Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

78 A főrendiház XL. ülése. tekintetben,hogy azok, a kik ezen az alapon állanak, a képviselőtestületbe jutnak bele, és talán inkább biztosítja az államot a felől, hogy ezen felforgató elemek többséget nem kapnak; de másfelől megengedi ez az átalános szavazati jog, hogy ezek a felforgató elemek akkor agitálhatnak legjobban, a mikor a választási campagne van és akkor izgatnak legjobban a nép között, hogy az ő decomponáló ideáikat, a különben józanul gondolkodó magyar népben meghonosítsák. Ez pedig veszedelmes dolog. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a mostani átalános védkötelezettség mellett ezek az ideák a népnek révén beveszik magokat a hadseregbe. Mi lesz akkor ? A hadsereg az állana rendjének és a dynastiának egyik legfőbb őre, legfőbb szerve, ha ezek az ideák oda beveszik magokat és ott a fegyelmet meglazítják, ez a legerősebb faetor meginog és az állam rendjét változtatja meg. Önök, mélyen t. minister urak. a kik a koronának a leghivatottabb tanácsadói, arról győződjednek meg, és azt mutassák ki, hogy mily veszedelmet rejt ez magában. Ha erről meggyőződnek, megfogják látni, hogy ezen a téren a saját jövőjét, az állam existentiáját, jövőjét veszélyezteti. Különben én most, kivált mikor a külpolitikai helyzet — egy, nem akarom bírálni, szerenesés vagy szerencsétlen lépés következtében — ilyen borús, nem akarom a kormány állását gyengíteni, és épen tekintettel erre a borult politikai helyzetre, a költségvetést elfogadom. Elnök: Ki következik? Degenfeld Pál gróf jegyző: Zselénszky Róbert gróf! Zselénszky Róbert gróf: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A képviselőház pénzügyi bizottságának átalános jelentésében az 1909. évre szóló budgotről a következőket olvasom. (Olvassa): »Az utolsó évek alatt egy olyan iránynak fokozottabb mérvben való érvényesülését kellett tapasztalnunk, mely, ha idejekorán kellő korlátok közé nem szorittatik, komoly veszedelemmel fenyegetheti állami pénzügyeinket. Az állam iránt egyre fokozódó igényekkel lép fel az egész közélet és az egész társadalom.* Egészen igaza van a képviselőház pénzügyi bizottságának, csak azt kell hozzátenni, hogy ezt az irányt nagyrészt a jelenlegi kormánynak köszönhetjük. Soha 1867 óta nem emelkedtek annyira az állami költségvetések, mint a mióta ez a kormány van uralmon. Nem régen kezeim közé került egy kimutatás, a melyet Ludvigh János ur állított össze, a melyből azt látom, hogy míg 1867 óta öt évig tartott, míg az állami kiadások elérték a 400 millió koronát, nyolez évig, a míg elérték az 500 millió koronát, négy évig, a mig elérték a 600 millió -koronát, hét évig, a mig elérték a 700 millió koronát, három évig, a mig elérték a 800 millió koronát, négy évig, a mig elérték a 900 millió koronát és öt évig, a mig elérték az egy milliárdot: addig a jelenlegi kormány első költségvetése kitett 1 milliárd 086 millió koronát, második költségvetése kitett 1 milliárd 134 millió koronát, harmadik költségvetése kitett 1 milliárd 230 millió koronát, a negyedik, most tárgyalás alatt levő költségvetése pedig 1 milliárd 340 millió korona rendes kiadást tüntet ki. Tehát, míg az előbbi kormányok alatt legrosszabb esetben három év, legjobb esetben nyolez év kellett akoz, hogy az állami rendes kiadások 100 millióval emelkedjenek, addig a jelenlegi kormány minden évben több mint 100 millióval emeli a költségvetést. De ez nem meríti ki mindazt a kárt, a melyet a jelenlegi kormány okoz az országnak, pénzügyi szempontból Ítélve a helyzetet. Az évi rendes kiadások nemcsak évenként emelkednek több, mint 100 millió K-ával — holott az előbbi kormányoknak 41 évi uralma alatt átlag öt és fél év kellett bozzá, hogy a kiadások 100 millióval emelkedjenek — de a kormány a törvényhozáson egyre keresztül erőszakolt törvényeket, a melyek mindegyike óriási költséget von maga után, ugy, hogy az ezen törvények által okozott kiadásokat hozzáadva az emiitett nagy kiadásokhoz, nagy mérvű bajba fogja sodorni a legközelebbi időben az adófizető polgárokat. Azt mondja továbbá a pénzügyi bizottság már emiitett jelentésében, hogy az állam mindenhatóságába vetett hit annyira elfoglalta az elméket, hogy az államtól várnak mindent, de mindent: utat, hidat, vasútépítést, iskolák felállítását, középületek emelését tervbe som veszik a nélkül, hogy az állam jelentős hozzájárulására ne számitanának. Ezt az eredményt részben ugyan az előbbi kormányoknak, de oroszlánrészben megint sajnosán a jelen kormánynak köszönhetjük. Nemrég foglalkoztam e házban az aradnagykikindai vasút ügyével, a melyet ki akart éjuteni, mint akkoriban előadtam, olcsón és a vidék és az állam megterhelése nélkül hazánk magáiivasutainak egyik legjobbika. A. kormány ennek nem adta meg az építési engedélyt, hanem odaadta egy olyan czégnek, a mely ezt a vasutat sokkal drágábban, azonkívül a vidéknek erős megterhelésével építi ki, olyan czégnek, a mely megterheli ugy az államot, mint, a vidéket, a mennyire csak megterhelheti. Én ezt az ügyet azért hozom fel újra ez ülésen, mert sürü közbeszéd tárgya, hogy ez a vállalat nem is tudja a vasutat kiépíteni. Miután az ügy országos érdekű, a mennyiben olyan czégről van szó, a mely, a mint maga az államtitkár ur ő nagyméltósága emiitette volt egyik beszédében, a vicinális vasutaknak egyharmadát kapta concessioban a mostani kormány alatt, van szeren-