Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

A főrendiház XXVIII. ülése. 29 azért, mert olyan büntető határozatokat is kellett életbe léptetnünk, a mely büntető határozatok jogrendünk szerint rendeleti utón életbe nem léptethetők. Mi természetesebb, mint az, hogy ebben a pragmaticában is felvettük ott, a hol a qualificatióját az alkalmazottaknak körülirtuk, azt, hogy milyen nyelvet kötelesek birni és hogy bevettük a régi pragmatieus intézkedéseknek azon érvényben levő rendelkezését, hogy átalában a magyar nyelvet is kötelesek birni. De micsoda nagy engedményt tettünk Horvát-Szlavonországoknak ? Azt a nagy engedményt tettük, hogy odatettük, hogy a vasúti alkalmazott Horvátországban a horvát nyelvet is köteles birni. Hogy állunk a korábbi kívánalmakkal szemben ezen kérdésben ? Korábban csak azt követelték, hogy Horvát-Szlavonországban azok birják a horvát nyelvet, azon vasúti alkalmazottak, a kik a közönséggel érintkeznek. Az 1887-iki regnicolaris deputatio kivánalmai is csak erre szorítkoztak. A midőn kormányra léptünk, csak ezt Ígértük meg, és ez akkor a horvát kéjjviselő urak egyhangú helyeslésével találkozott. Mit tettünk ezen Ígérettel szemben ? Azt tettük, hogy nemcsak azokra nézve mondtuk ki a horvát nyelv bírásának kötelezettségét, a kik a közönséggel érintkeznek, hanem kimondottuk átalában minden vasúti alkalmazottra nézve, a ki Horvátországban nyer elhelyezést, tehát többet adtunk, mint a mennyit kívántak önmagok és mint a mennyit mi Ígértünk. Ez egy qnalificationalis feltétel megállapítása volt; ezzel mi azt a vitás kérdést, hogy milyen legyen a vasutak szolgálati nyelve, el nem döntöttük, ezt a kérdést mi nyitva hagytuk. Régi különböző felfogás van közöttünk, e tekintetben, méltóságos főrendek. Mi azt az álláspontot foglaljuk el, hogy igaz ugyan, hogy törvényeink szerint a magyar állam hivatalos nyelve Horvátországban a horvát, de az 1868 : XXX. t.-cz. taxatíve felsorolja azokat az eseteket, a hol biztosíttatik a horvát nyelv, t. i. a törvényhozásban, az igazságszolgáltatásban és az administratióban. Az állami üzemekre ez sohasem alkalmaztatott; az állami üzemek sem nem törvényhozás, sem nem administratio, sem nem igazságszolgáltatás. Az állami üzemeknél tényleg a horvát nyelv alkalmazva nem volt, később csakis a közönséggel való érintkezésben követelték ezt, később azonban felállították azt a tételt, hogy az a rendelkezés, hogy Horvátországban a horvát nyelv a hivatalos nyelv, tekintet nélkül arra, hogy üzem-e valami, vagy pedig nem, tényleg mindenütt alkalmazandó. Ez volt a horvát fölfogás. Ezzel szemben a magyar fölfogás az, hogy üzemekre nem alkalmazandó. Ezt a differentiát mi nem döntöttük el, ezt mi nyitva hagytuk, ezt mi regnicolaris deputátiók elé akarjuk utalni. És minő álláspontot foglalnak el ezzel szemben? Azt, hogy ez olyan tisztázott kérdés, hogy meg sem engedhetik, hogy regnikoláris deputatióhoz utalta ssék. Hiszen ily felfogás mellett akármivel előállhatna valaki, azt vitathatná, hogy ez vagy amaz olyan tiszta kérdés, hogy követelem, de regnicolaris deputátiók elé nem utalom. Ez, méltóságos főrendek, az a sokat fölhánytorgatott sérelem, a melyet mi elkövettünk. De mi tovább megyünk. Mi azt is megígértük, sőt az előintézkedéseket is megtettük, hogy horvát illetőségüeket kívánunk a horvát vonalon alkalmazni és hogy ez lehetővé tétessék, itt a központi vasúti iskolákban a stipendiumokat a horvát illetőségűek részére felemeljük és HorvátSzlavonországokban külön vasúti iskolát állítunk fel ugy, hogy a ki ezeket a berendezéseket nézi, nem azt látja, hogy ezen iskolákban annyi horvát fog kiképeztetni, hogy a horvát vonalak ellátására elégséges, hanem az iránt fejez ki aggályokat, hogy mit csinálunk annyi horváttal, hiszen nem tudjuk a horvát vonalakon elhelyezni. (Igaz! Ugy van!) S a mikor mi ilyen berendezéseket teszünk, az ottani nemzeti igények kielégítésére, akkor még azzal a váddal találkozunk, mintha ott sérelmet akarnánk elkövetni, mintha mi nem honorálnék a horvát viszonyokat. Ez tökéletesen igaztalan. Mi ugy ezen a téren, mint átalában minden politikai téren, sőt a gazdasági berendezés terén is bizonyítékát szolgáltatjuk annak, hogy Horvátország olyan gazdasági berendezésekben fog részeltetni, a melyek aránylag többet tesznek ki, mint a mennyi Magyarország más részeire esik, ugy hogy ezzel az állapottal, ezekkel a tényekkel szemben — és ezt e helyen kívánom constatálni — sem politikai, sem gazdasági tekintetben az az álláspont, a melyet itt kifejtettek, jogosultsággal nem bír. Ez csak messzebb menő tendentiákuak lehet kifejezője, a melyek megnyilvánultak ő nagyméltóságának azon tarthatatlan felfogásában, hogy már az Ausztriával való megegyezési törvényekhez is az ő külön hozzájárulásukat kívánják. (Igaz! Ugy van!) Ezt nagyon természetesen nem tehetjük, követni fogunk egy igazságos politikát és Horvátország népe, ez meggyőződésem, meg fog érteni bennünket. Ajánlom a megegyezési javaslatok elfogadását. (Élénk éljenzéf.) Elnök: Kíván-e még valaki átalánosságban szólni a törvényjavaslathoz ? Ha szólni senki többé nem kivan, az átalános vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Ennélfogva a törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem ki. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a czim és a szakaszok felolvasását. Hertelendy Ferencz jegyző (olvassa a törvény-