Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

24 A főrendiház XXVIII. ülése. ideát, (Mozgás.) a mely a ministerelnök úrtól származik, t. i. a fogyasztási adóvámvonalat fel lehetett volna állítani. Ez az ország gyenge arra, hogy azt a harczot, a melyet a közelmúltban végig küzdött, ismételje s gyenge arra, hogy harozot viyjon a koronával, Ausztriával, Horvátországgal, nemzetiségeivel és saját társadalmunkkal. Azt hiszem, mélt. főrendek, hogy különösen a mi azokat a sociális transformálásokat és sociális áramlatokat illeti, a melyeket nem mi idéztünk elő ezen országban, mert hiszen ezt ismét a függetlenségi párt dobta be agitationalis eszközként a párttusába — értem t. i. az általános szavazati jogot — mi mindig óva intettük és visszatartottuk a publicumot attól . . . Egy hang a jobboldalon: Fejérváry programmja volt! Serényi Béla gróf: Bocsánatot kérek, nem Fejérvárynak, hanem a függetlenségi pártnak volt az sarkalatos programmja. Mi óva intettük a publicumot attól, hogy itt, a hol a viszonyok erre még nem érettek, ezt beledobjuk jelszóként a közvéleménybe. Ezek az eszmék megjöttek itt is, megérettek ; ma ezt visszatartani többé nem lehet; ma azt az egyet lehet megtenni, hogy ezen fogalmakat és eszméket helyesen fogjuk fel és oly módon transforrnál] uk, hogy az ország viszonyainak, a magyarság suprematiájának megfeleljenek és a nemzetnek veszélyeztetése nélkül érvényesülhessenek. Azt hiszem, hogy ezek az eszmék ki fogják fejleszteni a magyar társadalomban az összetartozandóság érzetét és talán ki fog alakulni egy egységes párt, a mely sem radicális, sem reactionárius nem lesz, hanem az arany középúton fog haladni és a mely a közgazdaság és közjólét fejlesztését fogja maga elé czélul kitűzni. En, méltóságos főrendek, ebben reménykedem és azt hiszem, hogy akkor egy jobb jövő, egy áldásosabb és jobb fejlődés elé fog nézhetni az ország. A törvényjavaslatot pedig a beszédem bevezetésében előadott indokoknál fogva elfogadom. (Élénk helyeslés.) Hertelendy Ferencz jegyző: Tomicic György! Tomicic György: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Folyó évi Julius hó 11-ikén a horvát országgyűlés által ide küldött képviselők nevében kijelentettem, hogy azon esetben, ha e magas ház elfogadná a vasutas pragmatikát — mi képviselői jogaink és kötelességeink teljesítését a horvát országgyűlés határozatától teszszük függővé. — Miután azonban a horvát—szlavondalmát királyságok országgyűlése folyó évi deczember 12-ikén királyi kézirat által feloszlattatott, ez az országgyűlés semmiféle utasítással sem láthatott el bennünket. Kötelességünket teljesítve, megjelentünk tehát újból e magas főrendiházban és különösen azért jelentünk meg, hogy megmondjuk véleményünket azon törvényjavaslatokról, melyek ujabb tíz év tartamára rendezik a birodalmi tanácsban képviselt királyságokhoz és országokhoz való viszonyunkat. Tekintettel erre, bátor leszek ugy a saját, valamint a horvát országgyűlés által e magas főrendiházba küldött képviselők nevében kijelenteni, hogy miután ezen, az úgynevezett magyarosztrák kiegyezésről szóló törvényjavaslatok Horvát- és Szlavonországok, mint erre törvény szerint hivatott tényezők közreműködése és beleegyezése nélkül köttettek meg, holott azt a magyar-horvát kiegyezés 4. §-a elrendeli, minek folytán a szőnyegen lévő kiegyezés nem is védhette meg tökéletesen Horvát- és Szlavonországok érdekeit, bátor vagyok kijelenteni, hogy a szóban forgó javaslatok ellen fogunk szavazni. Tekintettel arra, hogy e javaslatok által egy uj elv mondatik ki, tudniillik az. hogy a vámügyek Magyarországot illetőleg önállósittatnak, a mi által megszűnik az Austriával e tekintetben eddig fennállott szövetség és azon alapok egyike szenved változást, melyen a magyar-horvát közösség nyugszik ; továbbá tekintettel arra, hogy a szóban forgó törvényjavaslatok egy teljesen önálló vám- és kereskedelmi terület elérését czélozzák, — ünnepélyesen kijelentjük, hogy Horvátországra nézve jogérvényesen csak abban az esetben követkézhetik be a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok és a Szt István koronája országai között fennálló kiegyezés alapjainak lényeges megváltoztatása, ha Horvátország abba kifejezetten beleegyezik. (Mozgás.) Figyelmeztetjük végül, hogy a szóban forgó törvényjavaslatoknak a horvát és sziavon királyságokban való véglegesítése külön beczikkelyezést és szentesítést követel, mint külön törvény épugy, a minthogy az 1867-ild XII., XIV., XV. és XVI. törvényczikkek is a horvát és sziavon királyságokra nézve csak a horvát—sziavon—dalmát orszáo-gyűlés 1868. deczember 10-iki külön törvénye által emelkedett jogerőre. (Mozgás és derültség.) Tekintettel a felhozottakra, sajnálattal jelentjük ki, hogy »az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezésről« és »az autonóm vámtarifárók szóló törvényjavaslatokat nem szavazhatjuk meg. Végül kijelentem, hogy fentartjuk magunknak a jogot arra, hogy itt is horvátul beszéljünk. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor ministerelnök: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! A javaslat elfogadásának indokolására csak annyit vagyok bátor a méltóságos főrendek előtt felhozni, hogy összes közgazdasági viszonyainknak rendes menetbe terelése teszi kívánatossá, hogy egy szerződéses megállapodás alapján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriával, mert a bizonytalanság azon állapota, midőn a kölcsönösség alapján biztosítva van ugyan az együttélés, de nincs biztosítva az, hogy az együttélés feltételei kölcsönösen miként fognak kialakulni, az az állapot, midőn nem szer-