Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-29

A főrendiház XXIX. ülése. 35 először volt Magyarország pénzügyministere, bebizonyította azzal, hogy nemcsak helyreállította és fentartotta államháztartásunkban az egyensúlyt, hanem még igen nevezetes, igen nagy kincstári készleteket is tudott az állam számára gyűjteni. Ez akkor is nagy adóemeléssel járt. Felemelte a szeszadót és hogy biztosítsa az államnak ezt a jövedelmet, megváltotta a regálét a mivel éppen a birtokososztály jórésze szenvedett olyan károsodást, hogy azt lehet mondani, a tönk szélére jutott. Kérdem, hogy most ilyen nagy emelkedésénél a kiadásoknak honnét fogjuk azokat fedezni ? Ennek más módja nincs, mint ismét egy adóemelés. És bírja-e az ország az adóemelést ? Kötve hiszem, azon nagy tisztelet és elismerés mellett is, a melylyel a ministerelnök ur tehetsége iránt viseltetem. Abban a javaslatban, a melyet ő excellentiája adóreform nevén terjesztett a ház elé, már eló're veti árnyékát az adóemelés. Olyan adóreformot, a mely az adó leszállításával járt volna, én nem láttam. Az adóreform rendesen köpenyege az adóemelésnek és fájdalom, ha így lép életbe az adóreform, mint tervezve van, el fogja seperni a birtokososztálynak egy jó részét, a mely eddig tartotta még magát, de a mely több kiadást, több adót, több terhet nem bír magára vállalni. Igaz, hogy a föld megmarad, ha tönkre is ment eddigi birtokosa és az, a ki megveszi azt, folytatja az adófizetést. De azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy bár az állam financialiter nem veszít, mégis az a birtokos, a kinek apja, nagyapja ott fekszik, sokkal görcsösebben ragaszkodik ahoz a röghöz, sokkal inkább ragaszkodik birtokához, mint az az uj birtokos, aki megvette azt és ugy tekinti mint egy börzepapirost, a melyet ki kell használni és mihelyt haszonnal lehet, könnyen meg is válik tőle. Magyarországon szinte szállóigévé vált, hogy a birtokososztály az állam gerincze. Ha ezt a gerinczet meggyöngítjük és összetörjük, kérdem, milyen lesz a jövő, ha ismét válságos idők következnek be. Egyátalában nem látom azt rózsás színben. Bevallom, hogy én igenis, ezen az utón a jövőt sötétnek látom. Olyan lejtő ez, a melyre jutottunk és a melyen haladunk a folytonos tehervállalásokkal, a mely lejtőnek sanálására csak két ut szolgálhat: vagy az állam háztartásában az egyensúlyt feladni, vagy pedig egy uj adót crealni, egy uj adót vetni

; ki és igy szaporítani a kincstár jövedelmét. Én mind a két ntat veszélyesnek tartom és épen azért nem járulhatok hozzá a quotának ilyetén felemeléséhez és azt nem is szavazom meg. Elnök: Ki következik? Csekonics Sándor gróf jegyző : Prónay Dezső báró ő méltósága! Prónay Dezső báró: Méltóságos főrendek! Szükségtelen azt bizonyítgatnom, hogy egyrészről Magyarországnak, másrészről Ausztriának közgazdasági hekyzete és állapota egymáshoz viszonyítva az utóbbi időkben nem változott meg olyan mértékben Magyarország javára, hogy ez okul szolgálhatna a közösügyi költségek hozzájárulási arányának Magyarország terhére való megváltoztatásához. Kiemeli ezt igen helyesen, habár röviden, a főrendiház közgazdasági bizottsága is a maga jelentésében. A jelentés arra utal, hogy nincsenek közgazdasági okok, a melyek a közösügyi költségeknek Magyarország terhére való felemelésének okául szolgálhatnának. Ajánlja azonban a közgazdasági bizottság a törvényjavaslat elfogadását politikai okokból. Engedjék meg ezért a méltóságos főrendek, hogy a jelentés eme második részével, — a mely elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, mely törvényjavaslat arról az arányról szól, a melyben Magyarország a közöseknek elismert kiadásokhoz a jövőben hozzájárul — vagyis a politikai okokkal foglalkozzam. A bizottság a maga jelentésében ezt csupán egész általánosságban teszi s nem jelöli meg közelebbről, melyek tehát ezek a politikai okok. Méltóságos főrendek! Azt hiszem, hogy mindenki, a ki a közéletben bármily csekély mértékben is ez idő szerint résztvesz, többékevésbbé még hatása alatt áll annak a nem is oly régen elmúlt korszaknak, a melyet röviden az alkotmány válságának nevezhetnénk. Midőn az a ministerium, a mely ina áll az ország ügyeinek az élén, elfoglalta helyét, a történt nyilatkozatok alapján az ment át a köztudatba, hogy egy bizonyos átmeneti időre, a melynek határát egy uj választási törvény fogja majd képezni, fenmarad nagj'ban és egészben mindazokra a kérdésekre nézve, melyek részben a válságot előidézték, részben arra okul szolgáltak, az az állapot, a mely a válság előtt fennállott, vagyis közelebbről megjelölve, megmarad a közös vámterület és a közös hadseregre nézve változatlan marad a helyzet, a katonai kérdések, hogy egy sajátszerű, de közkeletűvé vált szót ismételjek, ki vannak kapcsolva. Már most, méltóságos főrendek, kétségtelen, hogy annak az aránynak a megállapítása, a melylyel Magyarország az 1867. évi XII. t. czikkben közöseknek megjelölt kiadások fedezéséhez hozzájárul, közvetve, de csakis közvetve, miként azt szintén igen helyesen kiemeli a főrendiház közgazdasági bizottsága is, egy bizonyos, de közvetett és távolabbi kapcsolatban áll a Magyarország és Ausztria közötti közgazdasági kérdések szabályozásával; de kapcsolatban áll és pedig szerintem igen szoros kapcsolatban a közös hadsereg intézményével és mindazzal, a mi vele összefügg. Megengedem méltóságos főrendek, hogy részletesen megjelölve, teljes szabatossággal nem mondatott az ki, hogy a közösügyi kiadások hozzájárulásának aránya Magyarország ter5*