Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

30 A főrendiház XXVIII. ülése. javaslat czimét és szakaszát, a mélyeit észrevétlenül elfogadtatnak.) Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, felkérem azokat, a kik azt végleg elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) E szerint a törvényjavaslatot a kéj> viselőbáz szövegezése szerint véglegesen elfogadottnak jelentem ki. Erről a képviselőház értesíttetni fog. A mint méltóztattak előbb megállapodni, azt vagyok bátor javasolni, hogy, mielőtt a második törvényjavaslat tárgyalására áttérnénk, ejtenők meg a választásokat, a melyeknek eredményét azután az ülés végén volnék bátor bejelenteni a méltóságos főrendeknek. Méltóztatnak tudni, hogy egy üresedésben levő jegyzői állás valamint a bizottságokban levő üresedések betöltése kívánatos, továbbá a közösügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottság főrendiházi tagjainak megválasztása szükséges, tehát busz rendes és öt póttagé. Bátor vagyok azt javasolni, hogy talán egy szavazással egyszerre ejtsük meg a választásokat, még pedig ugy, hogy méltóztassanak külön urnába tenni a jegyzőre és külön urnába a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottságra és a többi bizottságokra, a hol üresedés van, vonatkozó szavazatokat. Méltóztatnak ezt elfogadni ? (Helyeslés.) Akkor ilyen értelemben vagyok bátor az eljárást proponálni és felkérem báró Kemény Kálmán alelnök ur ö excellentiáját, legyen szíves a szavazás megejtése után a szavazatokat összeszedni és a szavazás eredményét azután a főrendiháznak bejelenteni. Mivel, sajnos, csak egy jegyző van jelen, felkérem az egyik főrendiházi tagot, szíveskedjék azután Kemény Kálmán alelnök úrral együtt a szavazatokat összeszámlálni. Felkérem erre gróf Hoyos Miksát. (Felkiáltások: Nincs itt!) Akkor felkérem Széchenyi István grófot, hogy szíveskedjék az alelnök úrral együtt a szavazatokat összeszedni és azokat összeszámlálni, mert ismétlem, csak egy jegyző van jelen és arra itt van szükség azért, mert a tárgyalást folytatjuk. Méltóztatnak ezt az általam proponált eljárást elfogadni ? (Helyeslés.) Felkérem ennélfogva a méltóságos főrendeket, méltóztassanak a szavazólapokat beadni, még pedig két külön urnába: az egyik urnába a jegyzőre vonatkozó szavazatokat, a másik urnába az összes bizottságok megválasztandó egyes tagjaira és a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjaira vonatkozó szavazati lapokat. (Megtörténik.) Kérdem, kiván-e még valaki szavazni? Ha senki nem kivan szavazni, kijelentem, hogy a szavazás be van rekesztve és felkérem Kemény Kálmán báró alelnök urat, szíveskedjék a szavazatokat összeszedni és az eredményről jelentést tenni. Most folytatjuk a tárgyalást. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Következik az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a bizottsági jelentés felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a főrendiház egyesült pénzügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottságainak az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyában beadott jelentését). Elnök: Kiván-e valaki átalánosságban hozzászólni a. törvényjavaslathoz? (Senki sem.) Miklós Ödön, a bizottság előadója kivan szólni. Miklós Ödön: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassék megengedni, hogy az egyesült bizottságoknak nevében egy pár szóval bevezessem ezen törvényjavaslat átalános r tárgyalását. Épen ellenkező helyzetben vagyunk ezen törvényjavaslatnál, mint a minőben voltunk az imént elfogadott törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Ezen törvényjavaslat egy már életbeléptetett vámtarifát beczikkelyeztetni óhajt, tehát jogrendünk egy kiegészítő alkotó eleme lesz, és ebből a szempontból azon kritika, a melyre épen a múltban elfogadott törvényjavaslatnál a főrendiház szíves figyelmét felhívtam, ezen törvényjavaslatnál most már tényleg gyakorolható is. Méltóztatnak az előterjesztett terjedelmes elaboratumból látni, hogy ezen vámtarifa, a melynek egyik lényeges és kiemelendő momentuma az, hogy először jelentkezik mint autonóm vámtarifa és igy lesz beczikkelyezve törvénykönyvünkbe, oly eszközt fog biztosítani az országnak, a mely eszközzel élni fog tudnia, kelleni különösen akkor, ha uj szerződések kötésére lesz hivatva, és a mely autonóm vámtarifa lerakja alapjait azon elveknek, a melyek mellett, a vódvámos politikát tekintve, a mely ma egész Európát átlengi, szerződéseit a jövendőben az ország gazdasági életének biztosítása szempontjából megkötni hivatott. Ha igy tekintjük a vámtarifát, mert máskép nem is tekinthetjük, mint a gyakorlati élét közszükségletének ilyen eszközét, akkor két szempontból kell vizsgálódásunk tárgyává tennünk. Először, hogy vájjon figyelembe veszi-e mindazon érdekeket, a melyek főleg az ország gazdasági életének alapvető jellegét képezik; másodszor: elég tág keretü-e, elég elasticitással bir-e arra, hogy concret szerződések kötése alkalmával a védelmet nyújtsa, viszont azonban alkalmat szolgáltathasson olyan viszontkedvezmények adhatására, a melyeket másoktól joggal megkövetelhetünk. Ha ezen szempontból vizsgáljuk a vámtarifát, azt kell látnunk, hogy a vámtarifa igenis rendelkezik ezen attribútumokkal, a melyek főleg ránk, Magyarországra nézve, mezőgazdasági érdekeink megvédése szempontjából azon nagy jelentőséggel birnak, hogy azon vámok, a melyek