Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. Í3f> iskola részéről, ha mindezeket a tüneteket fel akarná szivni, és dolgozni. ívem tudósokat képez a középiskola, hanem csak az alapismereteket adja meg; a tudósok képzése már az egyetem dolga. Sok a panasz azért is, mert középiskolai ifjúságunk igen visszamaradt a testi fejlődésben. Igaz, hogy ezt iparkodnak ellensúlyozni testgyakorlattal és mindenféle játékokkal, én azonban azt hiszem, hogy ebben nagy bűne van az egyhuzamu délelőtti tanitásnak is. (Igaz! Ugy van!) Ez az egyhuzamu tanítás előnyös és kedves lehet a tanárok, családok és a háztartás előtt, azonban az ifjúság testi és szellemi fejlődésére a legrosszabb befolyással van. (Igaz ! Ugy van!) Az ifjúság idegrendszere az egyhuzamban való tanítás következtében teljesen kimerül; sem ideje, sem kedve az iskolában hallottakat és tanultakat megrágni, azokban elmélyedni és azokat megemészteni. A ki valamikor az ifjúság nevelésével foglalkozott, tudja, hogy az ifjú a negyedik órában már egészen kábult, az ötödik órában pedig már nem tud okosan gondolkozni, és hogyha ez oly káros — és nézetem szerint káros — a már fejlettebb korban levő ifjúságra, mennél inkább káros ez a népiskolába járó ifjúságra, amely a testi fejlődésnek első stádiumában van. Bs most már a felett vitatkoznak az illetékes tényezők, hogy magukban a népiskolákban is behozzák az egyhuzamu oktatást. Kifogásokat emelnek még a középiskolákban a latin nyelv tanitása ellen is. Méltóságos főrendek! Azt hiszem, a latin és átalában a classikus nyelvek tanitása legtöbb esetben azért nem jár kellő sikerrel, mert nem kerül ez a tanítás arravaló és ahoz értő tanárok kezébe, és nem gyakorolják a megfelelő módszert. Ujabban azonban — és ezt örömmel látom — nagy haladás észlelhető e téren. A magyar tanárok egy Juventus nevű latinnyelvü lapot adnak ki, amely már sok dicsőséget szerzett nekünk, nemcsak itt, de a külföldön is; (Ugy van!) Londonban, Parisban olvassák és elismeréssel vannak a magyar középiskolai tanárok iránt. (Ugy van!) Még egy-két szóval akarok megemlékezni a tanitóképezdékről. És itt örömmel jegyzem meg, hogy a cultusminister ur ügyesen oldotta meg a tanitókéjozés egységesitésének nehéz kérdését. Egy uj tantervet ós vizsgálati szabályzatot dolgozott ki és léptetett életbe, amely nagyon hozzá fog járulni ahoz, hogy az 1868 óta sok kísérleten átment ügy végre valahára kellőképen a tanügy javára rendeztessék. Eel kell még említenem, hogy iskoláink építésénél, amint azt már ugy magánkörökben, mint hivatalos összejövetelek alkalmával sokfelől hallottam, nagy luxus űzetik. Oly épületeket emelünk egyszerű falvakban, melyek díszére válnának városoknak, és városokban oly épületeket emelnek, amelyek nem középiskoláknak, hanem egyetemeknek illenének be. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy nem az az iskola jó, amely szép, hanem az az iskola szép, a mely jó. (Ugy van! Helyeslés.) Miután a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur tárczájához több oly ügy tartozik, a mely az ország katholikusait átalában érdekli, legyen szabad ezek közül egyet-kettőt még felemlítenem. Az egyik a katholikus országos autonómia, amelynek mielőbbi megvalósítását kérjük. Nem akarunk üres, aranyos, szép keretet, ,hanem oly autonómiát akarunk, amelynek tartalma is van. Nem jó az autonómia kérdését mindig uj meg uj feltételekhez kötni, mert minél több feltételhez köttetik az, annál nehezebb lesz a megalkotása. A második pedig az úgynevezett alapítványi ügy és ebben érdekeltek az ország hitfelekezetei is, hogy t. i. egy alapítvány csakis akkor létesülhet, midőn ezt a cultusminister ur, illetőleg a belügyminister ur jóváhagyta. Ez vitás kérdés, melyet rendezni kellene az illető egyházi hatóságokkal. Most azonban nem rendezik, bánéin a kegyes alapító által valamely jó czélra hagyományozott pénzt bírói letétbe helyezik, a hol az először is nagyon keveset jövedelmez és másodszor tudvalévő dolog, hogy könnyebb a tenger fenekéről felhozni egy drága gyöngyöt, mint birói letétből kikapni valami ott letett összeget. (Derültség.) Végül megemlítem, hogy a kötségvetésben benne vannak a budapesti egyetemeknek katholikus alapjai is. Ezen alapok jogi természetének ez nem praejudicálhat, miként ezt a magyar cultusniinisterek mindig kijelentették, és meg vagyok győződve arról, hogy a kultusminister ur is ezt a nézetet vallja. Minthogy látom, hogy a cultusminister ur teljes erővel azon van, hogy az előttünk drága és szent magyar cultura ügyét előbbre vigye, a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl,) Elnök: Kivan még valaki átalánosságban a törvényjavaslathoz szólni? Ha nem, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminisíer: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt őszinte köszönetemet fejezzem ki a kormány részéről azért, hogy mindazok a méltóságos főrendek, kik szívesek voltak felszólalni, azzal fejezték be felszólalásukat, hogy a költségvetési törvényjavaslatot elfogadják. Én, méltóságos főrendek, számolva az idő előrehaladottságával és a méltóságos főrendek kifáradt türelmével, csak igen röviden tartom kötelességemnek néhány észrevételt tenni azokra a kérdésekre, melyek az én ügykörömet érintőleg itt felhozattak. Mindenekelőtt Dessewffy Aurél gróf ö excellentiájának egy észrevételével foglalkozom, melylyel ő excellentiája szives volt figyelmünkbe