Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.
Ülésnapok - 1906-30
60 A főrendiház XXX. ülése, De valameddig államvasuti rendszert követünk, és nézetem szerint ma már más rendszert nem is követhetünk, én sokkal tovább megyek, mint a mit a bizottsági tárgyaláson hangoztattak és azt a tételt állítom fel, hogy ha az államnak elég anyagi ereje volna, megváltani kellene azokat a vasutakat, a melyek ma az államvasuti rendszerrel nagy kiterjedésüknél fogva össze nem férnek. Zselénszky Róbert gróf: A maga vasutait sem tudja ellátni. Szterényi József államtitkár: Hogy a maga vasutait nem tudja ! nem akarom a méltóságos főrendeket fárasztani, de adatokkal bizonyíthatom, hogy igenis tudja. Azonban az, hogy tiz év alatt az államvasút által kért kereken 350 millió korona többlet nem engedélyeztetett, az megboszulta magát abban, hogy a fokozott forgalomnak ma már az akkori berendezések nem képesek eleget tenni és innen van, hogy mig tiz év alatt államvasuti beruházásokra mindössze 350 millió koronát fordított az állam, addig a. jelenlegi kormány másfél év alatt máj 115 milliót fordított erre és legközelebb fog a kormány a törvényhozás elé lépni azzal az ujabb javaslatfal, hogy most nagyobbarányu beruházásokat kivan az államvasút számára. Ismétlem, méltóságos főrendek, azt a nagy elvi kérdést kell eldönteni, ennek a kérdésnek tárgyilagos elbirálhatása szempontjából, hogy íentartjuk-e az államvasuti rendszert vagy nem ? Ha lentartjuk, akkor nem szabad megengedni, hogy egy 127 kilométeres uj vonal egy uj területen, a melyet tulajdonképjjen az államvasutnak saját kezelésében bellett volna megépítenie, magánvasut kezelésébe kerüljön, a mely magán vasút ma is bizonyos relatióban igen éles versenyt okoz az államvasutaknak. A nagyméltóságú gróf ur mosolyára, legyen szabad utalnom, — talán méltóztatik is ismerni — az arad—csanádi vasút gabonatarifáira Szegedig. Itt most eoneurrentia van a magyar államvasuttal és itt bátorkodom felelni a nagyméltóságú gróf ur azon észrevételére, hogy nem szabad lemenni a tarifával a vasútnak ministeri engedély nélkül ; ez tévedés ; felmennie nem szabad, de azt méltóztatott nagyméltóságod az előbb említeni . . . Zselénszky Róbert gróf: Tévedés; lapsus linguae. Szterényi József államtitkár: Köszönettel nyugtázom. Csak constatálom, hogy csak lefelémenő versei^ van a gabonatételebnél azon a czimen, hogy vizi versenyt folytat. Méltóztatik tudni, hogy a vizi versenytételek egyáltalában fennállanak, habár jogosultságukat sok tekintetben kétségbevonom, mert akkor, mikor az ország vizi utakat akar, a vizi tarifákat vasutakkal agyonversenyeztetni : ellenmondás. De tényleg fennáll és tényleg ugy áll a helyzet, hogy a vizi verseny czimén olyan állomásokról, a melyeknek a vizi versenyhez semmi közük nincs, az arad—csanádi vasút mélyen leszállítja a tarifáit az államvasuti tarifák alá, csak azért, hogy az egész forgalmat Szegedig önmagának biztosítsa, szemben az államvasút érdekeivel. Tételenként is szolgálhatnék a tarifákkal, de nagyon messze vezetne, ha ilyen részletekkel fárasztanám becses türelmöket. Ez a politikája az arad—csanádi vasútnak a mely iránt a legnagyobb elismeréssel kell viseltetni, t. i. a vasút iránt, — nem ezen politikáját értem, nehogy félreértés legyen — mert hiszen ennek a vasútnak igen nagy érdemei vannak a magyar vasutügy fejlődése körül; ez a vasút volt egyúttal a legolcsóbb vasút régebben az egész ország területén, sajnos, ma már messze eltér attól az olcsóságtól és ma már a drágább vasutak közt foglal helyet, de ez a politika, a melyet voltam bátor említeni, vitte annyira, hogy még 1903-ban az arad—csanádi vasút üzleti hányada 58-3%-ra rúgott, vagyis így viszonylottak a bevételek a kiadásokhoz; 1906-ban az felülmulta az államvasutak üzleti hányadát és 66-3%-ra ment. Ez tehát azt bizonyítja, hogy azon állajjotok, a melyeket a nagyméltóságú gróf ur, mint kezelési könynyebbséget stb. emiitett, már régen nem léteznek. De egy másik adattal is szolgálok a nagyméltóságú gróf urnak, nevezetesen méltóztassék az arad—csanádi vasút beruházási számláját szigorú kritika alá venni és itt nem tagadom, hogy mulasztás terheli a ministeriumot is, még pedig súlyos mulasztás, a mely bizonyos könnyebb, liberálisabb felfogással a beruházási számláknak növelését megengedte, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az arad—csanádi vasút azon ritka vasutak közé tartozik, a melyeknek tőkéje nincsen fixirozva, hanem elszámolás van megengedve, ugy hogy egy futó pillantás az arad—Csanádinak erre a képére azt bizonyítja, méltóságos főrendek, hogy leérkezett az utolsó óra nemcsak az államvasutra nézve, a hol a pénzügyi gazdálkodás, a beruházás és az üzletvitel reformjával komolyan kell foglalkoznunk, hanem az arad—csanádi vasútra nézve is, mert elérte^ 0 zt a pontot, a melynél tovább nem lesz képes részvényeseinek azt a kamatozást biztosítania, a melyet az utóbbi időkig nagy nehezen biztosított. Zselénszky Róbert gróf: Motorüzem! Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár : Az arad—csanádi vasút tőkéje 1893ban — kerek összeget említek — 17 millió korona volt, 1906-ban j:>edig ugyanennek a vasútnak tőkéje, jóllehet pályakilométereinek száma csak 55 kilométerrel emelkedett, 3 millió híján megkétszereződött. Vagyis ez azt bizonyítja, hogy nincs meg többé az a rózsás állapot, a mely abban az időben volt, a melyet a nagyméltóságú gróf ur példaként állit fel. (Mozgás.) Azért emlitem fel ezeket, mert le fogom vonni a consequentiákat az árakra nézve, ügy alakul a helyzet, hogy mig egy kilométerre 52.799 korona fesett, ma ' már 83.611 korona esik egy kilométernyi vasútra, tehát sokkal nagyobb összeg, mint a mennyiért a Krauszhar-féle tervezet a nagykikinda—aradi vasutat megépíteni akarja.
