Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-29

36 A főrendiház XXIX. ülése. here nem lesz megváltoztatva és pedig azért nem volt szükséges erre utalni, ezt kimondani, mert ezen arány megállapítására első sorban a magyar országgyűlés- és az osztrák birodalmi tanácsból kiküldött bizottságok vannak hivatva. A mit az 1867. évi törvények a kormány ténykedéseként megjelölnek, azt szerintem helyesen csak ugy érthetjük és értelmezhetjük, hogy a kormány befolyása ezen kérdés szabályozásánál alig terjedhet egyébre, mint arra, hogy a szükséges adatokat bocsássa az illető bizottság rendelkezésére és felvilágosításokkal szolgáljon. Már most, ha annak idején, a midőn a kormány, a mely ma az ország élén áll, helyét elfoglalta, méltán az ment át a köztudatba, hogy az akkor Ausztriával szemben, mondjuk a közösügyek egészében, és azoknak egészérc vonatkozó összes kérdésekre nézve fenmarad a válság előtti állapot, a miből méltán lehetett azt következtetni, hogy ez az 1867 : XII. törvényczikkben megjelölt közösügyek hozzájárulási arányára nézve is fenforog. — Méltányosan és igazságosan azt az arányt, melylyel Magyarország a közösügyek költségeihez hozzájárul, csak ugy Ítélhetjük meg és ugy bírálhatjuk meg, ha visszatérünk az 1867-ben történt összes megállapodásokra, az akkor létrejött kiegyezésnek egész complexumára. Már pedig annak egyik igen lényeges része az volt, mondhatnám, talán az ára volt az 1867-iki kiegyezésnek az is, hogy Magyarország a minden törvényes hozzájárulása nélkül létrejött osztrák államadósságok terheihez hozzájárult. És fizetjük ezt a terhet ma is. Ha kiszámítjuk, hogy Magyarország az osztrák államadóssághoz való hozzájárulással együtt mekkora összeget fizetett a közösügyi költségekre, akkor az Ausztria javára és Magyarország terhére eső összeg egészen máskép alakul. Hogy 1867-ben a közösügyi költségek hozzájárulási arányát nem a népesség arányában, nem a közös hadseregnél meglevő magyar csapatok arányában állapították meg, hanem egy más arányt állapítottak meg, az igen természetes, mert Magyarország hozzájárult politikai okokból, méltányosságból Ausztriának olyan terheihez, a melyeknek elfogadására közjogi kötelesség egyátalában nem létezett. Politikai okokból járult hozzá, de az ár nagy volt, és annak súlya alatt görnyedünk még ma is. Most egy ujabb méltánytalan megterhelés hárul reánk. Mert közvetlenül ugyan a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás aránya a Magyarország és Ausztria között fennálló egyéb kérdések, nevezetesen a közgazdasági kérdések szabályozásával nem függ szorosan össze, de közvetve igenis a kapcsolatot a kettő közt tagadni nem lehet; de ha ezt a közvetett kapcsolatot elismerjük, akkor utaljunk és mutassunk rá arra is, hogy az egyrészről Magyarország, másrészről Ausztria között létrejött közgazdasági egyezség — a nélkül, hogy tagadni akarnám azt, hogy némely apró részletében Magyarország számára is bizonyos kis előnyöket sikerült kivívni .— nagyban és egészben mégis határozottan Ausztria javára szolgál. A közös vámterület intézménye ma már határozottan Ausztriának előnyös, nagyobb mértékben előnyös, mint nekünk. (Mozgás.) Tudom igen jól, hogy vannak hazánkban sokan, kik a közös vámterületet tartják közgazdaságilag Magyarországra előnyösnek, de még azok sem tagadhatják, hogy önálló közgazdasági politikát önálló vámterület nélkül űzni lehetetlen, hogy tehát, míg fennáll a közös vámterület, az ideig-óráig az ország egyes közgazdasági rétegeire nézve sokak véleménye szerint előnyös lehet, a mit én ugyan nem ismerek el, tisztelettel tagadok, de azt nem tagadhatják, hogy ez Magyarországot Ausztriával szemben közgazdasági tekintetben bizonyos alárendeltségre kárhoztatja, mert megfosztja attól,' hogy egyátalában Magyarország önálló közgazdasági politikát követhessen. Már most, méltóságos főrendek, feltéve, de meg nem engedve, hogy a közös vámterület intézménye a magyar közgazdaságra előnyös, azt még sem tagadhatja senki, hogy kizárólag az állami pénzügyek tekintetéből — hogy közkeletű műszóval éljek — fiscalis szempontból Magyarországra hátrányos. Mert hiszen a vámszerzodésre vonatkozó indokolás és mellékletek adatai szerint Ausztriából Magyarországba az utóbbi tiz év alatt kerek összegben 914 millió értékű áru importáltatott. Tessék kiszámítani, hogyha erre a nagy behozatalra a tarifában niegállajntott vámokat szedhetné Magyarország, mekkora összeggel gyarapodnék Magyarország költségvetése, mekkora bevételtől esik el tehát Magyarország állampénztára. Ezt már tagadni még sem lehet. És még itt van a többi országokból bejövő bevitel, a melyet ugyancsak meg lehetne vámolni. Magyarország pénzügyeire nézve tehát határozottan ugy áll a dolog, hogy a közös vámterület megrövidíti Magyarország államháztartását. A közös vámterület leglelkesebb hivei sem mondhatnak többet, mint azt, hogy a magyar államháztartásnak ezt a hátrányát a magyar közgazdaság előnyei ellensúlyozzák. De ellensulyozzák-e oly mértékben — a mit ón szintén nem ismerek el, hogy ellensúlyozzák — de föltéve, hogy bizonyos mértékig ellensúlyozzák, semmi esetre sem ellensúlyozzák oly mértékben, hogy ez indokolttá tenné azt, hogy Magyarország Auszriával szemben a közösügyi költségeknek az arányát Magyarország terhére megváltoztassa az eddigi mértéken túl; vagyis, hogy az itt tárgyalt törvényjavaslat szerint ez a hozzájárulási arány két százalókkal felemeltessék. Fontos politikai kérdések elintézésénél és