Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-30

ftfe A főrendiház XXX. ülése. a törvényhatóság vagy község, a melyet ma — nyíltan hirdetem, nem csinálok belőle titkot — igen sok esetben megsarozolnak a vicinális vasúti építésekkel. Ez a magyarázata annak, liogy ma magánelőmunkálati engedély csak egynek adatik Ha a nagyméltóságú gróf ur a különösen kedvelt és dédelgetett czéget, Pallóst, méltóztatik oly süriin említeni. . . Zselénszky Róbert gróf: És strohmannjait. Szterényi József államtitkár: ... méltóztassék tudomásul venni, hogy mióta nekem szerencsém van a vasutügyekbe befolyni — és általában a jelenlegi kormány alatt — Pallós vállalkozó ur csak egyetlenegyszer volt a minister urnái és én nálam egy csekély formalitás dolgában. És az én t. barátom és állásomban elődöm, Serényi Béla gróf, igazat fog nekem adni, hogy vállalkozók az ő idejében sem fordultak meg nálunk. Sőt constatálni kívánom, hogy mióta a jelenlegi kormány hivatalban van: nálam vasútépítési vállalkozó vasútépítési ügyben csak egyetlenegyszer fordult meg. Ennyit annak az igazolására, hogy mennyire van dédelgetve a kereskedelemügyi ministeriumban valamely építési vállalkozó. '"' Es most tovább megyek, méltóságos főrendek, és constatálni kívánom, hogy ebben a kifogásolt vasútépítésben — a melyre leszek bátor szintén a magam adataival reá térni — Pallós neve — mind az ideig, a míg a nagyméltóságú gróf ur a méltóságos főrendiháznak egyesitett bizottságában nem szellőztette : előttem és a ministerium előtt ismeretes sem volt, mint olyan, mely ebben a vasútépítésben szerepel. Ennek a vasútnak engedményese Krauszhar, temesvári bankigazgató .... Zselénszky Róbert gróf: Strohmann-rendszer ! (Zaj.) Szterényi József államtitkár: Hogy a mellett mások is ... . Zselénszky Róbert gróf: Igen, mások is! A község is, névlegesen ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Szterényi József államtitkár: Bocsánatot kérek, nagyméltóságú gróf ur, mi még annyira nem vittük, hogy már az emberek lelkébe is bele tudnánk valamiképen látni, hogy tulaj donképen mi is van ott ? Előttünk, consequenter, minden ténykedésben ez a Krauszhar bankigazgató szerepelt és hogy a strohmann-rendszert is megszüntessük, a minister úrral rendelkeztünk épen az iránt, hogy semminemű vasutügyben máshoz, mint a tényleges előmunkálati engedményeshez ministeri leiratot intézni, vagy ilyent kézbesíteni nem szabad. Mert igaza van a nagyméltóságú gróf urnak abban, hogy a strohmann-rendszer rendkívül nagy mértékben elharapódzott és, valóban, igen sürücn tapasztaltam volt megelőzőleg a ministeri actákból magam is azt, hogy intézik a kiadványt a tényleges előmunkálati engedményeshez, a kiadóhivatalnak pedig utasítást adtak, hogy kézbesítendő Pallós, Török vagy X—Y vállalkozó irodájában. Ezt a rendszert megszüntetendő, méltóságos főrendek, ezt is betiltottuk. Zselénszky Róbert gróf: Csak két bélyegbe kerül ! Szterényi József államtitkár: Már most, méltóságos főrendek, méltóztassanak megengedni, hogy az ő nagyméltósága által felemlített nagykikinda—• aradi vasút kérdésére térjek át, mert hisz erről van tulaj donképen szó és a nagyméltóságú gróf ur nem a napirenden levő tárgyhoz szólt, hanem ennek kapcsán méltóztatott egy majdan később a méltóságos főrendek elé kerülő törvényjavaslatnak beharangozni. Én nem vehetem rossz néven, — s azt hiszem, senki sem veheti rossz néven a nagyméltóságú gróf úrtól — ha annak a vasúttársaságnak az ügyeit a fórumon is képviseH . . . Zselénszky Róbert gróf: Nem ! Nem ! Én közérdeket képviselek ! Soha nem voltam erre felszólítva és azt hiszem, hogy a vasút inkább rossz néven veszi tőlem, hogy én ilyen közérdekű dolgokat itt felemiitek. Szterényi József államtitkár: Engedelmet kérek, én ezt nem vonom kétségbe, csak constatálom. hogy a gróf ur, mint annak a társaságnak igazgatósági tagja . . . Zselénszky Róbert gróf: Nem mint olyan! Csak közérdekből, a mit inkább rossz néven vesznek tőlem ! (Zaj.) Elnök : Kérem, ne méltóztassanak beszélgetéseket folytatni, mert igy nem igen értjük meg egymást. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk 1) Szterényi József államtitkár: Viszont ne méltóztassék rossz néven venni a kereskedelemügyi kormányzattól sem, ha kizárólag a reá bízott állami érdekeket, és kötelességszerüleg, csakis azokat képviseli. A nagykikinda—aradi vasút kérdése, méltóságos főrendek, visszanyúlik 1904-be, arra az időre, melyet ő nagyméltósága méltóztatott maga idézni, a mikor ő előmunkálati engedményese volt a mostani vonal egy részének. 1905-ben a gróf ur előmunkálati engedélyét átadta az arad—csanádi vasútnak. Az arad— csanádi vasút — természetesen actákból beszélek — 1906-ban tényleg folyamodott is, bejelentvén a terveket és költségvetést. 1906 május 30-án megtartatott az engedélyezési tárgyalás is, a mely egyetlen pont kivételével, teljes eredményre vezetett ; nézeteltérés csak abban volt, hogy az arad—csanádi vasút minden áron Arad végpontra kívánt bejutni, mig a ministerium Uj-Aradot jelölte meg, mint ideiglenes végpontot, addig, mig Arad állomást oly mértékben kibővittetheti, a mint azt a forgalmi viszonyok megkövetelik. Hangsúlyozom, méltóságos főrendek, hogy Uj-Arad csak ideiglenesen volt végpontnak kijelölve, s hogy maga a ministerium is hajlandó lett volna később, ha a mintegy 4 millió koronát igénylő aradi kibővítés foganatosittatik, a végpontot oda áttenni.