Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.
Ülésnapok - 1906-28
Á főrendiház XXVIII. ülése. 25 ződési megkötöttség, de csak esetről-esetre változó érdekek befolyásolják a két fél tevékenységét, ez a gazdasági élet megölő] e. Sokan hivatkoznak arra, hogy a reciprocitás alapján a megélhetés biztosítva lett volna a nélkül, hogy egy sok esetben talán terhes, de más tekintetben az eddigi állapotoknál határozottan előnyösebb szerződés megkötésére lettünk volna utalva. Megengedem, méltóságos főrendek, hogy lehetnek kényszerítő körülmények, a mikor a reciprocitás alkalmazása helyén van. így nézetem szerint helyén volt akkor, a mikor az 1899 : XXX. t.-cz. alapján a reciprocitással szabályoztuk kölcsönös gazdasági viszonyainkat, de egyet ne feledjünk : azt, hogy a reciprocitás megteremthette azt a helyzetet, hogy békésen együttéljünk akkor, a mikor az volt a kilátás, hogy messzebb terjedő együttélésnek képezi kiindulási pontját ; de egészen más a reciprocitás hatása, ha oly törekvések érvényesülnek, a melyek ezt az időt csak átmenetinek tekintik és az átmeneti idő után a gazdasági önállóság tekintetében legalább is határozottabb lépéseket óhajtanak tenni. A reciprocitás az első esetben kiindulási pontja a békességnek, a másik esetben kezdete lehet a háborúnak. En már akkor, a mikor a megegyezési javaslatokat előterjesztettem, már akkor voltam bátor utalni arra, hogy akkor, a mikor a reciprocitási állapotban egyéb nem köt bennünket, csak a kötelezettség, a melyet a külföld iránt vállaltunk, de egyébként szabad a kezünk, ez nem lehet egyéb, mint a folytonos torzsalkodás kiindulási pontja. Azt hiszem, a gazdasági élet fejlődésének első feltétele az, hogy biztos alapra legyen fektetve. Biztos alapra van fektetve e megegyezés által; és azért a gazdasági tevékenység sikerét nem lehet ugy megítélni, mint a hogy a méltóságos gróf ur tette előttem, hogy ez minden esetre Magyarország inferioritására vezet. Akkor, a mikor a munka és tevékenység alkalma meg van adva, annak győzedelmére fog vezetni, a ki többet dolgozik s annak veszteségére fog vezetni, a ki kevesebbet tesz. Ettől függ az. hogy tudunk-e munkát helyesen teljesíteni, akarunk-e következetesen helyes gazdasági munkát kifejteni. A fejlődésnek előfeltételei meg vannak adva. Méltóztatott utalni arra, hogy midőn elé terjesztettük e törvényjavaslatot, annak indokolásául, hogy előnyösebb megegyezést létesíteni nem tudtunk, azt hozzuk fel, hogy kényszerhelyzetben voltunk. Az igazságnak megfelelően konstatálnom kell, hogy ez tökéletesen így volt. Akkor, a mikor alkudozások folytattattak a másik féllel, ha a megegyezés kétséges volt, mindig hivatkozhattunk arra, hogy ha meg nem egyezünk ezen az alajjon, kénytelenek leszünk más berendezkedésre, t. i. az önálló berendezkedésre áttérni. Most azonban ez a fegyver ki volt véve a kezünkből. 1917-ig önálló berendezkedésre gondolni sem Főrendiházi napló. 1906—1911. II. kötet. lehetett. Nem az a kérdés, hogyha önállóan berendezkedünk vala, jobb lett volna-e vagy nem, de a megegyezés fonalán, ha az egyedüli eszközt nem alkalmazhatom, hogy t. i. ha meg nem egyezem, akkor máskép rendezkedem be, ha ez az egyetlen fegyver ki van véve a kezemből, akkor, átalános gazdasági indokokkal felléphetek, hogy egyik vagy másik irányban egyezséget köthessek, de az ultima ratio, a mely a leghatalmasabb fegyver, ki van véve és ki volt véve kezünkből. Ily állajsotban egyezkedtünk. A méltóságos gróf ur felhozta a fogyasztási adókat. Nekem mindig az volt a nézetem, hogy a fogyasztási adók elkülönítése sine qua non ja egy gazdasági megegyezésnek abból az egyszerű okból, mert az állam irányában támasztott követelések oly hatványozott módon emelkednek, hogy szabad berendezkedésünket és jövedelmi forrásaink kellő kihasználását a fogyasztási adók terén is biztositanunk kell. Biztositanunk kell a különválást továbbá azért is, mert a fogyasztási adók jelentékeny része oly közvetlen összefüggésben van a gazdasági termeléssel, oly összefüggésben van magával a munkásnépnek megélhetési viszonyaival, hogy ebben a tekintetben a szabad rendelkezést fenn kell tartani. Nagyon természetes, hogy akkor, a mikor 1917-ig kötve voltunk abban, hogy a szabad forgalmat fenn kell tartanunk, kötve voltunk a külállamok irányában is, egy fogyasztási vonal felállítása, merem mondani, legalább is óriási nehézségekkel járt volna és így a megoldásnak csak egy közbeeső módját választottuk, t. i., hogy a fogyasztási adóknál e megegyezésben szabadabb rendelkezést tartottunk fenn másunknak ugy a kihasználás, mint a gazdasági berendezkedés tekintetében. Ö méltósága utal arra, hogy a ezukoradó leszállítása bizonyos ineonvenientiákkal fog járni. Elismerem, hogy ha szabad forgalmi terület mellett az egyik fél lényegesen kevesebb adót szed, mint a másik, az bizony azzal jár, hogy legalább is fokozottabb módon kell ellenőrizni a csempészetet. Legy T en meggyőződve e tekintetben a mélt. gróf ur és a mélt. főrendek, hogy mi minden tekintetben niegteszszük az intézkedéseket és az érdekelt körök meghallgatásával épen most folynak a tárgyalások ebben a tekintetben, hogy először is a csempészés megakadályoztassák s az adókülönbözet részünkre biztosíttassák, és másodszor, hogy azon iparágak, a melyek ezukor feldolgozásával foglalkoznak, nehogy inferiorisabb helyzetben legyenek, mint a hasonló osztrák iparágak, az adókülönbözetnek megfelelő olcsóbb ezukorban részesüljenek. A másik argumentumot, hogy a ezukor közvetve a megélhetési viszonyokra is befolyással van, in thesi elismerem, de a gyakorlatban alkalmazva, kivált a mi népünk életviszonyait tekintve, bizony annak a néhány kiló ezukornak elfogyasztása, a mely nálunk egy-egy munkásra esik, a termelési viszonyokra, méltóztassék megnyugodni, nem lesz nagy befolyással. 4
