Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

A főrendiház XXVIII. ülése. 27 is barátja, és nagyon szeretném azt, ha országunknak agricultur jellegét egy kissé átalakítani képesek lennénk. Szeretném ezt két okból. Először azért, mert kétségtelen, hogy az ipari foglalkozás viszonylag nagyobb nyereséget biztosit, másodszor pedig azért, mert a népesség fokozódó igényeinek kielégítésére és nagy tömegek foglalkoztatására, a mi mellőzhetetlen következménye a mi fejlődésünknek: egyedül az ipar alkalmas. Radicális, egészségtelen iparfejlesztésre — méltóztassék meggyőződve lenni — nem gondolunk. Hanem egy következetes, meg nem álló, egészen systematice folytatott iparfejlesztésről ezen felhozott okokból igenis kötelességünknek tartjuk gondoskodni, kötelességünknek tartjuk gondoskodni a már emiitetteken kivül az állami jövedelmek fokozása szempontjából is. Akkor, midőn abban keressük pénzügyi biztosítottságunknak leghatalmasabb eszközét, hogy az állami jövedelmek intensive fejlődjenek, méltóztassék elhinni, az intensiv fejlesztésnek leghatalmasabb eszköze a munkáskezeknek foglalkoztatása, mert a foglalkoztatott munkáskezeknek adott dijazás igen jelentékeny része közvetlenül és azonnal megnyilvánul az állami bevételekben. A miket ő méltósága a 67-es programmról és a függetlenségi pártnak tulajdonított, nem tudom micsoda bajokról — a melyek közé még az általános választási jognak közvetlen felvetését is sorolta — felhozott, hát erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy ez talán egy kissé mégis igaztalan, a mint átalában igaztalan a párt számlájára irni az átalános választójog felvetését is, mert az principialiter benn volt a függetlenségi párt programmjában a mint benn volt más jjártokéban is, de annak acut jelleget, bocsánatot kérek: nem a függetlenségi párt adott. Serényi Béla gróf: Ez igaz! Wekerle Sándor miniszterelnök: Egyébként, méltóságos főrendek, bármiként álljon is ez a kérdés, minekünk a haladó kor követelményeivel számolnunk kell. Mi a politikai törekvéseket, a társadalmi igényeket ezen kérdés megoldása nélkül nem tudjuk rendes kerékvágásba hozni. Ezen kérdésnek megoldása — akárki vetette azt fel — elhalaszthatatlan. A kérdés helyes megoldásától, — a mire törekszünk, — fog függeni az, hogy ezen eszköznek alkalmazása további fejlődésünknek helyes előfeltételét, avagy pedig akadályát fogja-e képezni. Megemlékezett még ő méltósága a horvát viszonyokról és a nemzetiségi kérdésről. Hát azok a bajok, a melyek a közéletben eló'állanak: nem máról holnapra szoktak felvetődni. Ezek benn rejlenek a politikai életnek, a társadalmi életnek méhében és a mikor többé-kevésbbé megérlelődtek, akkor vetődnek fel és kerülnek felszínre. Igaz, hogy a horvát-kérdést ezelőtt, olyan értelemben, a mint az ma felvettetett itten és a mint az megnyilvánul Horvátországban : mi nem ismertük. Az is igaz, hogy azzal a volt nemzeti párttal talán nem elég kíméletesen bántunk el. De azért ne erre a számlára írjuk a bajokat. A bajokat írjuk arra a számlára, hogy az a régime, a mely ott éveken át uralkodott, a fejlődő viszonyok követelményeinek kellő időben való megoldását elmulasztotta és ezáltal felidézte a mai bajokat. Ha azok a követelmények, a melyek ma ott az ujabb politikai irányoknak zászlajára írattak, kellő időben megoldatnak vala, akkor a horvát-kérdés nem alakult volna ki olyan irányban, mint azt látjuk és másodszor: ha azok az átalános törekvések, a melyek a magyar korona országain kivül rejlő befolyások következtében minálunk is megnyilvánulnak — ugy Horvátországban, mint a nemzetiségi kérdésben —• ha ezek nem öltenek vala olyan veszélyes alakulatokat, mint a milyeneket öltöttek a legutóbbi időben, akkor ezek a kérdések sem jelentkeztek volna ily veszedelmes alakban. A mi a nemzetiségi kérdést illeti, én azt hiszem, itt tökéletesen egy alapon fogunk állani. Én tökéletesen osztozom a méltóságos grófnak abban a felfogásában, hogy a nemzetiségekhez tartozó intelligentiának kellő foglalkoztatása, kellő elhelyezése nemcsak egyik méltányos kívánalomnak kielégítése, hanem egyúttal eszköze is annak, hogy ez a kellő tevékenységben és kellő foglalkoztatásban nem részesülő intelligentia ne épen a legalsó tömegek ösztöneinek felkeltésérc fordítsa tevékenységét, hanem hogy helyes irányban működjék. A nemzetiségi kérdésnél mi következetesen tanújelét is adtuk annak, hogy ugy egyházi, mint iskolai intézményekben, valamint gazdasági berendezésekben is tökéletes egyformasággal és igazsággal járunk el, s ezen egyformaságnak és igazságnak következetes alkalmazása, azt hiszem, a megértés politikájának kulcsát fogja magában rejteni. Atalában, méltóságos gróf ur, engedje meg, hogy felszólalásának egész irányára nézve egy megjegyzést tegyek. Méltóztassék elhinni, hogy nem abban lesz a különbség, hogy 67-es vagy 48-as politikát alkalmazunk-e. Tagadhatatlan, hogy egy erős áramlat indult meg, hogy egy nagy evolúció van közéletünk méhében, a mely állami önállóságunknak biztosítottságát, gazdasági berendezésünknek önállóbb megerősödését tűzte ki zászlajául. A formák tekintetében eltérhetünk, ez az irány azonban uralja az egész magyar közfelfogást. S ennek megoldása nem abban fog nyilvánulni, hogy a 67-es alaphoz vagy a 48-as zászló alá fognak-e egyesek sorakozni, hanem abban, hogy az Ausztriával való államjogi helyzetnek, az Ausztriával való gazdasági viszonyoknak rendezése mellett miként 4*