Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-27

14 A főrendiház XXVII. ülése. a magyar megyének a most érvényben álló közjog és alkotmány szerint két olyan sarkalatos joga, a milyennel tudtommal másutt ilyen mértékben alig van hasonló intézmény felruházva: értem az országgyűlés által meg nem szavazott adók és ujonczok beszolgáltatásának megtagadásában rejlő alkotmánybiztositékot. S azután nem kérdezheti-e magától a magyar államférfiú, hogy vájjon ezen alapon nem lesz-e a magyar felfogásban és közjogi tudatban az a nagy és szentnek mondható eszme, hogy a magyar állani egysége minden körülmény közt és minden ellensége ellenében megvédelmeztessék, megtámadva; nem lesz-e vitiálva, esetleg talán balvégzetű hatásoknak alávetve. Nem adatik-e talán alkalom a megyékben a nemzetiségek befolyása növekedésének? Nem ejthet-e aggodalomba az a gondolat, hogy ezen törvények értelmében a bíróság minduntalan a politikai jogokba való bekeveredésekre van utalva, a mi által legk'evésbbé sem akarom sem a magyar bíróságot, sem bármiféle ilyen institutiót gyanúsítani, de annyit mondhatok, hogy ez által az ethikai függetlenséget esetleg veszélyeztetve látom. Bármilyen nagy tisztelettel viseltessék is valaki — én magam is — a megye institutiója, históriai jelentősége és szerepe, nagy érdemei és kiváló munkássága irányában, de azt sem merem magammal elhitetni, hogy az előttünk fekvő javaslatok, a melyek a megye szervezetét oly lényeges irányokban megváltoztatják, nem fogják-e oly irányba terelni a megyét, a melyet azok elbírni nem képesek. Nem szólva arról, hogy a megyék ma, de ezelőtt is és talán még nagyon soká, azokkal a magas ethikai tulajdonságokkal, a melyek ezen törvény fentartására és a t. kormány által a megyének adott szerep sikeres vitelére szükségesek, nem rendelkeznek. Sőt még attól is lehet tartani, hogy a mit a kormány a legjobb akarattal a megye javára tesz, vagy tenni szándékozik, hogy ez magának a megyének ä la durée nem fog javára válni. Van még egy nevezetes pont, a melyről talán nem egészen felesleges szólni. A megye, nagyméltóságú ház, történelmünk és egész eddigi államszervezetünk szellemében és betűje szerint, elsősorban nem alkotmányvédő bástya, hanem administrationalis szerv, olyan szerv, a mely kivált szabad országban, — a minő hála Istennek, mi is vagyunk, — a felelős kormánynak felügyelete és ellenőrzése alatt a vidéki igazgatást bizonyos határig egészen felöleli, képviseli és ellátja. Ebben a működésében és e feladata teljesítésében a megyét akár megzavarni, feltartóztatni, akár egész eljárását vitiálni, azt tartom, igen nagy helytelenség, esetleg talán veszedelem is lehet. Eddig is ugy volt, de ezentúl még nagyobb mértékben lesz így, hogy a kormánynak hivatása, teendői, feladatai szemben a folyton szaporodó és fokozódó állami és társadalmi szükségletekkel az érdekek körének folytonos kitágulásával és különösen a naplónként fokozódó érdekellentétek kiegyenlítésére nézve a kormánynak igen nagy és igen fontos feladata és befolyása lesz. De oly megyeszervezet, a mely ennek úgyszólván megnehezítésére szolgál, egy oly megyeszervezet, a mely e törvényjavaslatokban nem az administratio vitelére, hanem politizálására, a kormánynyal való kötekedésre és ujjhuzásra van berendezve, ilyen megyei szervezetet sem a mai szükségeknek, sem a XX. század államának méltóságához illőnek nem tekintem. És így méltóságos főrendek oda concludálok, hogy a mi még ma is fájdalom sok tekintetben hiányos, némely irányban siralmas megyei administratiónk gyökeres javítására és átalakítására igen nagy szükség van és, ez egy nagy magyar belügyministernek legszebb és legméltóbb feladata volna. Ha itt volna ő excellentiája, azt mondanám, vegye a dolgot ennél a pontnál is kezébe, ragadja meg erről az oldalról is a kérdést és hasson oda, hogy a mennyire ministeri erővel és kormányhatalommal elérni lehet — sokat nem lehet, de valamit bizonyosan — hogy Magyarországnak a kor szükségeinek, a század színvonalának, az ország népe legszentebb és legsürgősebb érdekeinek megfelelő tisztességes és jő megyei administratio alakíttassák. Ha ezt megteszi a minister. akkor áldani fogja a nemzet még késő ivadékokban is a nevét ugy, mint áldja ma az ő halhatatlan emlékű atyja emlékezetét. Ezek után kijelentem, a szavazatommal ennek a törvényjavaslatnak elfogadásához nem járulhatok hozzá. Elnök: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gróf: Méltóságos főrendek! Az imént elhangzott igen szép beszéd tulajdonképen sok egyébről szólott, mint a mi a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tárgyát képezi. Itt nem fogok minderre kiterjeszkedni, azonban mégis, minthogy már voltak kegyesek az előbbi felszólalást meghallgatni, engedjék meg, hogy egynéhány megjegyzést tegyek arra. (Halljuk! Halljuk !) Ez a törvényjavaslat a trónbeszédben kifejezett ós nagy lelkesedéssel fogadott elvnek tettlegesítése volt. Az a ministeriumnak úgyszólván kötelességévé tétetett a trónbeszéd, a közvélemény és a trónbeszédet hallgató két háznak felkiáltásai által. Minden törvény, a mely olyan nagy fontosággal bir, mint ez, kétségkívül igen mélyen beható vizsgálatot követel; annak mikénti volta az idő körülményei szerint is befolyásoltatik. Az előttünk fekvő és már elfogadott törvényjavaslatnak az a nagy érdeme, hogy ezen kérdést nagy nyugalommal, nagy körültekintéssel és elővigyázattal oldja meg. Az nem szenved kétséget, hogy az alkotmánynak legnagyobb biztositéka a nemzetnek az iránti érdeklődése és annak fentartására irányított törekvése. Ezt nem