Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

28 A főrendiház XXVIII. ülése. tudjuk ezt az irányzatot ugy államjogi biztosítottságunk, mint gazdasági megerősödésünk tekintetében helyesen megoldani. Én kénytelen vagyok Tomicic ő excellentiájának felszólalása következtében itt a horvát kérdésről is nyilatkozni és ő nagyméltóságát két cardinalis tévedésére figyelmeztetni. Először is azzal indokolja itteni magatartását, hogy itteni magatartásukat a horvát országgyűlés határozatától kívánták függővé tenni. Bocsánatot kérek, a mi közjogi rendünk szerint ilyen utasitásszerii eljárás tökéletesen ki van zárva- (Igaz! Ugy van !) Horvát-Szlavonországok a magyarhorvát törvényhozó testületekben, jelesül a képviselőházban és a főrendiházban kiküldöttek által vannak képviselve; igaz, hogy nem a közvetlen választás alapján állanak, hanem a horvátszlavón országgyűlés delegálja a képviselőket és delegálja ide küldötteit a főrendiházba. De ennek olyan jelentőséget tulajdonítani, mintha az a mandátum, a melyet nyernek, más lenne, mint bármely képviselőnek mandátuma, mintha az feltételekhez, utasításokhoz lenne kötve; ez ellenkezik a mi közjogi alaprendünkkel; (Elénk helyeslés.) Az a választás éj>en olyan érvényes, mint bármely választás. Mutatja ezt az. hogy fel van oszlatva a horvát országgyűlés, és az onnan küldött képviselőknek mandátuma nem addig tart, a meddig az ottani országgyűlésé. (Ugy van! Ugy van!) Az itteni eljárást függővé tenni a horvát országgyűlés magatartásától, ez lehet befolyással valaki egyéni meggyőződésének megállapítására, de az itteni magatartás indokául fel nem hozható. (Helyeslés.) Egy egészen uj tannal ó,i nagy tévedéssel találkozunk ujabban, a mely abban nyilvánul, hogy azt mondják, hogy az Ausztriával kötendő megegyezések a horvát-szlavón országgyűlés hozzájárulását igényelnék. Hát igénylik annyiban, hogy Horvát-Sziavonorszag képviselői is résztvesznek itt a képviselőházban és a főrendiházban, de az 1867 : XII. t.-cz. 4. §-ának azt az értelmet tulajdonítani, a melyet ő nagyméltósága akart tulajdonítani és a melyet kezdenek tulajdonítani mások, sőt fájdalom, még Ausztriában is merültek fel ilyen kívánalmak és ilyen állitások, hogy ezek a megegyezések Horvát-Szlavonországok hozzájárulásával köttessenek, ezek merőben alaptalan és tarthatatlan állitások. (Elénk helyeslés.) A ki elolvassa az 1867. évi XII. törvényczikk 3. §-át, az látni fogja, hogy ez a 3, §. minden kivétel nélkül megállapítja azt, hogy minden olyan ügy, a mely a trónöröklésre, az Ausztriához való viszonyra, gazdasági megegyezésekre, külföldi szerződés kötésére, stb. vonatkozik, kizárólag a magyar-horvát országgyűlésnek competentiájába tartozik, ott semminemű más fórum, más hozzájárulás nincsen, hanem egyedüli törvényhozási fórum ez a magyar-horvát országgyűlés, a melyben a t. delegált urak is résztvesznek. A 4. §. mit tesz? Azt teszi, hogy az 1886 : XXX. t,-czikket megelőzőleg kötött hasonló szerződéseknél a horvát országgyűlés nem volt kéjrviselve a magyar országgyűlésen. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy mikor az 1867 : XII. t.-czikket és átalában azokat az Ausztriával való érintkezést szabályozó törvényeket elfogadták, a melyek az 1868: XXX. t.-cz, előtt hozattak, akkor Horvát- Szlavonországoknak képviselői sem a, képviselőházban nem voltak, sem a főrendiházban nem voltak, illetőleg a főrendiházban részt csak azok vehettek, a kik ezt régi jogon gyakorolták, de horvát delegáltak itt nem voltak. Ezt akarta az 1867: XII. t.-cz. 4. §-a reparálni s azt mondotta, hogy mivel ezek olyan országgyűlés által fogadtattak el, a melyben Horvát-Szlavón ország képviselve nem volt, utólag, ezen egyezmény által ezen korábban kötött megegyezéseket is jóváhagyjuk és biztosítjuk Horvátországot, hogy jövőre ilyen megegyezések csak olyan országgyűlések által fognak hozatni, a melyekben ők is képviselve lesznek. (Helyeslés.) Ez volt a jogi álláspont, ez kétségtelen, így gyakoroltuk ezt 40 esztendőn át, s most eló'állanak, s íme, már nemcsak hírlapi közleményekben, nem egyes állítólagos jogtudósoknak államjogi deductióiban, hanem itt a főrendiházban találkozunk ezzel a tétellel. Ezt határozottan negálnunk kell, mint olyan tételt, a mely alaprendünkkel ellenkezik és a melynek kifejezésre juttatását semmi körülmények között meg nem engedhetjük. (Élénk, helyeslés.) Méltóságos főrendek! Bocsássanak meg, hogy felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy arról a horvát politikáról is nyilatkozzam, a melyet ő nagyméltósága olyan sérelmesnek állított, nevezetesen a vasúti pragmaticáról. Hogy keletkezett a vasúti pragmatica? A vasúti alkalmazottaknak korábban is volt joragmatícájuk rendeleti utón megállapítva, a mely részint egy alaprendeleten, részint azt kiegészítő külön rendeleteken alajmlt. Ebben a régi pragmaticában az volt kimondva, hogy a vasúti alkalmazottak kötelesek a magyar nyelvet bírni. Ez volt kimondva átalában minden vasúti alkalmazottra, tekintet nélkül arra, hogy Magyarországon vagy Horvátországban volt-e a vasútnál alkalmazva. Midőn egy jelentékeny fizetésrendezésbe mentünk bele, ezt csak azon feltétel alatt tettük hogy a vasúti alkalmazottaknak pragmaticáját is törvényileg állapítjuk meg, részint helyzetüknek biztosítása végett, de másrészt a szolgálati érdekek biztosítása végett is. Ezt a pragmaticát törvény utján kívántuk megállapítani; törvény utján két okból: először, hogy alkalmazható legyen ne csak az állami vasúti vonalakra, hanem általában minden vasútra; továbbá törvény utján kívántuk megállapítani