagyják a népiskolát s belépnek a j>olgári iskolába, rövid idő alatt teljesen megmagyarosodnak. Sokszor felmerül és minden esztendőben ismétlődik a sok kifogás ami középiskoláink ellen. Abban mi is megegyezünk, hogy a középiskola a nemzeti egység iskolája. Csakhogy ezt a nemzeti egységet nem ugy képzeljük, mint az általam előbb vázolt radicalis és szabadgondolkodó irányzatok, a valláserkölcsi nevelésnek gyengítésével, vagy pedig teljes kizárásával, hanem azt akarjuk, hogy ez a valláserkölcsi nevelés gerinczét képezze a középiskolai oktatásnak. (Helyeslés.) Tudjuk, hogy akkor, midőn különös súlyt kellett helyeznünk a nemzeti egységre, midőn védekeznünk kellett idegen asjnratiók és germanizáló törekvések ellen, akkor a szerzetesrendi és felekezeti iskolák voltak azok, amelyek a legerősebb érzésű magyar ifjúságot nevelték Magyarországnak. (Igaz! Ugy van!) Közoktatásunk egyik ágának sincs annyi kritikusa, mint a középiskoláknak. És ezt én egész természetesnek is találom. Nem is volna jó, ha nem volna ugy. Középiskolai tanári karunk krémje a magyar intelligentiának, amely nemcsak elméletileg foglalkozik a tudományokkal, hanem azoknak ^gyakorlati alkalmazásával és értékelésével is. Ok, mint a középiskolai ügynek legelsősorban való szolgái, látják legjobban a hiányokat, veszik észre a hibákat, ők tehetik legjobban szóvá mindezeket a bajokat, ők adhatnak legjobban felvilágosítást és irányítást e tekintetben, a minister urnak a közoktatásügyi kormánynak pedig kötelessége ebből a legjobbat kiválasztani és azután annak foganatot szerezni. Középiskoláink megítélésénél sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azok nem arra hivatvák, hogy tudósokat kéjaezzenek, hanem hogy az ifjúsággal az alapismereteket elsajátíttassák, mert korunk culturájának iránya és haladása oly gyorsan változik, és oly gyorsan el is tűnik, hogy nagy hiba volna a közép-