Főrendiházi napló, 1906. III. kötet • 1908. április 29–1910. március 21.

Ülésnapok - 1906-40

76 A főrendiház XL. ülése. ötszáz négyzetkilométerre, a másikban 2000 négyzet kilométerre terjed az elsőfokú hatóság működése. Hogy fogja majd a szülő az utóbbi idők tapasztalatai alapján közigazgatási pályára adni gyermekét, mikor ma radicális kormány, holnap ultramontán kormány, holnapután nem tudom, milyen kormány számon kéri és megbünteti az illető tisztviselőt azért, mert a feljebbvalójának engedelmeskedett. A legjobb elem többé nem fog közigazgatási pályára lépni, ott csak subaltern és rosszabb anyag fog rendelkezésre állni a közigazgatásnak, pedig az ország gazdasági és közrendje előmenetelének ez a legfontosabb tényezője. Méltóságos főrendek ! A közigazgatást különösen nemzetiségi szempontból is tekintem. A nemzetiségi kérdést ma Magyarországon nem tartom veszedelmesnek, mert hisz a nemzetiségek nagy tömegei egészen csendesen és békességben vannak s békességben is fognak maradni. A nemzetiségi kérdés a nemzetiségi intelligentiában rejlik. Addig, mig ez a mai közigazgatás, a mai megyei szervezet fennáll, addig ki van zárva az, hogy a nemzetiségi intelligentiát a magyar társadalom befogadja, addig ki van zárva, hogy a megyei társadalom egy oláh vagy egy tót szolgabírót megválaszszon a maga kebeléből. Annak a nemzetiségi intelligentiának, bármilyen tisztességes, bármilyen jóindulatú is, állandóan kivül kell maradnia a magyar társadalmon és ezzel quasi reákónyszeritjük arra, hogy agitatióra fordítsa egész idejét és intelligentiáját. Ha állami közigazgatás van, akkor ki tudom nevezni azt a nemzetiségit; átteszem azt a nemzetiségi tisztviselőt magyar vidékre, a magyar tisztviselőt pedig átteszem nemzetiségi vidékre, és kellőképen tudok az intelligens nemzetiségi társadalomra házasság, barátság utján hatni és tudok országos egyetértést és békét a nemzetiségekkel előidézni, mig a mai megyei társadalom és a mai választási rendszer ennek az előbb emiitett eredménynek sohasem lehet előidézője. És ki fog élesedni a nemzetiségi kérdés ebben az országban s valamikor, ha ez idejében nem reparáltatik, egy nemzeti veszedelem fog ebből származni, a melyet ma még jóindulattal és talán az emiitett módszerrel, ha nem is végleg befejezni, de legalább enyhíteni lehetne. Méltóságos főrendek! Én mindig azok közé tartoztam, a kik a Bosznia annexiója folytán előállt helyzetből kifolyólag nem vártam európai complicatiót. Azt hittem és gondolom ma is, hogy oly nagy erkölcsi és gazdasági érdekek vannakaz összes nemzetek által a béke fentartásához kötve, hogy nem hiszem azt, hogy egy európai conflictus szármázhassák ebből a dologból. De egy tanulság van, a melyet ez az ország az utolsó hetek eseményeiből levonhat, s ez az, hogy az utolsó időben is a német birodalom, és pedig nemcsak a német hivatalos birodalom, hanem a német közönség volt a legjobb barátja és legjobb szövetségese ennek az országnak, és épen ez a német birodalom volt az, a melyet a pártszenvedélyek ezelőtt három esztendővel őszinte érzelmeiben való kételkedés által meggyanúsítottak. Én azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ha a béke így fentartódik, a mint hiszem és remélem, és talán mindannyian óhajtjuk, hogy fentartódjék, akkor tavasz felé egy nagy gazdasági fellendülés fog bekövetkezni Európaszerte. A pénznek valószínű bősége előidézhet egy nagyobb szabású fejlődést, a melyben kívánatos volna, hogy ez az ország is participáljon a maga fejlődésével. Még néhány szót, méltóságos főrendek, mert hiszen ez a kérdés is actualis, és felszólalásom talán hiányos volna, hogy ha ebben a tekintetben is nem praecisiroznám némileg álláspontomat. Én szólok a pluralitás kérdéséről. A pluralitás kérdésében az én álláspontom egész őszintén, leplezetlenül bevallva, a következő : én a jjluralitás iránt nem lelkesedem, én azt is merem állítani, hogy a közönségnek egy része ebben a tekintetben az eredményezett dolognál egyebet várt. De a mennyiben a korona elfogadta s a nagyközönségnek is nagy része, ugy látszik, sympatiával van a dolog iránt, mi nem tehetünk egyebet, mint azt, hogy ha a főrendiház elé fog kerülni, a részletek szigorú mérlegelése mellett a pluralitást elfogadjuk. Mert hiszen azt talán elfogadhatjuk és elfogadhatom, és mint végczélt, absolute elfogadom, hogy a magyarsság suprematiája fentartassék; és hogy ha ez a végezel a pluralitás által eléretik, a magam részéről szívesen járulok hozzá a kérdés elfogadásához. Csak egy aggályom van, és ez abban áll, hogy a magyar közigazgatási apparátus a maga egész mivoltában megint hónapokon és éveken keresztül nem fog egyebet csinálni, mint a pluralitás kérdése szempontjából tanulmányokat folytatni és annak végrehajtásával foglalkozni, miáltal a közigazgatás attól a nagy feladattól, a melyre voltakép destinálva van, ismét elvonatik. Méltóságos főrendek ! Befejezem beszédemet. Köszönöm kegyes türelmöket, és végül azt óhajtom kijelenteni, hogy a magam részéről a költségvetést, mint az állami élet okvetlenül szükséges instrumetumát, elfogadom, de ezen elfogadás korántsem akar bizalmamnak vagy pedig az állapotok fentartása iránti kívánalmamnak kifejezése lenni. Széchenyi Viktor gróf jegyző: Laszkáry Gyula ő méltósága ! Laszkáry Gyula: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Az előttünk fekvő költségvetésben a kiadások emelkedése évről-évre oly tetemes, hogyha ezzel a bevételek lépést tartanának, örömmel üdvözölném, mert jele volna a vagyonosodásnak, az ország emelkedésének, haladásának. De a helyett azt látjuk, hogy a pénzügyminister urnak gondot ad oly jövedelmi forrásokat felkutatnia, melyekkel az ország jövedelmeit szaporítsa, hogy ezáltal elkerülje az állam háztartásában az egyensúly felbillenését. E czélból elsősorban természetesen az adók emeléséhez folyamodik, és felhatalmazást kér arra, hogy esetleg kölcsön utján is fedezze azt a hiányt . . . Wekerle Sándor ministerelnök (tagadólag int).