Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

A főrendiház X" fejébe került. A jelentéshez részemről természetesen hozzá nem járulok. Elnök : Csáky Albin gróf ő méltósága kivan szólni. Csáky Albin gróf: Személyes kérdésben kívánok felszólalni. Elnök: Méltóztassék. Csáky Albin gróf: Zselénszky ő nagyméltósága két izben is hivatkozott én reám, mint a ki annak idején egy határozati javaslatot terjesztettem be a képviselőház elé, a mely határozati javaslat tényleg el is fogadtatott. Kapcsolatban azonban ezzel a ténynyel, melyre igen jól emlékszem, ő nagyméltósága a viczinális vasutaknál szerinte előfordult mindenféle visszaélésekről is szólott. Kénytelen vagyok a magam részéről constatálni, hogy engem annak idejében nem ez állítólagos visszaélések kérdése birt ezen javaslat előterjesztésére, de egy egészen más körülmény, a melyet a dolog megmagyarázása szempontjából ez alkalommal a méltóságos főrendek előtt felemlíteni szükségesnek tartom. Valami incidens alkalmával, azt hiszem egy vicinális vasút építésének kérdése alkalmából az akkori ellenzék egy tagja határozati javaslatot nyújtott be, a mely szerint csak a főispánok lettek volna kizárandók a vicinális vasutakban való részvételtől. Ezt tartottam én elfogadhatatlannak, mert ez megbélyegezte volna a főispánokat, mint olyanokat, a kik felhaszálják az alkalmat arra, hogy abban a magok számára nagyobb nyerészkedéssel vegyenek részt. Én nem azért, mintha egyátaläban tudtam volna visszaélésekről, de azért, hogy ugy a főispánok, mint a képviselők, valamint a nyilvános hivatalokban álló egyének ne legyenek folyton kitéve gyanúsításoknak, hogy visszaéléseket követnek cl, oly határozati javaslatot terjesztettem be, hogy nemcsak főispánok és képviselők, hanem egyáltalában az államnak minden hivatalnoka ezentúl ne részesittessék ilyen előnyökben. Én tehát constatálni akarom, hogy az én határozati javaslatom, a mely annak idején el is fogadtatott, a visszaélésekkel tulajdonképpen összefüggésben nincs, hanem azt ellenkezőleg oly czélból terjesztettem elé, mely el is fogadtatott — hogy a képviselők, főispánok s általában véve hivatalnokok ne legyenek ezentúl kitéve az ilyen gyanúsításoknak. Ezt tartottam szükségesnek a méltóságos főrendek előtt felemlíteni. Elnök: Szterényi államtitkár ur ő méltósága kivan szólani. Szterényi József államtitkár: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a kereskedelemügyi minister ur helyett, kit betegsége akadályoz mai megjelenésében, Zselénszky gróf ő nagyméltóságának iménti felszólalására lehető tömörséggel rcflektálhassak s a kereskedelmi kormányzatot ama súlyos Főrendiházi napló. 1906-1911. II. kötet. XX. ülése. 57 vádakkal szemben, melyeket a gróf ő nagyméltósága emelni czélszerűnek tartott, megvédelmezzem, A gróf ő nagyméltósága visszanyúlván a maga képviselői tevékenységébe s az akkor tett indítványára, a vicinális vasutak körül előfordult visszaélések korlátozására vagy megszüntetésére, kapcsolatot állit fel a visszaélések akkori és mostani mérve között, sőt beszédének végén — bocsánat a kifejezésért — egy bizonyos gyanusitási tendentiával azt méltóztatott mondani, hogy az akkor egy főispánnak a fejébe került, most pedig tulajdonképen semmi sem történik az akkori visszaélésnél súlyosabb visszaéléssel szemben. Legyen meggyőződve a nagyméltóságú gróf ur és a méltóságos főrendek, hogy ha egyetlen visszaélést méltóztatik a kereskedelemügyi kormány tudomására hozni, bármily magasan álló vagy alacsonyan álló egyénről legyen szó, a törvény által megengedett szigor legnagyobb mérve fogja sújtani azt és elseperni arról az állásról, melyet méltatlanul betölt. Közhivatalokban, méltóságos főrendek, a corruptio megtürése egyértelmű a corruptióban való részesedéssel, és azt hiszem, az a kormány, a mely a közélet purifikálását tűzte ki egyik czéljául, nem fogja megtűrni azt, hogy hivataloskodása alatt bármely terén a közéletnek visszaélések előfordulhassanak. Nincs az a magas állású közege az állami életnek, kit ha visszaéléssel méltóztatik alaposan vádolni, a törvényes megtorlás utói ne fogna érni, ezért a kereskedelemügyi tárczát illetőleg felelek. A nagyméltóságú gróf ur a maga állításainak bizonyos igazolására abból,a tételből von le következtetést, hogy régente több előmunkálati engedélyes is volt, most jíedig a kormánynak különös felfogása folytán csak egy előmunkálati engedélyes türetik meg. Nagyméltóságú gróf ur, ugyanezen visszaéléseknek korlátozására, a melyeket ostorozni méltóztatik, a ministerium arra az álláspontra helyezkedett már régebben, hogy

T az az üzérkedés, a mely a különböző előmunkálati engedélyesek által a községekben és a törvényhatóságok területén folytattatik, nem szüntethető meg másképen, mintha egy időre csak egy előmunkálati engedélyt ad. Zselénszky Róbert gróf: Monopóliumot! Ezt nem értem; ezt józan észszel meg nem lehet érteni. Szterényi József államtitkár: Nagyméltóságú gróf ur, méltóztassék megengedni, hogy ugyanazon józan észszel gondolkozzam én is és megmagyarázzam ezt. Ennek ellensúlyozására egy eszközt állított fel a kereskedelemügyi minister és ez az, hogy a törvényhatóságok és községek kérjék a maguk számára az előmunkálati engedélyt, és bárki legyen az előmunkálati engedélyes, ugyanakkor azzal szemben a törvényhatóság vagy a község kivétel nélkül mindig megkapja az előmunkálati engedélyt. Ez a correctivuma, méltóságos főrendek, annak, hogy egyesek visszaéléseket ne követhessenek el. Hogy ha van a vasútépítésből anyagi haszon, akkor élvezze azt az a közület, az S