Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

84 A főrendiház XL. ülése. meg angolokkal, a kiket, ha idejönnek, nagy triumphussal hordozunk széjjel az országban, akkor méltányos dolog volna, hogy a mi gyermekeink gondozóinak, akár államiak azok, akár nem, de, a kik mégis mindig a nemzeti culturának a munkása és a nemzet napszámosai, ezt a kedvezményt egyformán megadjuk. A nagyméltóságú cultusminister ur ő excellentiájának figyelmét bátor vagyok felhívni a polgári iskoláknak még mindig rendezetlen kérdésére. Ezeknek a polgári iskoláknak az állapota ma olyan, hogy az azokba beiratkozó gyermekek szüleinek felolvassák, vegyék tudomásul, hogy ez az iskola semmire se képesit és nyilatkozatban tartoznak elismerni, hogy az iskola gyermekeiket, a kiket abba az iskolába adtak, nem képesiti semmire. Nekem, méltóságos főrendek, az volna az óhajtásom, hogy ez a polgári iskola is képesítsen valamire, mert ha nem képesit semmire, voltaképen jelentősége sincsen. Nincs értéke,hogyha nincsen önczélja. Ma valósággal sem népoktatási intézmény, sem középiskolai, hanem valóságos amphibium, a melynek jelentősége nincsen. Pedig sok apprehensio fűződik éhez; sok tehetséges polgári iskolai tanárban keserűséget is keltett, a mikor felszínre került egy ilyen bizonyítvány gyártási systaema, a melyet csak nemrégiben a fővárosban lepleztek le és a mely csak a polgári iskola szabályzata és szervezete mellett történhetett meg. Teljes tisztelettel hajlom meg azon intézkedés előtt, a mely a cultusminister ur részéről egy rendelettel nyomon követte ezt a visszaélést és a polgári iskolai magánvizsgákat szabályozta. Azonban ez nem elég ; magát az intézményt kell szabályozni, fel kell ruházni önczéllal, meg kel jelölni, hogy mi a hivatása és rendeltetése ennek az iskolának, és akkor ezek a középiskolák mintegy átvezető hidat fognak képezni, mondjuk, esetleg a kereskedelmi és ipari pályákra. Méltóságos főrendek ! Egy közoktatási politikának kerekdedsége, teljessége és igazi értéke abban ismerhető fel, ha az a közoktatásnak minden ágazatára kiterjed. És itt szóba hozom a legfelsőbb iskoláknak, az egyetemeknek az ügyét. Figyelemmel kisértem a költségvetés tárgyalását a képviselőházban, figyelemmel kisértem azt a minden mozzanatra kiterjedő, mondhatnám politikai essay-t, a melyet a cultusminister ur ő excellentiája a képviselőházban előadott, de annak keretében nem találtam a vidéki egyetemek kérdéséről egy szót sem. Nem kifogásolom ezt, nem is panaszként hozom fel, mert tudom, hogy nem azért nincsen szó a költségvetésben és a minister ur exposéjában erről, mert nincsen politikai szándék és eltökéltség ezen ügynek az orvoslására, hanem azért, mert a vidéki egyetemek felállítása, igenis, hic et nunc, az ország teherviselési képességének meg nem felel. Méltóságos főrendek ! Ez az állapot, ugy ahogy pia van. ugy az egyetemi tanárok, mint az ifjúság szempontjából, magában véve immorális. Mert ha hétezer ifjú iratkozik be a budapesti egyetemekre, és csak háromezer kaphat benne helyet, ha mind cl akar abba menni : ez az állapot valóban immorális. Az a többi négyezer hol él ? hol van ? Hol nyeri oktatását és hol szerzi meg a szellemi fegyvereket, a melyekkel ki kellene kerülnie a magyar közéletbe ? Tervszerüleg kell tehát kitelepíteni az ifjúságot a vidék friss levegőjére, a vidéki jelentősebb városokba és góczj)ontokba kell áthelyezni a felsőbb oktatás egy részét, és ott kell felállitani nem négy-ötfaoultásos nagy intézeteket, hanem azon vidék igényeinek— terméscetcsen az ország érdekeivel összeegyeztethető igényeinek — kisebb intézeteket, megfelelő módon, a facultásos rendszer alapján. itt reá kell mutatnom Felsőmagyarország fővárosára, Kassára, a hol a facultásos egyetemnek, a kétkarú egyetemnek minden feltétele megvan, a hol a történeti jog is bizonyos követeléssel áll a nemzettel szemben és kívánja, hogy azt, a mit egyszer elvett a hatalom, adja vissza a nemzeti belátás. Kassát, a hol az Anjouk dicsőségét hirdeti a dóm és a hol Rákóczi Ferencznek, a dicső fejedelemnek és bujdosó társainak hamvai pihennek, Kassát, ezt az 50.000 lakosú, hazafias tekintetben teljesen íntact, szűz talajt, a mely nem nemzetiségi vidék és nem is szabad, hogy az legyen, meg kell tenni a tudomány székhelyévé, focusává, meleg tűzhelyévé, be kell vonni az ő körébe a felső- és középiskolákat, ugy a mint Francziaországban a département-rendszerrel tették. Ezt a kérdést ki lehet kapcsolni a vidéki egyetemek kérdéséből. Itt egy restitutió in solidumról van szó, a melylyel tartozunk Abauj vármegyének. Ez nem verseny más egyetemekkel, más vidéki városokkal, mert itt csak arról van szó, hogy helyre hozzuk azt, a mit az idők viharai elpusztítottak. Hiszen Mária Terézia korában Kassán három f acultással virágzó egyetem volt! Előttem mindig az a példa áll, hogy a királyi táblai bíráskodást mily szépen kitelepítették a vidékre. Ez sem okozna nagyobb megrázkódtatást. Ki lehet telejáteni a tanulókat a tanárokkal együtt a vidékre. Kassán megvannak ennek az alapjai. Ott van az egyetlen állami akadémia, ott vannak a culturának egyéb tényezői, könyvtárak, stb. Mindenesetre azonban szükséges, hogy ezek a dolgok az állam teherviselési képességének megfelelően intéztessenek. Es bár a képviselőházi tárgyalások alkalmával erre adott ministeri válaszban nincs még erről szó, engem biztat a remény, a melyhez egész hazafias lelkesedésemet fűzöm, hogy ez a kérdés a nemzet érdekeinek megfelelően megoldásra kerül. Egyebekben a költségvetésben és a szakministeri tárczák mindenikében a tervszerű haladást és a consolidátióra való törekvést látván, bizalommal viseltetem a nagyméltóságú kormány iránt és a költségvetést elfogadom,