Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-28

22 A főrendiház XXVIII. ülése. esztendővel, mikor őrlési forgalom létezett, a nullás és a hetes liszt között 8—9 korona differentia volt, addig most ez a differentia összezsugorodott négy koronára, a minek világos következménye az, hogy a cseh fogyasztó a legjobb liszthez a világon aránylag sokkal olcsóbban jut, mint a szegényebb magyar fogyasztó a durva liszthez. Itt is az ipari verseny szempontjából beszélek, mert mig az osztrákok mindent elkövetnek arra nézve, hogy fogyasztó-közönségük, különösen a legnagyobb fogyasztó, az ipari munkás olcsó fogyasztási czikkekhez jusson, addig nálunk ebben a tekintetben ilyen irányban ellenkező intézkedés történt. És ha tekintetbe vesszük, a mit olyan átalánosan hangsúlyozunk, hogy függetleníteni kell a magyar termelést az osztrák fogyasztástól, hogy más piaczokat, más fogyasztási kerületeket és területeket kell felfedeznünk és keritenünk az ország részére, csodálkozom, hogy a kiegyezésben olyan intézkedés, a mely lehetővé tette volna, hogy a magyar termelés részére más piaczok is szereztessenek, az őrlési forgalom vagy a bolettarendszerben nem foglaltatik. Én még egy másik visszaesést is constatálok : a tarifáknál. Mert a mig a Széll-Körber-féle kiegyezésben minden akkor létező tarifa leköttetett a forgalomnak, ebben a szerződésben csak azok a tarifák vannak lekötve, a melyek a dunavölgyi verseny folytán már léteznek és a melyeknek felemelése épen a vizi verseny következtében alig lehetség észak és északnyugati forgalomban a lekötés hiányzik. Én, méltóságos főrendek, a beszédem bevezetésében említetteknél fogva a javaslatot elfogadom. Az ország kényszerhelyzetben volt, ki volt merülve és valószínű volt, hogy az a harcz, a melyet az osztrákokkal vivni fogunk, nem fog előnyünkre eldőlni ; nagyon kell tehát örülnünk azon, hogy a kormány ezt a szerződést még ilyeténformán is befejezhette. Én, mikoj a Tisza-kormány 1905-ben megbukott, gondolatban gyakran elkalandoztam; hogy az az alap, a melyen én állok és állanak mindazok, a kiket politikailag tisztelek és szeretek, a 67-es alap, helyes-e és nem lehetne-e az ország szempontjából más, uj alapot keresni, a mely az ország közgazdasági és közjogi fejlődését jobban biztosítja ? Gondolkoztam, jó-e az az alap, és olyan gyümölcsöket fog-e érlelni, a melyek az ország fejlődése érdekében kívánatosak. A mai tények, és mindazok a dolgok, a melyek a múltban történtek, engem megerősítettek abban, hogy én a helyes alapon állok. Én, méltóságos főrendek, ma ahhoz az alaphoz, a melyet Deák Ferencz és Andrássy Gyula megteremtettek, jobban ragaszkodom, mint azelőtt. Mert mig egyrészt Andrássy Gyula gróf felfelé fogadtatta el a 67-es alapot, Deák Ferencz lefelé, addig, méltóságos főrendek, a 48-asoknak, illetőleg a függetlenségi pártnak personal unióját keresztülvinni lehetetlen. A diplomatia kettéosztása, pláne ha a két diplomatia heterogén vagy ellentétes irányban működik, lehetetlenség. A hadsereg kettéválasztása veszedelmes állapotokat involválhatna, ha komoly eset áll be, mert elsősorban mindjárt a fővezetőség iránt támadna közös versengés az osztrákok és a magyarok között; azonkívül pedig tény, hogy a coaleált hadseregek harczképessége — méltóztassanak a múlt század elején lefolyt harczokra, a Napóleoni harczokra visszagondolni — problematicus. Milyen óriási erőt kellett a coalitiónak Napóleon ellen felvonultatnia, a mig a harcz Napóleon vereségével végződött. Méltóságos főrendek! A modern államnak két feladata van. Az egyik a jogrend fentartása, a másik a közjólét előmozdítása. A közjólét előmozdítása az a czél, a melyre minden állam vezetőségének, parlamentjének és egész társadalmának törekednie kell. A ministerelnök ur, mikor e szerződést a képviselőházban benyújtotta és mindazok, kik e szerződés megkötésében közreműködtek, igen gyakran hangoztatták azt, hogy a mikor 1906-ban átvették a kormányzatot, kényszerhelyzetben voltak, a melyet az idézett elő, hogy 1905-ben a német szerződés rendeleti utón lett életbeléptetve. Én a magam részéről a szerződésseknek rendeleti utón való életbeléptetését nem tartom törvényesnek, de ha a függetlenségi párt az önálló vámterületet oly Eldoradónak, olyan Kánaán földiének tartotta az ország részére, átvehette volna a kormányzást azonnal a Tiszakormány bukása után és megvalósíthatta volna, vagy legalább megpróbálhatta volna megvalósítani az önálló vámterületet és rávihette volna az országot arra az igéretföldjére, a mely felfogása szerint az országnak mindenféle előnyöket biztosit. De ha akkor átveszik vala a kormányt, látták volna, hogy milyen óriási nehézségekbe ütközik az önálló vámterület tényleges behozatala. Nagyon könnyű egy országban egy kormány politikája ellen az önálló vámterület kérdését mint agitationalis eszközt felhasználni és beledobni a nép nagy rétegébe; de annál nehezebb azt a valóságban tényleg keresztülvinni, megvalósítani. Ennek az országnak agrár jellege van, volt és azt hiszem, még sokáig lesz is. Az önálló vámterület létesítésével mi következnék be ? Egy radicalis ipari átalakulás, az iparoknak, az iparok tömkelegének egy lánczolatos alakítása még pedig olyképen, alakítása, hogy azoknak szolid basisa igen gyakran hiányzanék. Végzetes katastropha elé kerülhetne az ország, különösen ha olyan pénzügyi viszonyok állanának elő, mint a közelmúltban és még ma is vannak. En nem tudom, kell-e egy ország boldogságához és boldogulásához a radicalis ipari fejlesztés vagy a radicalis ipari átalakulás. Magam az ipari fejlesztésnek és fejlődésnek szerény tehetségem szerint nagy barátja és előmozdítója vagyok. De azt kétlem, hogy egy intensiv gazdasággal biró ország, Hollandia, Dánia, vagy Kelet-Porosz-