Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.
Ülésnapok - 1910-14
92 A FŐRENDIHÁZ XIV. ÜLÉSE. zonyos javadalomban, egyedül a magyarországi unitárius egyháznak nem jutott ebből a 600.000 koronát meghaladó ujabb államsegélyből semmi. Hát, méltóságos főrendek, nekem többször volt alkalmam hallani azt a megjegyzést, hogy az unitáriusok most is az ő csekély lélekszámukhoz képest jóval több államsegélyben részesülnek, mint a más egyházak. Hiszen ha ez csakugyan ugy lenne, azt hiszem, hogy akkor sem lehetne ellene kifogás és akkor is ezt nagyon természetes dolognak lehetne tartani. Mert az édesanya is rendesen a gyöngébb gyermekét ápolja és gondozza inkább, a közmondás is azt tartja, hogy a földet nem hordják a hegyre, és átalában a segély természetében és rendeltetésében áll az, — mindennemű segélyt tekintetbe véve — hogy ott sohasem a lélekszám, hanem a szükség lehet és kell hogy irányadó legyen. Maga az erre vonatkozó országos törvény is az egyházak segélyezését nem a létszám szerint, hanem a szükség szerint állapítja meg és a jelen költségvetésben is minden egyháznak most ujabban megállapított felemelt államsegélye mind a szükséggel van megokolva. Mint leginkább czélomra tartozót legyen szabad e tekintetben szó szerint felolvasnom a 12. rovat indokolását (olvassa): »Emelendő volt — így szól ez az indokolás — és pedig 480.000 koronával a szorosabb értelemben vett magyarországi protestáns egyházak által az 1848 : XX. t.-czikk 3. czikkelye alapján élvezett segély, mert az utóbbi évek során kétségtelen beigazolást nyert, hogy e segélyhez fűzött három rendbeli czél, nevezetesen a hívek fej- és vagyoni adózásában mutatkozó túlterheltség mérséklése, a közigazgatási költségek fedezése és a lelkészi nyugdijalapoknak megfelelő támogatása az egyházaknak eddig rendelkezésére bocsátott összeg keretén belül elérhető nem volt.« Ez az indokolás meggyőződésem szerint is teljesen megfelel a tényeknek, a helyzetnek. Ennek értelmében a képviselőház azt, igen természetesen, minden ellenmondás nélkül egyhangúlag megszavazta és bizonyos vagyok benne, hogy a főrendiház is megszavazza. Részemről a legnagyobb készséggel hozzájárulok magam is annak megszavazásához. De méltóztassék megengedni, nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister ur, hogy ez az indokolás fokozottabb mértékben rátalál ós alkalmazható az unitárius egyházra, mert pl. épen a hívek egyházi adójának apasztása, mérséklése tekintetében ugy tudom, hogy a másik két protestáns egyház az 1909-ben megszavazott 3 millióval némileg legalább enyhítette híveinek egyházi adóterhét, sőt tudomásom szerint a párbért, az úgynevezett kepét is sokhelyen tényleg leszállította. Az unitárius egyház azonban azzal a 120.000 koronával, amely számára 1909-ben megszavaztatott, bizony híveinek rendes egyházi adóját leszállítani nem tudta és csupán csak az időközi adókat, amelyek a templom-, paplak-, iskolaépítéssel stb.-vel járnak, tudta és tudja némileg enyhíteni. Annak a következését már kezdjük is érezni, különösen mi erdélyiek, hogy a református egyház, a mint említem, képes volt már a kepét is részben leszállítani és nem lehetetlen, hogy — mivel különösen az erdélyi részekben az unitárius egyház adózási rendszere épen azon az alapon nyugodott, amelyen a református egyházé, — ennek az adózási, rendszernek ezen, hogy ugy mondjam, megzökkentésével most majd a felekezetközi béke is veszélyeztetve lehet, már pedig azt hiszem, hogy mindnyájunknak kötelessége és hazafiúi szent érzésünk parancsolja, hogy ettől szeretett hazánkat megóvjuk. Itt nem mulaszthatom el még egyszer a lélekszámra hivatkozni, amely lélekszám kérdése igen sokszor szolgált akadályául annak, hogy egyházunk állami segélyezésének mértéke emeltessék. Egy kimutatás jutott kezeim közé, amely szerint az unitárius egyház középiskolái 1910-ben csakugyan 2'09°/o-kal nagyobb államsegélyben részesültek, mint amennyi azokat lélekszám szerint megillette volna. Ámde ezzel szemben ugyanazon kimutatás szerint az ágostai hitvallású evangélikus középiskolák 14.53°/o-kal, a reformátusokéi pedig 23'32%-ka], tehát jóval nagyobb államsegélyben részesültek lélekszám szerint. — Eszemágában sincs, méltóságos főrendek, hogy én ezt kifogásoljam, vagy ebből egyházi sérelmet akarjak kihozni. A világért sem, mert természetes dolognak tartom. Mivel pedig ugy az evangélikus, mint a református egyház több iskolát tart fenn, így természetesen több szükséglete is van. A többszükségletből kifolyólag tehát nagyobb percentben is kell részesülnie. Azt hiszem azonban, hogy akkor sem fog a nagyméltóságú minister ur igazságtalanságot elkövetni, ha az unitárius egyház segélyezésénél szintén nem a lélekszámot méltóztatik figyelembe venni, hanem a szükséget. Mindezeknél fogva bátor vagyok azzal az igen tiszteletteljes kéréssel járulni a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz, hogy méltóztassék a jövő 1912. évi költségvetésben az unitárius egyház számára is az 1848 : XX. t.-czikk 3. czikkelye értelmében az egyházi segélyt abban az arányban felemelni, amint az a jelen költségvetésben már a másik két protestáns egyház számára 480.000 koronával felemeltetett. Bátor vagyok ezt a kérést annyival is inkább nagybecsű figyelmébe ajánlani, mert a mikor a jelen évi költségvetés a képviselőháznál a pénzügyi bizottságban tárgyaltatott, ugy a római katholikusok, mint a reformátusok részéről abban a tekintetben történt felszólalásokra, hogy további segélyezését kérték egyházuknak, nagyméltóságod szíves volt jóindulatát nyilvánítani. Nekem semmi okom sincs kételkedni abban, hogy éppen azzal a jóindulattal viseltetik az unitárius egyház iránt is, a melynek tagjai, azt
