Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

A főrendiház XXX. ülése. 61 Zselénszky Róbert gróf: Itt nincs semmi összefüggés. Mi kiépítjük 54.000 koronáért is. Ez a szám fontos ! Szterényi József államtitkár: Méltóságos főrendek ! Midőn tudomásunkra jutott az az ár, a melyet itt a nagyméltóságú gróf ur is emiitett, rögtön műszakilag megvizsgáltattuk azt az árt is, a melyet magánúton, itt ebből a levélből megtudtunk. (Mozgás.) A ministerium műszaki osztálya — a nagyméltóságú gróf urat talán érdekelni fogja ez az adat — átszámította az arad—csanádi vasútnak ezen ajánlatát azon az alapon, a melyet az illető képviselő úrhoz intézett levélben maga az arad—csanádi vasút szolgáltatott és azt állapítja meg, hogy azon az áron, a melyet az arad— csanádi vasút kínál, a kisajátítást eszközölheti és az alépítményeket tudja talán megépíteni. Zselénszky Róbert gróf: Nem tartozik ehhez a kérdéshez ! Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, a ministerium műszaki osztályának kötelessége minden költségvetést realitása szempontjából is megvizsgálni, mert eltekintve attól az elvi szemponttól, hogy nem adható meggyőződésem szerint ez a vasút az arad—csanádi vasút kezébe, gondosan mérlegelni kell azon számadatokat is, a melyek felett bírálatot van hivatva mondani. Csak egy tételnél, a csatlakozásoknál és az állomásbővitéseknél 250.000 koronával téved az arad—csanádi vasút és ha leszámítjuk a Maros-hidat is, akkor kijön összesen 55.555 korona, a melyen egy kilométert megépíteni akar, akkor, midőn — ismét a ministerium műszaki osztályára hivatkozhatom — összeállítottuk, hogy 1905. év óta hogyan alakulnak az egységárak a különböző drágulások folytán és a ministerium műszaki osztálya tételről-tételre kimutatja, hogy 11.880 koronára tehető az a többlet, a mely az 1905. évi árakkal szemben kilométerenként a vasútépítés terén ma előáll. És ha összehasonlítást teszünk, méltóságos főrendek, az 1906. és 1907. években engedélyezett vasutakra nézve, a hol csak egyetlen egy olyan vasút van, a mely a Pallos-firmát viseli; minden egyéb vasútnál még a strohmann is ki van zárva : akkor azt látjuk, hogy a többé-kevésbbé hasonló viszonyok közt lévő vasutak legolcsóbbja 71.551 korona, a többi pedig 80—85.000 korona közt váltakozik. Ily körülmények között nagyon természetes, hogy ha módjában állna is a ministeriumnak reflectálni az arad—csanádi ajánlatára, még akkor is bizalmatlanul kell fogadni azt a pausal-árat, a melylyel minden részletezés nélkül csakúgy odadobnak egy összeget, a melyet részleteiben ellenőrizni a ministeriumnak nem áll módjában. Még csak egyetlenegy érvet kívánok felhozni, méltóságos főrendek, és bocsánatot kell kérnem, hogy gyarló hangommal amúgy is hosszasan vettem igénybe b. türelmöket. Minden vasútépítésnél az az időpont is figyelembe veendő a kincstár szempontjából, a midőn az illető vasút államilag megválthatóvá válik. Az arad—csanádi vasút engedélyokirata szerint a minimalis összeg a tőke 6%%-án alapszik, ellenben a helyi érdekű vasutaknál a helyi érdekű vasut-törvény szerint 5% az a minimalis beváltási ár. vagyis már magában ebben másfél százalékos diíferentia mutatkozik az állam hátrányára. Miután pedig meggyőződésünk az, hogy ezt a vasutat államilag kellett volna megépiteni, mert mélyen belenyúl az államvasuti sphaerába és sürgős egyéb nagymérvű kiadások és az államvasutak szükségletei miatt erre nem kerülhet a sor, miután másrészt ezen vasút kérdése közel 16 éve hever parlagon és nem volt megoldásra juttatható, a miben — bocsánatot kérek, nem szemrehányásként mondom, de a tényekre hivatkozom, az arad— csanádi vasutat éri a legnagyobb szemrehányás, mert hiszen kezében volt az alkalom és elmulasztotta akkor, midőn módjában lett volna ezt megtenni — miután azon vidéknek becsületes, hazafias lakossága ezt a vasutat joggal sürgette, mert gazdasági érdekei ennek a vasútnak megépítését követelték, miután végül az államvasút a lehető legelőnyösebb módon jutott ennek kezeléséhez : ennélfogva a minister nem tehetett mást, mint a vasutat ugy, a hogy történt, megépíttetni és az arad—csanádi vasutat a maga utólag, elkésve érkezett előmunkálati engedély iránti kérelmével elutasítani. Ezeket előrebocsátva, kérem a méltóságos főrendeket, hogy a jelentést tudomásul venni méltóztassék. Zselénszky Róbert gróf: Nagyméltóságú főrendek ! Az államtitkár ur ő méltósága azt mondta, hogy én nnnt az arad—csanádi vasutak egyik igazgatója beszéltem. Én nem mint az arad—csanádi vasutak igazgatója beszéltem, mert azt hiszem, hogy az arad— csanádi vasutak meglehetősen rossz néven fogják venni, hogy most hozom fel ezt az ügyet, midőn az arad—csanádi vasutak érdekeinek nem szolgálhatok és legfeljebb egy bizonyos animositást keltek az arad—csanádi vasutak ellen. Szterényi József államtitkár: Egyáltalában nem ! Zselénszky Róbert gróf: Ha én bármikor felszólalok, mindig mint törvényhozó, mindig közérdekből szólalok fel, a szóban forgó kérdés pedig egy eminens közérdek. Az államtitkár ur számtalan érvet hozott fel, melyet nagyon könnyű czáfolni, a melynek rectificálására azonban akkor fogok rátérni, mikor ezen vasút megint napirenden lesz. Most csak egyet akarok mondani. Ha valóban olyan eminens állami érdek, hogy az állam birja ezt az arad— kikindai vanalat, akkor tessék ezt az államnak kiépíteni, de ne tessék privilegizált czégeknek megengedni, hogy az egész vidéket indirekté tönkretegyék azon czélból, hogy utólagosan az állam olcsón jusson vasúthoz. Ez egy olyan eljárás, a mely nem méltó az államhoz és ezzel az eljárással csak azt érjük el, hogy egész vidékeken, melyek már ugy is óriási adóteher alatt nyögnek, elviselhetetlenné válik az adóteher.