Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.
Ülésnapok - 1906-29
34 A főrendiház XXIX. ülése. határozni, kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e a lemondást elfogadni? (Igen.) Kimondom határozatképen, hogy a főrendiház a lemondást elfogadja és az ekként megüresedett helyre a választást annak idején napirendre fogja tűzni. A képviselőháztól beérkeztek a következő tárgyak: 1. Arról az arányról szóló törvényjavaslat, a melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. t.-cz.-ben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak, 2. a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről; 3. a konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891 : XXXI. t-cz. hatályának meghoszszabbitásáról szóló törvényjavaslatok. Ezek közül a két első a pénzügyi és közgazdasági, a harmadik pedig a közjogi és törvénykezési bizottságnak adattak ki előzetes tárgyalás és jelentéstétel czéljábol. A bizottságok beadták jelentéseiket. Hasonlókép beadta a gazdasági bizottság is a maga jelentését többrendbeli gazdasági ügyről. Mindezek a jelentések kinyomattak, szétosztattak és a mai ülés napirendjére kitüzettek. Következik a napirend. Mielőtt azonban erre áttérnénk, van szerencsém bejelenteni, hogy a kereskedelemügyi minister ur képviseletében Szterényi József államtitkár ur ő méltósága fog a mai ülésben résztvenni a minister ur helyett, a ki akadályozva van a megjelenésben. Kérem a gazdasági bizottság jelentésének felolvasását. Csekonics Sándor gróf jegyző (olvassa a gazdasági bizottság jelentését, a bizottság megalakulása, MaszáJc Hugó naplószerkeszt ö és Jobbágy Miklósné napló-segédszerkesztő tiszteletdijának fölemelése, továbbá a főrendiház kisebb fizetésű alkalmazottainak betegség esetére való biztosítása tárgyában). Elnök: Kiván-e valaki hozzászólni? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Felteszem a kérdést: Méltóztatnak-e a bizottság javaslatához hozzájárulni? (Igen!) Kimondom tehát a határozatot, hogy a főrendiház, tudomásul véve Hertelendy Ferencznek a bizottság előadójává történt megválasztását, hozzájárul a bizottság jelentésében foglalt javaslatokhoz s ebez képest Maszák Hugó főrendiházi naplószerkesztő illetményét 1908 január 1-étől kezdődőleg a VI. fizetési osztály I. fokozatának megfelelő 8400 korona évi tiszteletdíjban állapítja meg, melyből azonban nevezett 2880 K gyorsírói nyugdijának levonása után a főrendiház terhére évi 5520 korona esik. Özv. Jobbágy Miklósné napló-segédszerkesztő részére ugyancsak 1908. január 1-étől kezdődőleg évi 1200 korona tiszteletdíj állapittatik meg eddigi 600 K átalánya helyett. Végül hozzájárul a főrendiház ahoz, hogy a főrendiház alkalmazottai részére kiadott szolgálati szabályzat a gazdasági bizottság jelentésében foglalt függelékkel kiegészíttessék, s ennek értelmében az elnök felhatalmaztatik, hogy az esedékes biztosítási dijakat és orvosi tiszteletdijat a főrendiház dologi kiadásai közt irodai és háztartási czélokra előirányzott 15.000 korona fedezet terhére folyósíthassa. Következik most napirendünk második tárgya: az arról az arányról szóló törvényjavaslatnak tárgyalása, a melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. törvényczikkben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak. Kérem a bizottsági jelentés felolvaHertelendy Ferencz jegyző (olvassa a főrendiház egyesült pénzügyi, valamint közgazdasági és közlekedésügyi bizottságának jelentését). Elnök: Kíván valaki hozzászólni? Csekonics Sándor gróf jegyző: Laszkáry Gyula ő méltósága! Laszkáry Gyula : Méltóságos főrendek! Részemről e törvényjavaslatot, a mely Magyarországnak a közös kiadásokhoz való hozzájárulása arányát felemeli, nem fogadom el. Kern fogadom el kivált azért, mert ezen aránynak eredetileg való megállapítása alkalmával mérlegelték a két állam fizetőképességót és vagyonosságát s ezek figyelembevételével állapították meg az arányt. Azóta Ausztria sokkal jobban fejlődött, vagyonossága sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint Magyarországé; nincs tehát semmi jogosultsága annak, hogy Magyarország quotája emeltessék, Ausztriáé leszállittassék, sőt az ellenkezője volna jogos és igazságos. Néhány osztrák politikus azt az érvet hozta fel a magyarországi quota emelése mellett, hogy Magyarország nagyobb contingenssel járul a hadsereg kiegészítéséhez, több ujonczot állit, mint a hányra quota szerint kötelezve volna, a miből azt a következtetést vonták le, hogy a quotát az ujonczozás arányában emeljük. De hiszen ez épen az ellenkezőre volna érv. Hiszen az ujonczjutalék, a véradó is igen nagy szolgálmány és ezeknek a legmunkabiróbb embereknek nélkülözése, ott tartása bizony financiális károkkal is jár s igy ez nem a quota felemelését involválná Magyarországon, de sőt annak leszállítását. Leghelyesebb volna ezt a törvényjavaslatot el nem fogadni, visszaküldeni és mint már többször történt eddig, midőn a két törvényhozás nem tudott megegyezni az arányban, a döntést ő Felségére bízni, a ki ismeri mindkét államnak vagyonosságát, fizetőképességét. Az ő igazságérzete bizonyosan ugy döntene, a mint helyes, hogy fentartaná az eddigi arányt és nem járulna annak felemeléséhez. Én kalapot emelek ő excellentiájának, a ministerelnök urnak financiális tehetsége előtt. Több ízben bizonyította ezt be akkor is, midőn
