Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-18

A FŐRENDIHÁZ XVIII. ÜLÉSE. 133 mi is, nagy súlyt fektetünk arra, hogy a felekezeti békét gondosan megőrizzük. Attól félek, hogy az eset nem épen arra való, hogy ennek a szent ügynek szolgálatot tegyen. Az intézkedés nagy concessio a radieálisok javára, a legtürhetetlenebb elemek javára, a kik midőn a türelmességet hordják szájukon, oly türelmetlenek másokkal és különösen a katholikusokkal szemben, aminő türelmetlenségnek példáját Magyarország múltjában, történelmében nem találunk. (Ugy van!) Méltóságos főrendek! Ezek után kegyes engedelmökkel kitérek még a közoktatás terén jelentkező és actualis egynéhány kérdésre, tljabb időben sok szó esett az 1907: XXVII. t.-czikk megváltoztatásáról. E törvényczikk nézetem szerint a magyar törvénykönyv egyik legszerencsésebb alkotása; nagy munkának eredménye, hosszú idők leszűrt tapasztalatainak gyümölcse. Vezérgondolata az, hogy az állam a népoktatás czélját iparkodik megvalósítani a felekezetekkel karöltve, különösen oly helyeken, a hol a felekezeteknek megvannak történetileg szerzett jogaik és a hol ők szivesen közreműködnek az állammal az állam czéljainak megvalósításában. Tény az, hogy az állam nem képes az összes közoktatási terheket viselni, igénybe akarja tehát venni a felekezetek szellemi és anyagi erejét, igénybe akarja venni, de nem viszonszolgáltatás nélkül. Azt kivánja a felekezetektől, hogy az ő iskoláik teljesen megfeleljenek a törvény követelményeinek és hogy hűségesen szolgálják a magyar állam nemzeti czéljait, ha pedig ennek nem akarnának megfelelni, elegendő eszközt bocsát a cultusminister ur rendelkezésére, hogy a magyar állam jogainak ily felekezetekkel szemben érvényt szerezzen. Ezek az eszközök kétfélék, negatívok vagy positivok. Negatíve működik közre ugy, hogy megtonja vagy nem adja meg a segélyt, positive pedig ugy, hogy befolyást gyakorol a tanítók kinevezésére, előírja számukra a magyarnyelvű tantervet a magyar nyelv tanítására és befolyást gyakorol tankönyveik elbírálására. Ebben rejlik ennek a törvénynek alapgondolata és ezt oly fontosnak tartom, hogy igazán vétek volna ebben az irányban ezen a törvényen a legkevesebbet is változtatni. De egyúttal megjelöli ez a törvény az állami iskolák állításának útját is. Az állam ott állit iskolákat, a hol akar, de voltaképen ott kellene állítania, a hol azok szükségesek. Népoktatási törvényünk sehol sem oldja meg a kérdést, hogy kik voltakép minálunk az iskolafentartók. Nem mondja, inkább negatíve határozza meg és így a községeket is csak annyiban kötelezi iskolák állítására, a mennyiben a felekezetek nem képelek az illető községekben iskolákat fentartani. Általában az 1868 : XXXVIII. t.-cz. lehetővé akarta tenni a felekezeti népiskolák felállítását és fentartását, de fejlesztését is felekezeti alapon. Midőn Eötvös József báró a törvényjavaslatot a ház elébe terjesztette, Tisza Kálmán volt ki nyomatékosan kijelentette, hogy ő ezt a törvényjavaslatot el nem fogadhatja, mert ez a törvényjavaslat lehetetlenné teszi a felekezeti iskoláknak községi alapon való szervezését és fentarTisza Kálmán indítványára a törvényjavaslat egy külön bizottsághoz utasíttatott és a bizottság által nyerte el a mai szövegezést, a melyet azután ugy a képviselőház, mint a főrendiház elfogadott. Ezen törvény 25. §-ában az mondatik, hogy ámbár nem tekintetnek ezentúl felekezeti iskoláknak azok, amelyek a község vagyonából tartatnak fenn, mindazonáltal joga van a községnek, ha neki ugy tetszik, az iskolát ezentúl is felekezeti alajion fentartani. A törvénynek a törvényhozó által neki megadott ezen helyes és valódi értelme idők folytán feledésbe ment és magam voltam az, a ki 1904-ben mint képviselő szóvá tettem az országgyűlésen ez ügyet; kimutattam, hogy helytelenül kezdték akkor ezt a törvényt a felekezetek ellen alkalmazni és akkor Tisza István gróf mint ministerelnök és Berzeviczy Albert mint cultusminister kijelentette, hogy ők elismerik, hogy a törvénynek ez a helyes magyarázata. Ujabban pedig ismét helytelenül kezdik ezt a törvényt a cultusministeriuniban a felekezetek ellen alkalmazni, megfeledkeznek Trefort Ágoston egykori ministernek igazán arany mondásáról, hogy ő nem nézi, minő valamelyik iskola, csak jó iskola legyen. A statistikai kimutatásokból azt láttam, hogy ujabb időben örvendetesen szaporodott a tanyai iskolák száma. Ezért is üdvözlöm a cultusminister urat és kérem, méltóztassék ezt a tevékenységét továbbra is gyakorolni. Ennek az volt a következménye, amint ismét a statistika mutatja, hogy ujabban különösen magyar helyeken, — hiszen a tanyásrendszer voltaképen a magyarok közt divik, — nagyon csökkent az iskolaköteles és iskolába nem járó gyermekek száma, tehát a tanyai iskolák számának szaporítása maga után vonta azt, hogy most sokkal több gyermek látogatja az iskolát, mint az előző években. A tanyai iskolákon kivül ajánlom a cultusminister ur figyelmébe a telepítéseket. Állami telepítéseknél az állam, a földmivelésügyi ministerium mindenütt állit iskolát, nem ugy azonban a magántelepitéseknél. A magántelepito egészen megfeledkezik az iskola felállításáról, már pedig épen akkor, midőn a telepes község megalakul és a telepítés folytán óriási terheket vállal magára, nincsen abban a helyzetben, hogy ott iskolái építhessen és fenn is tarthasson. Az államnak ilyen helyeken kötelessége állami népiskolákat felállítania, nem pedig olyan községekben, amelyek gazdagok és amelyek magoktól is fel tudják állítani és fenn tudják tartani iskoláikat.