Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

m A főrendiház XL. ülése. Én nyomban az ülés után elküldtem VissóOrosziba egy megbízott férfit, hogy szerezzen ott meggyőződést és tegyen nekem jelentést arról, hogy miben áll a gyár dolga és hogy mennyiben tévedtem én, midőn adataimat előadtam. Az a megbízott visszajővén nekem azt jelentette, hogy ő talált ugyan Vissóban egy gyárat, a melyben 80—90, legtöbbnyire Galícziábol bevándorolt munkás dolgozik, de ott háziiparról abszolúte sző sincs. 0 keresett ott mindenütt a gyárral összeköttetésben álló háziipart, de annak semmi nyomát sem találta. Ezért vagyok kénytelen most, ilyen későn visszatérni erre a kérdésre, mert erre eddig alkalmam nem volt és ha az államtitkár ur ő nagyméltósága igen helyesen tart arra, hogy a méltóságos főrendiház hamis adatokkal félre ne vezettessék, akkor legyen szabad nekem is tartanom arra, hogy ha én itt helyes adatokat közöltem és ezek kétségbe lettek vonva a kérdésre, ha elkésve is, visszatérhessek, főkép mikor a válasz, a mely az én állításomra adatott, nem felel meg a tényállásnak. Az államtitkár ur jóhiszeműségében nem kételkedem, de hiszen mindenki nem tudhat mindent. Ha kívánja, az államtitkár ur, meg is fogom nevezni azt a férfit, a kit ki küldtem és akkor meggyőződhetik arról, hogy legalább akkor háziiparról ott sző sem volt. VissóOrosziban. A jelenlegi kormány alatt, a mint látjuk, óriásilag emelkedtek az állam kiadásai. Vizsgáljuk most röviden, hogy mit kap az az adófizető polgár ezen óriási áldozatokért. Ha vasútra ül valaki, majdnem bizonyos, hogy meg nem érkezik (Derültség.) akkor, a mikor megérkezni kivan. Az iitolsó időben már az is előfordul, hogy félnek az emberek vonatra ülni, olyan sürün fordulnak elő a balesetek. Ha gyorsárut ad fel valaki, az átlag talán három hét alatt, ha pedig teherárut ad fel, átlagosan talán három hónap miüva érkezik rendeltetési helyére. (Mozgás.) Egyáltalában azok a befektetések, a melyek most az államvasutaknál történnek, teljesen rossz irányban eszközöltetnek. Mi kell egy vasútnak? Egy vasútnak arra van szüksége, hogy a vonatok közlekedhessenek, hogy tehát két sinpár álljon a közlekedés rendelkezésére a főbb, jártabb vonalakon. Olyanok az egysinű vasutak mint hogy ha a fontos közlekedési utakat 8 méternyire csinálnák. A mint a közlekedés megsűrűsödik, azonnal szélesebbre kell csinálni az utakat. Ha még magántársaságok kezében volnának a volt tiszavidéki, az erdélyi és a többi vasutak, akkor azok a concessio-levél értelmében már régen rá lettek volna az állam által kényszeríthetők arra, hogy dupla síneket rakjanak le vezérvonalain, az állam azonban túlteszi magát ezen a kötelezettségen, de ttílteszi magát még a józan közlekedésügyi poltikán is, és a helyett, hogy dupla síneket rakatna le. bővíti az állomásokat, uj állomásokat épít, palo^taszerű épületeket az állomásokon, pedig az ember nem azért utazik, hogy elkéssék és a fehérárukat nem azért adja fel az érdekeltség, hogy megrekedjenek, hanem azért, hogy a forgalom akadálytalanul bonyolittassék le, és ezért első és legfontosabb dolog a dupla sínek lerakása. A legtöbb vonalon a dupla sínek területének kisajátítása már meg is történt, tehát nem szükséges semmi egyéb, mint a hidak kiszélesítése és a dupla sínek lerakása. (Mozgás.) Tudom, hogy tervben van a dupla sinlerakás, és ha egyszer a legfőbb vonalokon lesznek dupla sinek, akkor a vasúti miseriák legnagyobb része meg fog szűnni. A vagyon és személybiztonság sok vidéken sajnosán megromlott. A kivándorlási jutalékok megtiltására, Henez Károly képviselő ur időszerű felszólalása daczára, sajnos semmi kilátás nincsen. Holott, ha a kivándorlási jutalékok föntartatnak, meg vagyok győződve, hogy a kivándorlás a legközelebbi időben megint erősen emelkedni fog. A múlt szombaton a Caronia elhagyta a fiumei kikötőt teljes kivándorló rakománynyal 22Ö0 kivándorlóval. A kivándorlási jutalékról jut az eszembe, hogy a napokban Edinburg városa egy Dewar nevű szeszfőzőtől 1,400.000 koronára rugó alapítványt kapott, de visszautasította ezt az összeget, mert azt mondta, hogy ez piszkos pénz. Ha van pénz, a melyre azt lehet mondani, hogy piszkos, hát a kivándorlási jutalék az, mert az ország romlása révén szereztetik. (Ugy van!) A tőzsde reformja, a mely semmiféle költséggel nem járna és a melyet a gazdaközönség évtizedek óta sürget, nem halad semmit. Az Ausztria és Magyarország között kötött vámés kereskedelmi szerződésben az foglaltatik, mint már említettem a méltóságos főrendek előtt, hogy a m. kir. kormány kötelezettséget vállal az iránt, hogy a törvényhozás elé mielőbb törvényjavaslatot fog terjeszteni a budapesti tőzsde üzleti forgalmának szabályozására. Mind hiába. Maholnap már 1909-et irunk és még mindig nem történt semmiféle lépés ebben az ügyben. A képviselőház még a múlt évben hozott egy határozatot, a melyben sürgősen utasittatik a kormány, hogy mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot a fedezetlen határidőüzlet tárgyában. Semmi sem lett belőle. Wekerle Sándor ministerelnök ur ő nagyméltósága pedig 1908 Julius 3-iki főrendiházi beszédében következőleg nyilatkozott (olvassa): Mi, méltóságos főrendek, a tőzsde kérdésével is foglalkozunk. Az érdekelt ministeriumban most készítik elő, és ha megegyezésre jutnak és ha az érdekköröket meghallgatták és ha a javaslat kellőkép elő lett készítve, akkor a téli ülésszak folyama alatt tárgyaltatni kívánjuk a tőzsdereform ügyét. A tél közepét már elértük. (Egy hang balfelöl: Még nem!) A csillagászati tél közepét nem, de