Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

A főrendiház XL. ülése. I i Laszkáry Gyula: . . . aranyérték kibocsátása által, a mi szintén kölcsön, fedezze azt a hiányt, a mely az államháztartásban bekövetkezik. Az egyik mód, a melyből ezt a jövedelmet reméli, az adóreform. Erre nézve ugyanazt mondja, hogy ez adóemelést nem fog maga után vonni, sőt leszállítja az egyenes adók percentjét; én azonban sok adóreformot értem el, de még olyant a mely maga után adóemelést ne vont volna, nem értem el és félek tőle hogy ebben is ugy jár el ő excellentiája, mint az ügyes orvos, a ki a keserű pilulákat szép burokban adja be a betegnek, hogy annak keserűségét ne érezze annyira. Azt tervezi, hogy leszállitja az egyenes adókat, eltörli az általános jövedelmi pótadót, és e helyett behozza egy uj kataszteri felvétel alapján a jövedelmi adót, a gazdaság minden ágára kiterjedőleg. Tudjuk, mindnyájan, hogy az ujabb gazdasági calamitások, a nehéz gazdasági viszonyok következtében gazdaságunkat igyekeztünk intensivebbé tenni, igyezkeztünk ott olyan jövedelmi forrásokat nyitni, melyek képessé tegyenek annak vitelére. E czélból meg is terheltük birtokainkat, és most, ha az uj kataszter ezt nem veszi figyelembe, de kiterjeszti a felszámolást a jövedelmeknek minden ágára, és ennek alapján veti ki a jövedelmi adót, akkor ugy fog az alakulni, hogy igaz, az adófizető közönség egyik válláról levesz mondjuk 5%-ot, de a másik vállára ráterhel igen sokkal több percentet. Meg vagyok győződve, hogy ha összehasonlítjuk azt az adómennyiséget, a mennyit most egyik-másik birtokos fizet, azzal az összeggel, a mely akkor lesz fizetendő, midőn ez az adóreform életbe lépett, hogy ez lényeges emelést fog felmutatni. A másik forrás, a melyből ezt a hiányt fedezni óhajtja, a fogyasztási adók felemelése, különösen a szeszadóé. Attól félek, hogy ebben azok a remények, a melyeket hozzáfűző excellentiája, nehezen fognak teljesülni, mert az tény, hogyha kivált ilyen termelési ágban az adó túlságosan felemeltetik, akkor a productió csökken, ugy, hogy az az összeg, a mely az állam részére befolyik, nemhogy emelkednék, de sőt megfogy. Példa rá, hogy vidéken, a hol eddig nyolez kisüst működött, főzte a kisgazdák gyümölcsét, törkölyét és fizette az államnak az addigi adót, most a szeszfőzés és a kisüstök magasabb megadóztatása óta a nyolez közül hét kisüst felvándorolt a padlásra, és az az egy, bár felemelt adó után, kevesebb jövedelmet hoz az államnak, mint eddig a nyolez hozott, a kisebb adótételek mellett. Méltóságos főrendek ! Ha ezen áldozatok, a közönségnek ezen magasabb adóhozzájárulása mellett azt látnám, hogy a kormány egész erővel, egész erélylyel, egész tevékenységgel munkálkodik az egységes magyar nemzeti állam kiépitésén, akkor ennek a szent czélnak eléréséért készek volnánk mindent áldozni. De a helyett, fájdalom, azt látjuk, hogy olyan előzékenységgel viseltetik azokkal az államfelforgató elemekkel szemben, a melyeket ugy a nemzetiségi, mint a sociálista izgatókban látunk, hogy ezek napról-napra vakmerőbbekké lesznek, hogy olyan bátorsággal lépnek fel a magyar nemzet és az államrend ellen, a milyent ezelőtt sohasem tapasztaltunk. Soha a parlamentben annyi idegen ajkú beszédet nem hallottunk, soha annyi támadásnak ott a magyar nemzet ezek részéről kitéve nem volt, mint most, pedig, méltóságos főrendek, ezek minden engedményt csak alapnak vesznek arra, hogy még többet követeljenek. Ezeket kielégíteni nem lehet, mert ezeknek vágyai elmennek egész a területi elszakadásig, már pedig, ha csak öngyilkos nem akar lenni, egy állam sem tűrheti azt, hogy fiai saját integritása ellen conspiráljanak. Az én meggyőződésem az, hogy Magyarország csak addig áll fenn, mig itt a politikai vezetés, a hegemónia a magyar nemzeté. A mely pillanatban ez megszűnnék, abban a jűllanatban szétbomlanék ez az állam atomjaira. Azért itt helyes politikát csak az folytat, a ki a magyar nemzetet minden módon, egész erejével erősiti, izmositja, mert ezzel biztosit ja az állam fennállását a jövő századokra. Ebben az államban, de mondhatjuk, az egész monarchiában minden nemzetiségnek van a szomszédjában egy vele homogén független állam, a melyhez esetleg vágyódhatik, a mely esetleg alkalomadtán felébresztheti benne, a centrifugális, az elszakadási vágyat. Csak a magyar nemzetnek nincsen Európaszerte sehol rokona, ez itt akar élni, fenn akarja tartani ezt a complexumot, ugy a hogy van, és kész, mint a hogy a történet bizonyitja, a múltban is kész volt, ezt az államot vagyonával, vérével megvédeni, mindenféle területi megtámadás ellen. A másik állami veszedelem a sociálista mozgalom. Ez szintén olyan felforgató veszedelem, a melynek felidézése ugyan nem ennek a kormánynak a bűne, azt egy másik kormány idézte fel, és azért ültette a nagy lóra, hogy a nemzeti vágyakat és a nemzeti aspiratiókat letörje. A mostani kormány azonban azzal a tudattal vette át az állam vezetését, hogy ez a baj megvan. És lehetetlen, hogy ne lássa, hogy ez nagy baj, és hogy ez egy bomlasztó elem az államban, és mégis hihetetlen előzékenységgel viseltetik iránta. Tűri, hogy ezek szervezeteket alakithassanak, tűri, hogy ezek a szegény népre adót vessenek ki és pénzt gyűjtsenek. Azért, hogy mikor az államot támadják legyen alap, a melyből ezt a támadást elláthatják. Méltóságos főrendek ! Ez veszedelmes dolog. Ezek az emberek a socialismus nemesebb, ideálisabb nevével mennek a harezba, de az ő czéljuk a communismus. És hogy ezt elérjék, készek mindenféle izgatásra az állami rend ellen, hogy az államot rászorítsák az anarchisticus állapotra, hogy ebben az állapotban a communisticus óhajaikat és vágyaikat érvényesíthessék. És mit látunk most ? A belügyminister nr egy uj választási törvényt dolgozott ki az átalános szavazati jog alapján. Ez az átalános választói jog, ámbár a pluralitás talán javit rajta abban a