Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

A főrendiház XS ország, nem sokkal boldogabb-e, mint mondjuk a Eheinlande vagy Belgium. Nem lehet-e látni a jólétnek sokkal magasabb fokát Dániában, mint az ipari centrumokban ? Én, méltóságos főrendek, visszaemlékezem, hogy pár évvel ezelőtt Lüttichben, vagy ezidén Angliában járva, mikor reggel a kis hajóval elindultam, ugyanazok a gyermekek oldották el a hajókötelet, a kik este hét órakor megvártak, hogy azt ismét megfogják. Mikor Lüttichben egy puskamüvesnél voltam, láttam, hogy a gyermek, a ki épen hazajött az iskolából, hozzányúlt a csiszoló papiroshoz és megfényesítette vele a puskát. Ezek aviticus foglalkozások, mert az ipart egy kardcsapással és agitatiós eszközökkel megteremteni nem lehet. Ha nézzük Csehországot, vagy Angliát, látjuk, hogy nagyiparok, különösen a textil-ipar, régi, évszázadokra visszamenő házüparból keletkezett, nagy iparoktatás, nagy ipari gyakorlat nyomán, ugy, hogy apáról fiúra, nagyapáról az unokáira lett az átörökitve. Nálunk ezt hirtelen megteremteni nem lehet. Méltóságos főrendek ! Azt hiszem, hogy ebben az országban azt a politikát, a melyet őseink csináltak és a mely folytonos gravamenekből állott Ausztria felé, -élre kell tenni. Ezeknek a gravameneknek ma nincs létjogosultságuk. Mikor egy ország, mint Magyarország, a monarchia két országának területileg nagyobb része és a lakosság tekintetében ahg 4—5 millióval kevesebb, akkor nem lehet ezt az országot mint egy quantité negligeablc-t odaállitani. Lehetetlen, hogy visszatérjenek azok az állapotok, a melyek évtizedekkel ezelőtt voltak, a mikor az ausztriai császárság háta mögött ott állott a nagy római szent birodalom, a mikor Magyarország egy kis keleti része volt ennek a nagy római birodalomnak. Akkor tekinthették egy elenyésző kis alkatrésznek, de ma már lehetetlen, hogy legyen uralkodó, a ki ne gondolkozzék arról, hogy a monarchia ily nagy és népes alkatrészének gazdaságos és culturális fejlődését elő ne mozdítsa. Méltóságos főrendek ! Még egy néhány rövid kijelentést óhajtok tenni. Az utolsó időben igen gyakran hangoztatták azt, hogy azok, a kik a volt kormányzatban, résztvettek, a mai kormány vagy a coalitio működése ellen intricálnak és a coalitio útjába kavicsokat, mert ebbe is meg lehet botlani, raknak. A ki objectiv, igazságos, nagyon jól tudja, hogy mi nem esnénk soha abba a politikai hibába, a melybe esett az ország a közel múltban, Mi óvakodunk attól, hogy felbontsunk vagy hozzájáruljunk a felbontásához a legkisebb mértékben is olyan kormányzati alapnak, a nélkül hogy magunk előtt ne látnánk egy biztos, szolid és uj alapot, a melyen a kormányzat rögtön átvehető. Mert az állami élet megszakításokat nem tűr, és a ki jó politikát akar csinálni, annak gondoskodnia kell arról, hogy ha megszűnik az egyik CVIII. ülése. 23 kormányzati alap, automatice lépjen helyébe a másik. A multakban végzetes hibák történtek. Felemlítem a horvát kérdést. A volt horvát nemzeti párt, a mely negyven esztendeig élt velünk együtt barátságban és békességben, a melynek egyes tagjaival barátságban és testvéries viszonyban voltunk, a melynek tagjai soha a magyar képviselőházban horvátul nem beszéltek, a kik soha azt a jogot, hogy a magyar képviselőházban horvátul beszélhetnek, igénybe nem vették; a kik a magyar állameszmének szószólói és hordozói voltak : azokat csupa mi ellenünk való gyűlöletből megbuktatták. Kibuktatták őket, daczára annak, hogy a volt ministerelnök saját fülein hallatára felszólította őket, hogy bukásunk után hagyják el azonnal a kör helyiségeit, nehogy a velünk való együttlétük a jövendő kormány előtt compromittálja őket. Igen fontos, messze, kiható kérdés nézetem szerint a nemzetiségi politika, a mely véleményem szerint nem kezeltetik ma ugy. a hogy kellene. A nemzetiségi kérdést a kormány nem tudja megoldani. A nemzetiségi politikát a magyar társadalommal együtt és annak irányítása mellett lehet megoldani. Kétszer voltam Elszászban és Lotharingiában és meggyőződtem arról, hogy bár negyven esztendő óta német tartomány, ott a franczia állameszme és a franczia nyelv ma is erős kapcsolatot képez. 1697-ben a ryswycki béke után foglalták el a francziák, addig egészen német tartomány volt. És mit tettek a francziák ? Azt, hogy legjobb hivatalnokaikat mind Elszászból és Lotharingiából vették és helyezték el az ország belsejébe ; a társadalom szeretettel fogadta s meghódította őket a franczia állameszmének ; gazdaságilag is fejlesztették az országot és ennek az lett az eredménye, hogy a német állameszme ott ma is lassan halad előre. Engem gyakran ejtett gondolkodóba, méltóságos főrendek, hogy vájjon a nemzetiségeknek a megyei szolgálatban, vagy más közszolgálatban való részt nem vétele nem az az akadály-e, a mely arra kényszeríti a nemzetiségek intelligentiáj át, hogy az agitatio terére lépjen. Az intelligentiáknak gyakran nincs kellő levezető működésök : gyakran a társadalmon kivül kell, hogy maradjanak és ennélfogva az illetők egész intelligentiáj okát és egész idejöket azon sajnálatos agitatiókra kénytelenek fordítani és fecsérelni, a melyekből azután szomorú esetek származnak. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy, a mint már előbb említettem, a közgazdasági kérdések fejlesztésére kell a jövőben elsősorban gondolnunk és a fősúlyt helyeznünk és ebből a szempontból részemről nagyon, de nagyon sajnálom, hogy nem sikerült és talán nem is próbálta meg a kormány a kellő erélylyel a húszéves szerződést keresztülvinni, mert azt hiszem, hogy egy húszéves szerződés esetén az osztrákok igen jelentékeny előnyöket adtak volna az országnak és keresztül lehetett volna vinni azon nagyon üdvös és áldásos