Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A- főrendiház XL. ülése. 81 az igazi tél közepét már elértük és semmiféle nyomát nem látjuk annak, hogy a tőzsde törvénye a láthatáron mutatkoznék. Fenyeget egy adóreform, amely emelni fogja az adófizetők terhét és az államkincstár terhét is, mert ezen adóreform végrehajtása milliókba fog kerülni. Fenyeget egy adóreform, mely megint az ingatlanokat fogja legerősebben sújtani adóval, a mely adó alól az ingó és a kereset megint ki fog bújni, mint tette a múltban. Ezt majd idejében ki fogom fejteni. A minister urak pedig versenyre kelnek, hogy ki költ többet. Például Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister ur ő nagyméltósága, 1908 Julius 3-iki főrendiházi beszédében nem azzal kérkedett, hogy az 50 millióval, a mely elődjének rendelkezésére állott, többet tudott az ország érdekében tenni, hanem azzal, hogy rövid két év alatt a budget-et 50 millióról 82 millióra emelte fel. Nem egész két év alatt 60°/o-kal emelni egy ministerium budgetjét, szerény nézetem szerint, nem egészen államférfiúi bölcseség, mert nem is lehet 32 milliónak helyes placirozását két év alatt kellőleg ellenőrizni és meg vagyok győződve, hogy annak az összegnek nagy része rossz hekyre fordíttatott, vagy legalább nem ugy fektettetett be, a mint történik vala, akkor, ha a minister ur rendelkezésére több idő állott volna arra nézve, hogy a befektetés felett tüzetesebben őrködjék. Egyáltalában egy olyan szegény országban, mint Magyarország, takarékoskodni kellene a milliókkal. Hogy mi szegények vagyunk, azt a legjobban bizonyítja az, hogy a magyar nemzeti bankot sem tudjuk felállítani, hacsak nem akarjuk kitenni az országot komoly pénzügyi rázkódtatásoknak. Ha gazdagok r volnánk, már régen volna nemzeti bankunk. Én nem vagyok a magyar nemzeti banknak szószólója, sőt ellenkezőleg azt mondom, hogy még ne válaszszuk ketté az osztrák-magyar nemzeti bankot, mert arra nem vagyunk megérve, és miért nem vagyunk rá megérve ? azért, mert nem vagyunk elég gazdagok. Egy szegény ország a maga budgetjét szerényebben állítsa össze és ne dobálódzzék annyira a milliókkal, mint a milyen dobálódzást látunk a közelmúlt és a jelenlegi budgetben. Ezek után magától folyik, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetem, és ha a budgetet elvben mégis kénytelen vagyok elfogadni, ezt azért teszem, mert az országnak kellően nyikorgó gépezete eszközök nélkül megakadna. Elnök : Ki következik ? Degenfeld Pál gr. jegyző : Takács Menyhért! Takács Menyhért: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Az 1909. évi állami költségvetés törvényjavaslatának benyújtása és minden indemnitás kérése nélkül a kellő és törvényes időben való parlamenti tárgyalása a törvényhozás mindkét házának legnagyobb részénél, Főrendiházi napló. 1906—1911. III. kötet. sőt nézetem szerint a nemzet nagy rétegeinél is bizonyos megnyugvással találkozik, és jele a nagyméltóságú kormány politikai előrelátásának. Éhez a tényhez az a remény fűződik, hogy vajha ez az eljárás kedvező auspiciuma volna a jövőre nézve is annak, hogy az állami költségvetés akkor tárgyaltassék és akkor legyen parlamenti megvitatás tárgya, mikor még az állami költségvetésből a kormányzás nem él, nem pedig akkor, mikor a kormányzás ezen élete már folyamatban van. Azok a rengeteg nagy számok, a melyek a költségvetés tételeiben és rovataiban olvashatók, vegyületét képezik annak a politikai felfogásnak és gondolkodásnak, a mely a nagyméltóságú kormányt jellemzi, és a mennyiben ezekben a számokban a politikai megfontolásnak és a nemzet exigentiájával való számolásnak magva foglaltatik, ugy ezek a számok haladást, politikai erkölcsöt jelentenek, mig ha az nincs meg, akkor az ellenkezőjét teszik, tehát ezektől a számoktól függ a nagyméltóságú kormány iránt nyilvánítandó politikai bizalom is. A mi belügyi politikánkat illeti, a mint azt az előttem szólott méltóságos főrendek egyikemásika hangoztatta is, bizonyos gonddal és bizonyos izgalommal nehezedik az átalános választásoknak bekövetkezendő érája a nemzetre. Önmagától merül fel az a kérdés, hogy vájjon az általános választói jog a pluralitással combinálva socialis-c, democraticus-e? Itt megkülönböztetést kell tennünk. Ha doctrináról, ha theoriáról van szó, semmiesetre sem mondhatnók azt sem democraticusnak,sem socialisnak. De ha arról van szó, hogy a nemzet igényeihez alkalmazkodjunk és ha arról van szó, hogy salus rcipublicae suprema lex esto, akkor mindenesetre megegyeztethető az ugy az igazi socialis gondolkodással, mint pedig a democraticus életelvekkel. Mindenesetre nehéz és megfontolást érdemlő dolog, hogy nem volna-e lehetséges Magyarországon socialista - törvényt alkotni, nem volna-e lehetséges gátat vetni azon turbulentiának és terrornak, a melynek maholnap a személyes szabadság is áldozatul esik. Mindenesetre szükséges volna gondoskodni arról, hogy a socialis törekvések egyedül és kizárólag nemzeti alapokra helyeztessenek, és akkor tisztelettel és kalaplevéve kell majd megállni elüttök. Ha látjuk, hogy a socialismus kifejlődésére vonatkozó igények nem ellenkeznek a nemzet történeti múltjával és ezeréves alkotmányával, ezt meg is teszszük, de hogyha az ellenkezőt tapasztaljuk, akkor törvényes utón kell ennek gátat vetni, nehogy az emberek polgári, politikai szabadságukban, meggyőződésükben korlátoztassanak. terrorizáltassanak vagy pedig az utcza vasbotokkal és revolverekkel felfegyverzett emberek izgágaságának legyen kiszolgáltatva. A mi magát az igazságszolgáltatást illeti, a mely e kérdéssel szervesen és szorosan összefügg, 11