Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-27

IQ A főrendiház XXVII. ülése. a melyek" lehetővé teszik egyeseknek, köztestületeknek, autonóm orgánumoknak, a jogorvoslatot a nélkül, hogy a közérzületet mindig meg kellene mozdítani. Egyébként, ha ő nagyméltósága a közérzületben keresi a legnagyobb biztosítékot, akkor talán épen ezen közérzület kifejlődése érdekeben ne méltóztassék elfelejteni azt, hogy a megyék nem tisztán adtnimstratióval vagy ellenőrzéssel foglalkoznak, hanem egyúttal a politikai érzület megnyilvánulásának is iskolái, ezek azok a nevelőintézetek, a melyeket nem lehet nélkülöznünk, ha csak azt nem akarjuk, hogy itt-ott felmerülő egyes kívánalmak, áramlatok és terrorismusok uralják a közvéleményt, azt a közérzületet, azt a nevelőintézetet kell ápolnunk, a mely a vidéki érdekeltség köréből az ottani viszonyok ismerete és behatása alatt nyilvánul meg a politikai téren is és azért én azt az objectiót, hogy a megyék ne foglalkozzanak politikával, egészen eltekintve itt az alkotmánybiztositéki szemponttól, tisztán a közérzület álláspontjára helyezkedve sem tartom elfogadhatónak. Mit ezélozunk mi, méltóságos főrendek ezen javaslatok által? Miben áll ezek alkotmánybiztosítéki jellege? Először is egyes kérdésekre nézve praecis tisztázását kívánjuk a jogrendnek szorosabb meghatározások által, hogy a törvényesség színezetében ne lehessen tenni olyan intézkedéseket, a melyek alapjukban véve a törvénynyel ellenkeznek. Ez az első czél, a melyet elérni akarunk. Másodszor intézményesen bírói biztosítékot akarunk ennek nyu tani, épen azt akarjuk lehetővé tenni, hogy ne nagy lármával, zajjal, a közérzületnek egész megmozditásával, hanem, hogyha bajok vannak sporadice vagy bajok vannak, akár általánosabban is, a törvénytelen intézkedések ellenében intézményesen kereshessen a bíróságnál oltalmat ugy az egyes, mint az autonóm testület. Ö nagyméltósága félti a bíróság függetlenségét, ha az minduntalan politikai kérdésekkel kellene, hogy foglalkozzék. Mi nem politikai kérdések eldöntését utaljuk a bírósághoz, hanem jogi kérdések eldöntését, (Helyeslés.) melyeknek, megengedem, megvan a magok politikai következménye és hordereje, de a bíróság előtt nem mint politikai kérdések, hanem mint jogi kérdések jelentkeznek. Ezek közül a kérdések közül csak a két főcsoportra utalok. Először is a hatásköri összeütközésekre. En azt hiszem, a ki figyelemmel kisérte a mi közéletünket és részt vett az administratióban és annak irányításában, az megengedi, hogy, ha nem is sok esetben, de egyes kényes kérdésekben találkozott azzal a jelenséggel, hogy az a mai intézmény, hogy a ministertanács dönti el a hatásköri összeütközéseket, biztosítékot egyáltalán nem képez; nem a jogkérdés eldöntésére szorítkozik ott igen sok esetben a határozó testület, hanem igenis politikai tendentiákat érvényesít. Tehát épen azt a biztosítékot akartuk, hogy egj független, a politikai befolyásoktól ment testület tisztán tárgyi alapokon magát azt a jogkérdést döntse el, hogy minő hatóság jogkörébe tartozik valamely kérdés elbírálása. A mi a második biztosítékot illeti, merem mondani, hogy, ha a vitás kérdések közül azok a kényes kérdések, a melyek például az utóbbi mozgalmak alkalmával felmerültek, bíróság előtt döntettek volna el, akkor, méltóztassék elhinni, igen sok tekintetben meg lett volna óva közéletünk nyugodtsága anélkül, hogy a jogok bármely tekintetben veszélyeztetve lettek volna. Épen ebben látom a biztosítékot, hogy a bírósághoz lehet appellálni, a mely tárgyi alapon dönti el a jogkérdést. Ö nagyméltóságának felhozott ellenvetései közül arra az első ellenvetésre nézve, hogy a kormány intézkedései ellen panaszjog biztosíttatik, még pedig sok esetben birtokon belül, a megyei törvényhatóságoknak, erre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ezt a panaszjogot nemcsak törvényhatóságoknak, de egyeseknek is sok esetben biztositanunk kell. így van ez minden rendezett jogállamban, minden modern felfogás szerint. Azáltal, hogy ha én egy kormány-intézkedés ellen panaszjogot biztositok egy független fórumhoz, ezáltal nem a', kormány tekintélyét, állását, intézkedési jogát kisebbítem, hanem egy biztosítékot nyerek épen arra nézve, hogy a kormányintézkedés a jogszerűség medrében marad. Minden államban, a hol közigazgatási bíróság van, egész sorozata van a kérdéseknek, a hol kormányintézkedések ellen nemcsak törvényhatóságok, hanem egyesek is a bíróságnál kereshetnek oltalmat. Sőt épen abban áll a modern felfogás, abban áll a jogbiztositék, hogy a kormányintézkedésekkel szemben is, épen azért, hogy ne politikai befolyások, ne egyéni felfogások irányítsák a jogkérdéseket, a bíróság eldöntése elé utaljuk ezeket a kérdéseket. A mai törvényhatósági jogokat látja egy egészen uj irányban kiterjesztve ezen javaslat által ő nagyméltósága. Én, engedelmet kérek, e tekintetben a korábbi álláspont és a mai álláspont között, azt merem mondani, semminemű különbséget nem látok. Akkor, midőn 1891-ben a megyei administratio államosítását initiáltuk — mert hisz igen sokan vagyunk, a kik éhez az iskolához tartoztunk és indokolni is fogom, hogy ezen iskolától miért tértünk át a másik irányba, mert evvel a morális és politikai indokolással tartozom a méltóságos főrendeknek — sohasem ugy képzeltük az államosítást, hogy az az autonóm jogoknak korlátozásával, megsértésével járjon, sőt ellenkezőleg, a tétel ugy volt felállítva, hogy államosítjuk a megyei administratiót, de evvel szemben hatályosan kívánjuk biztosítani az autonóm jogokat, ki kívánjuk azokat terjeszteni, ugy a mi a szorosabb értelemben vett autonóm jogokat, mint a mi az ellenőrzés hatályosságát illeti. A mi azokat a eardinalis jogokat illeti, a melyeket ugy méltóztatott felemlíteni, hogy speciálisak a mi törvénykönyvünkben, jelesül a meg