Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

26 A főrendiház XXVlIL ülése. Ő méltósága felhozta még az őrlési forgalmat. Én nem tartoztam azok közé, a kik az őrlési forgalom megszüntetését követelték. Követeltem volna annak a korlátozását, ujabb szabályozását, azon visszaélések megszüntetését, a melyek az őrlési forgalom révén akkor tarthatatlan helyzeteket teremtettek ; de akkor, a mikor az átalános kivánalom az volt, hogy megszűnjék, akkor, a mikor az már életbe volt léptetve, az őrlési forgalomnak visszaállítására legalább ez idő szerint nem vállalkoztam volna. Mert az eredmény mit mutat ? Az eredmény azt mutatta, hogy, megengedem, az a marge, a mely a finom és goromba liszt közt volt, kisebbedett, azon egyszerű okból, mert a finom lisztet előnyösebben tudtuk értékesíteni, Magyarországon kivül, mint itt, ez lakosságunk életviszonyaiban rejlik, de másrészt ne feledjük, hogy a sokat kifogásolt őrlési forgalomnak hatálya alatt a mi kivitelünk Ausztriába óriási módon emelkedett ez idő alatt. Éj)en az őrlési forgalom megszüntetése óta látjuk azt, hogy óriásilag emelkedett a kivitelünk. Ezt talán nem ugy szeretném értelmeztetni, mintha azt az álláspontot foglalnám el, hogy ezt a növekedést az őrlési forgalom idézte elő, de igenis azt az álláspontot foglalom el, hogy az őrlési forgalom megszüntetése visszahatásában korántsem lehetett olyan káros, mint sokan feltételezik, mert különben a kivitelnek az a növekedése nem állhatott volna elő. ö méltósága helyesen utalt arra, hogy azoknak, a kik az önálló berendezkedésre törekszenek, létkérdés az, hogy kifelé irányuló kivitelünk szabaddá tétessék és biztosittassék. És ennek birálatára felhozta a méltóságos gróf ur azt, hogy a tarifamegegyezéseket nem tartja épen kedvezőknek. Hát, méltóságos főrendek, sokat foglalkoztak ezzel a tarifakérdéssel és a kiegyezés legnagyobb hátrányául a tarifák feladását tekintik. TJgy tüntetik fel ezt a kérdést, mintha ez állandó jellegű biztos jogoknak a feladása lett volna. Pedig az a tarifaszerződés egy időhöz kötött szerződés volt, a mely határidő a folyó esztendő végével lejárt. Ezt tehát nem lehet ugy feltüntetni, mint egy állandó jogot, a melyet mi feladtunk valamely kedvezményért. Ha meg nem egyezünk és a reciprocitás alapjára helyezkedünk vala : semmi ilyen tarifa nem lett volna, mert hiszen az időhöz kötött és lejáró szerződések, a reciprocitás által a jövőre nézve biztositva nincsenek. Tehát mindenesetre helyesebb volt egy talán némely részleteiben terhesebb egyezséget kötni, mint átalában a tarifakérdést megegyezés nélkül hagyni. De hogy állunk épen a kivitel tekintetében ? Miben van itt a változás ? Az a körülmény, hogy Ausztria a helyi díjszabások tekintetében most kötve nincsen — a mint mi sem vagyunk kötve, csakhogy a mi szabad intézkedési jogunk annyival kisebb értékű, mert az iparczikkek, a melyek hozzánk szállíttatnak, kevésbbé érzik meg a díjtételek esetleges felemelését, mint megérzik a nyerstermények — az első pillanattól fogva arra vezetett, hogy félnek, hogy Ausztriában a helyi díjszabások emeltetni fognak; a második félelem pedig abban van, hogy nagyobb refactiák fognak esetleg az osztrák malmoknak engedélyeztetni. Legyünk tisztában ezzel a kérdéssel. A mai állapothoz képest ez az utóbbi körülmény, hogy Ausztria nagyobb refactiát engedélyezhet, nem változott; ezt a korábbi megegyezés szerint is tehette Ausztria. Épen az, a mitől sokan legjobban félnek, hogy nagyobb refactiák fognak engedélyeztetni, ez a korábbi szerződésben sem volt kizárva és ma sincs biztosítékunk arra nézve, hogy ez be ne következhessek. Egy azonban most hatályosabban van biztositva. Az, hogy ha bizonyos kedvezményeket enged Ausztria egyes irányban, ugyanazokat a kedvezményeket ugyanazon irány-ban mi is igénybe vehetjük, mert a német szerződésnek erre vonatkozó határozatai ilyen,. interpretációval határozottan kiköttettek. A másik szempont, a mit a méltóságos gróf ur felemütett, az, hogy a kiviteli relatiokban, a melyeket biztositanunk kell : ez a szerződés kedvezőtlenebb. Bocsánatot kérek, ezt nem ismerhetem el. Látszólag kedvezőtlenebb helyzet áll fenn annyiban, a mennyiben azelőtt ki volt kötve, hogy ha külföldi áruknak bizonyos kedvezmények engedélyeztetnek, akkor ugyanazok a' kedvezmények a mi áruinknak más relatioban is engedélyeztetnek. Ez megszűnt. Ha azonban gyakorlatilag alkalmazzuk ezt — a mint gyakorlati alkalmazásban van — azt látjuk, hogy külföldi áruknak kedvezmények tényleg csak ott engedélyeztettek, és okszerüleg csak ott engedélyeztethetnek, a hol Ausztria egy tranzitó forgalom megszerzése végett a tengeri versenynyel szemben a vasúti szállítást akarja magának biztosítani. Ezt, igenis, feladtuk, de másrészt legjelentékenyebb kiviteli relationkban, épen a vizi verseny tételeinek alapul vétele mellett, olyan tarifákat állapítottunk meg, hogy külföldre irányuló kivitelünk rosszabb helyzetbe nem jut, sőt merem állítani, határozottan jobb helyzetbe kerül. Mert a tarifákon kivül voltak egy jelentékeny forgalmi, kiviteli vonalon: a kassa-oderbergi vonalon olyan akadályok — a hol nem ugyan tarifák, hanem a forgalom le nem bonyolítása okozta a bajokat és azokat a károkat, a melyekben egész közgazdaságunk szenvedett. Akármiként óhajtja is valaki ennek a kassá oderbergi kérdésnek a megoldását odaállítani, annyit el kell ismernie, hogy ezt az utóbbi akadályt, t. i., hogy a forgalom lebonyolittathassék, hogy azok a bajok elő ne állhassanak : ezt határozottan javítottuk, sőt nézetein szerint ugy oldottuk meg, hogy az a szerződési idő tartama alatt előálló fokozottabb forgalmi igényeknek is képes megfelelni. A méltóságos gróf ur felhozta a radikális iparfejlesztést is. Hát én az iparfejlesztésnek igen nagy barátja vagyok, a mint azt hiszem, ő