Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-27

A főrendiház XXVII. Ülése. 15 pótolhatja semmi törvény, de igenis ennek érvényt szerezhet, mert hogyha a nemzeti akarat kifejezésének nincs módja, akkor ezen akarat vagy mostoha marad, vagy pedig olyan nyilvánulásokra szőrit tátik, a melyek sokkal veszedelmesebbek és a jólétet és közrendet sokkal inkább fenyegetik, mint akármicsoda törvények. Az bizonyos, hogy a jelen században olyan felfogás uralkodik, a mely a continentalis és a franczia parlamentarismusnak, a franczia alkotmánynak szelleméből indul ki, a mely a municipiumoknak és az önkormányzatnak tért nem sokat nyújt. Azonban az európai alkotmányok között a magyar alkotmány egyike a legrégibbeknek, a magyar alkotmánynak, a nemzeti létnek sokkal nagyobb szüksége van biztosítékokra, mint másoknak. És bizonyosan ennek fentart nemzetnek az alkotmányhoz való ragaszkodása által éretett el. Ezen ragaszkodást pedig épen ezer év alatt mindig a maga institutiói közvetítették, ezek adtak annak kifejezésére módot és utat. És ezen institutiók közt a megyei iustitutió volt a legkiválóbb és a leghatályosabb. Mióta a politikai téren részt venni vagyok szerencsés, azóta a nézetek e részben felette ingadozók voltak. A liberális aera, a liberális kormányok a franczia rendszerhez csatlakoztak és abból indultak ki, hogy ez a franczia rendszer és ez a franczia felfogás minő üdvös, miként állja az ki az évszázadok megpróbáltatását. Ezt itt talán felesleges taglalnom. Az eredmények, a melyekre ez vezetett, nem épen örvendetesek, Németországban ezen rendszer a maga tisztaságában nem uralkodik és Magyarországban ezen rendszerhez a közvélemény és az alkotmányt fentartó nemzeti akarat soha teljességében hozzá nem járult. Boldogult Andrássy Gyula ő kegyelmessége maga sem pártolta a megyéknek eltörlését egész mértékben, hanem azoknak az időkhöz való módosítását kívánta. Ezen módosítások különböző áramlatok szerint különbözőleg történtek. Nem mindnyáját pártoltam. Magam is azt hiszem, hogy a megyei rendszer, a megyei kormányzat, a megyének mivolta ez idő szerint különböző változásoknak alávetendő és hogy annak jelen állapota nem teljesen kielégítő. Azonban fordultak a nézetek. Megkisérlették a megyék eltörlését, de ebben mindenkor magában a parlamentben is a leghatározottabb ellenállásra találtak és bármennyire gyenge legyen most a megye, bármennyire befolyásoltassák a központi parlamenti kormány által, az mégis hatalmas tényező a politikai életben. Hogy ma, a mostani időben egy minister a megye reformját tegye tevékenysége tárgyává, az, gondolom, olyan követelés, a mely a mai viszonyok közt semmi esetre megfelelőnek nem volna mondható, mert más fontos és kötelességszerüleg előbb megoldandó kérdések és olyanok, a melyeket elhalasztani nem lehet, feküsznek előttünk. Ha méltóztatnak megengedni, áttérek most a Szapáry-féle megyei administratiót megsemmisítő törvényre. Midőn a Szapáry-féle törvény alkottatott, azt egész megnyugvással fogadtam el, mert tudtam, hogy az egy semmi. Ilyen törvényeket alkotni sem kellene, ezeknek nincsen értelme és hatálya, ezek csak addig vannak meg, a mig a törvényhozó testület azoknak fentartásához hozzájárul vagy azokat megtűri. Hiába mondotta id, hogy a megye megsemmisítendő és a központi ministeri kormány, az államosítás tettlegesitendő. Nem fogadta el ezt a közvélemény, nem fogadta el a törvényhozás és nem volt kivihető. Mit használ azután, ha a törvényben vagyon, hogy ennek meg kell történnie? Hiszen 1867 óta küzdenek a vélemények e körül, ennek a törvénynek megalkotása j^edig nem erősitette meg azt a törekvést, a mely az államosítás felé irányul, hanem a tapasztalás szerint nem az a törvény, hanem az élet és az előfordult események hozták magokkal, hogy sokkal erősebb még az a közvélemény, — a mely az előttem szólott t. szónok ur felfogása szerint az alkotmány fentartójának legnagyobb biztositéka — a mely a megyék eltörlését principialiter megállapító törvény megsemmisítését elfogadja. Ha ezen a téren a megyei kormányzatot akarjuk tökéletesíteni, akkor el kell ezen törvényt törölni, mert ez jnincipialiter elvonja a megyei képviseleti administratio az önkormányzat alapját. Én tehát elfogadom az előttem fekvő törvényjavaslatot. Wekerie Sándor ministereínök : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Mivel ezen törvényjavaslatok benyújtója, a belügyminiszter ur egészségi állapotára való tekintettel itt nem jelenhetik meg, engedjék meg nekem a méltóságos főrendek, hogy a kormány nevében én tehessem meg észrevételeimet azokra az ellenvetésekre, a melyeket Kautz Gyula ő nagyméltósága a javaslatok ellen felhozott. Mivel ő nagyméltósága tulajdonképen nem is ezen egyszakasos törvényjavaslat eltörléséről szólott, hanem argumentátiója az úgynevezett alkotinánybiztositéki javaslatok ellen általában irányult, méltóztassék megengedni, hogy okfejtésének sorrendjét követve, először én is általánosságban szóljak ezen alkotmánybiztositékokról. Én tökéletesen osztozom ő nagyméltóságának abban a nézetében, hogy az alkotmánybiztositékok közül a leghatályosabb, ha nem is az egyedüli, egy erős közérzület kifejlődése, és ezen közérzületnek a politikai téren való megnyilvánulása. De a midőn alkotmánybiztositékokról szólunk, nem lehet a sértett jogok biztositékát egyedül a közérzület megnyilvánulásában keresni ; inkább azt kell keresnünk és érvényesítenünk, hogy intézményes biztositékaink legyenek,