Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főrendiház Elnök : Kivan még valaki szólni ? Zichy Nándor gróf: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek. Nem akarok sokra kiterjeszkedni és természetesen az arra hivatottabb minister urakra bizom a feleletet — és megnyugszom előre is benne — azokra a megjegyzésekre, a melyek az ő tárczájuk ügyeinek belső intézését illetik. Én csak arra kivánok reflectálni, a mi két nagy elvi és a mi irányunkatat jellemző kérdésben felhozatott. Az egyik a bank kérdése. Nem akarom a bankkérdést a maga lényegében és részleteiben elemezni, csak azt az álláspontot akarom jelezni, a mely jóformán ez egész ház többségének álláspontja, hogy ez idő szerint a magyar bank felállítása nem látja czélszerűnek, nem tartja erőszakolandónak. Elismerem az egységes banknak ugy a magyar és az osztrák állam, mint különösen Magyarország érdekében is kifejtett üdvös működését. Erről többet mondanom szükségtelen. Eljön majd az idő, a mikor ezt a kérdést részletesebben kellend tárgyalnunk. A másik kérdés az. hogy a mióta én a politikai életben átalában tudattal részt veszek, az állami közigazgatás és megyei közigazgatás mindig élő kérdés maradt. Igen természetesen minden kormány és igy a liberális ministeriumok is, az ő erejük és hatalmuk öregbítését az állami közigazgatásban látták és keresték, másrészt pedig a történeti fejlődés Magyarországon a megyei önkormányzatra irányította a lelkeket. Egyik t. barátom, a kivel politikai téren akkor részt vettem, különösen a nemzetiségekkel szemben az állami közigazgatás behozatalát erősen pártolta, jóllehet ellenzéki állást foglalt el velem együtt. Erre csak egy észrevételt tettem, és ezzel ugylátszik az ő véleményére nagy befolyást gyakoroltam. Ez az volt, hogy hagyjuk ezt a kérdést akkorára, a mikor a kormányon leszünk, egyelőre azonban legyünk a megyei közigazgatás föntartói. De a kérdés lényege nem abban fekszik, hogy megye, vagy nem megye, állam vagy nem állam legyen a közigazgatás minden hatalmi tényezője, hanem abban, hogy az önkormányzatnak a viszonyoknok és a történetnek megfelelő kifejtése nélkül szabadság és valóságos üdvös fejlődés nem képzelhető. Látjuk azt a köztársaságokban épugy, mint az absolut államokban, látjuk Francziaországban, Angolországban. Látjuk Európaszerte, a hol önkormányzati tevékenység nincs, ott nincs biztosságuk a nagy és magas elveknek abban a tekintetben, hogy egyes emberek, egyes pártok uralma utóbb az egészet nem rontja-e meg. Ez az a két nagy kérdés, a melyekre nézve csak egyik t. barátom és főrendiházi tagtársam részéről hallottam iránytjelző észrevételeket. Ezekkel szemben kívántam azon irányt hangsúlyozni, melyet én helyeslek. Egyúttal megnyugvással látom magam, hogy a mi kiadásaink és állami költségvetésünk óriási fejlődése párhuzamosan halad az ország termelőXL. ülése. 85 képességének fejlődésével. Csak régebbi elmaradottságunk és főleg azon téves kormányzati irányok mulasztásainak pótlása, a mely irányok megbuktatására egyesitettük erőnket, tette nagyrészt szükségessé azt, hogy most többet kellett költenünk, mint a mennyit kívánnánk, hogy az állami költségvetés terén a teherlapon lássuk. Köszönöm a szives meghallgatást. Elnök : A vitát bezárom. A ministerelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök: Méltóságos főrendek ! A költségvetési vita átalános természete hozza magával, hogy azzal közvetlen összefüggésben nem álló és egymástól is heterogén kérdések vettetnek fel. Méltóztassanak azért nekem megengedni, hogy ne rendszeres egészbe fűzött választ adjak, hanem a szerint adjam meg válaszomat, jelezzem állásj>ontunkat, a mint a kérdések fölvettettek. Először is Serényi Béla gróf ő méltósága a bankkérdést hozta föl, a melyet ő nagyméltósága Zichy Nándor gróf is érintett. A bankkérdés meritumára nem szándékozom kiterjeszkedni, még pedig azért, mert ilyen nagy kérdést lehetetlen lenne igy mellesleg alapos elbírálás tárgyává tenni. De mégis két megjegyzéssel tartozom, először Serényi Béla grőf ő méltóságának, a ki itt egész politikai pártokat, vagy talán közvetve a kormányt is azzal vádolja, mintha pártpolitikai szempontból jelszavak megvalósítását kívánná a bankkérdés megoldásánál. Hát, hogy lehetnek egyes áramlatok, lehetnek egyesek, a kiket ilyen tendentiák vezetnek, ezt én nem tagadom, ez feltehető, de. engedelmet kérek, nagy politikai pártokról és a kormányról feltenni, hog}^ nem tisztán az ország érdekeinek megfelelőleg és nem tisztán gazdasági szempontok figyelembe vételével foglalkozik ezzel a kérdéssel : ezt a kritikát el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés.) Másodszor megjegyzést kell tennem azon észrevételére vagy azon állítására, hogy komolyan nem is lehet a külön bank megvalósítására gondolni. Hát, méltóságos főrendek, a főindoka annak, hogy én most nem nyilaktozom, az, hogy nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a kiegyzési tárgyalások során azt a kötelezettséget vállaltuk, hogy a bank-kérdés megoldása iránt az osztrák-magyar bankkal fogunk előzetesen tárgyalásokba bocsátkozni. Talán a dolog természetéből folyik, hogy én sem az egyik, sem a másik irányban állást nem foglalok, mert hiszen ugyan miképen bocsátkoznám én tárgyalásokba, ha előre oda mennék, azon premeditált és itt már előre kijelentett állásponttal, hogy én külön bankot akarok, és micsoda erővel tárgyalok a bankkal, ha őméltósága álláspontját foglalom el, a mikor azt mondja, hogy komolyan nem is lehet arra gondolni, hogy a külön magyar bankot felállítsuk 1 Hát vigyázzunk, méltóságos főrendek, hogy itten túlzott állásfoglalással álláspontunkat a tárgyalásoknál ne gyengitsük, és ne a megadás politikájával álljunk oda, mert ennek belső igazoltsága nincs, (Helyeslés.) Nehéz ez a