Főrendiházi napló, 1910. I. kötet • 1910. június 24–1912. június 18.

Ülésnapok - 1910-14

A FÓRENDIH. hiszem, sem vallásosságban, sem hazafiságban nem állanak hátrább a másik két protestáns egyház tagjainál. Legfeljebb szegénységök kirívóbb, nyilvánvalóbb, mert az unitárius egyház tagjai bizony legnagyobbrészt a székely földmivelő néphez tartoznak, a kik között igen sokan csak szolgálattal tartják fenn életüket s a mi még rosszabb, Oláhországba s Amerikába kell kivándorolniuk, hogy mindennapi kenyeröket megszerezzék, mert az a pár hold föld, a melyet földmives székely híveink bírnak, a legintensivebb gazdálkodás mellett sem hajt sokat az ő kamarájukba, tekintettel arra is, hogy bizony az erdélyi földek messze hátra állanak a Duna és a Tisza közötti földektől, tekintettel továbbá a székely nép szaporodására is, mert Istennek hála, nálunk még, legalább a Székelyföldön, az egyke-rendszer nem divatos. Mindezeknél fogva az a székely nép, a melyhez tartoznak, mondom, a mi híveink is legnagyobbrészt, megérdemli nemzetfentartási szempontból is az ő védelmét, amire különben nagy országos gond volt eddig is fordítva és hiszem, hogy lesz ezután is. Méltóztassék meggyőződve lenni a nagyméltóságú minister ur, hogy én az igazat megvallva, a mi talán meglepő lesz, egyátalán nem tartom szerencsés dolognak egyik egyházra nézve sem azt, hogy önfentartása érdekében az államhoz kénytelen fordulni, és magam részéről sokkal szivesebben megszavaznám minden más egyháznak az államsegélyt, ha azt mondhatnám, hogy hála Istennek, az én egyházam nincs rászorulva ; de mivel — sajnos — ezt nem tehetem, kénytelen vagyok ismételten kérésemet a nagyméltóságú minister ur nagybecsű figyelmébe ajánlani. Dégenfeld Pál gr. jegyző: Mailáth Gusztáv jmspök! Majláth Gusztáv erdélyi püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Nem kívántam ezúttal felszólalni, mert hiszen alig várják, hogy a költségvetés meg legyen szavazva, és az egész országban reménykedve néznek azon nap felé, a mikor rendes költségvetéssel dolgozhatunk. Az előttem történt felszólalások azonban kötelességemmé teszik, hogy magam is lehetőleg röviden hozzászóljak a cultustárcza költségvetéséhez. (Halljuk! Halljuk!) Atalánosságban köszönetet akarok mondani a vallás- ós közoktatásügyi miuister ur ő excellentiájának, hogy minden téren legjobb tehetsége szerint igyekezik a vallás-erkölcsös nevelést előmozditani, de köszönetet akarok mondani a méltóságos főrendiháznak is, mert a minden oldalról hangzott felszólalások hazafias örömmel töltik el lelkemet, hogy mindnyájan meg vannak győződve arról, hogy ma inkább, mint valaha, szükséges, hogy a vallás fentartassék a néjj legszélesebb rétegeiben, hogy az ifjúság oktatása vallásos és erkölcsös szellemben, hitvallásos alapon történjék. (Helyeslés a jobboldalon.) : xrv. ÜLÉSE. 93 Köszönetet akarok mondani, mint az erdélyrészi római katholikusok főpásztora is, a cultusministeriumnak azért, hogy minket is segélyezésben részesítettek és én sem teszem szívesen. de mégis kérem, hogy az erdélyi vallásalapnak adott segélyt, amely e költségvetésben is megszavazás alá kerül, successive emelni kegyeskedjék, mert tizenöt vármegyére kiterjedő erdélyi egyházmegye nemcsak vallásos, hanem nemzeti szempontból is nagyon megérdemli a támogatást. (TJgy van!) Szét szórt híveinket meg kell tartanunk nemcsak a kereszténységnek, de e hazának is és ezért szeretném, ha ebből a következtetést levonnék az egész vonalon. Arra kérem tehát a t. eultusminister urat, hogy Gyurácz Ferencz ő méltóságának felszólalását, teljesen tegye magáévá ós mennél előbb emelje a lelkészi congruát, mert ha azt akarjuk, hogy papjaink jobb családokból recrutálódjanak, az intelligentiának magasabb fokán álljanak és nagyobb hévvel, lelkesedéssel, eredménynyel és hatással működhessenek, kell, hogy az állásukhoz méltó ellátásról is gondoskodjunk. (Helyeslés.) A hitoktatásra vonatkozólag, mint erdélyi főpásztor, legyen szabad egy szerény kérést intéznem a t. eultusminister úrhoz és ez az, hogy a nagyon nehéz viszonyok közt és igazán kilométerekre kiterjedő filiálékban hitoktatást végző lelkészeknek kicsi hitoktatási diját ne méltóztassék leszállítani. Nem említeném fel e sebes pontot, de érzem künn, súlyos körülmények közt működő hitoktatóim és lelkészeim szomorúságát, mikor ez az annyira megérdemelt és annyira megszolgált hitoktatási dij tőlök elvonatik vagy leszállittatik. Talán lehet az államháztartásnak más ágaiban nagyobb takarékosságot tanúsítani, de ebben az oly szükséges pontban ne méltóztassanak takarékoskodni. Egy másik pontot is vagyok bátor a eultusminister ur ő excellentiájának ajánlani, és ez az, hogy a kepe-megváltásnak reánk nézve oly vitális érdekét felkarolni és magáévá tenni méltóztassék. Az előmunkálatok nagyon szépen előhaladtak, és azon kellene lennünk, hogy ez el ne ejtessék, hogy ez a kérdés mennél előbb örvendetes megoldást nyerjen. A hitoktatással kapcsolatosan legyen szabad megkérnem a vallás és közoktatásügyi minister urat még arra is, hogy a középiskolai hittanárok fizetését rendezni méltóztassék. A mi intelligentiánknak nevelése nem közömbös dolog és manapság jó hittanárt kapni, ki egész lélekkel, egész hivatással teljesítse kötelességét, nem könynyü dolog és szükséges, hogy ne tekintsék azok azt a hittanárságot átmeneti állapotnak, hanem végleges állapotnak, ugy mint az a szomszédos Ausztriában és Németországban is van. Ne álljon meg tehát a nagyméltóságú eultusminister ur félúton, hanem ezt az ügyet is igyekezzék bölcseségével és jóakaratával dűlőre juttatni. Még egy kérésem volna: hogy a felekezeti tanárok és tanítók ellátása is az állami tanító-