Főrendiházi napló, 1906. II. kötet • 1907. október 12–1908. április 10.

Ülésnapok - 1906-27

A főrendiház XXVII. ülése. 13 nézet dolga. Vannak igen sokan, a kik azt állítják, hogy az alkotmány biztosítékok, mint institutio nem annyira sürgősek és szükségesek, mert igazi biztositéka egy nemzet alkotmányának a nemzeti lélekben, a politikai érzékben, jellemben és akaraterőben fekszik és nem másban. Én nem osztozom egészen ebben a felfogásban, hanem azt hiszem, hogy épen ennek a nemzeti szellemnek, ennek a politikai érzésnek, ennek a népiélekben rejlő meggyőződésnek az igazi és teljes érvényesülése csak ott lehetséges, hol czéltudatos terv és conceptio szerint bizonyos intézmények a már létező alkotmányjogi szervezetben czélszerüen beleillesztetnek és igy az a politikai és nemzeti érzület, az a nemzeti szellem mintegy reális institutiókban concret módon megtestesül. Ebből a felfogásból látszik kiindulni az igen t. minister ur, | a kinek ressortjából a jelen törvényjavaslat a t. ház elé került. Elismerem, hogy sok fáradsággal, szakavatottsággal és körültekintéssel vannak megállapítva azok az elvek és részletek, a melyek alkotmánybiztosi téki ozim alatt elfogadásra várnak; de van egy tiszteletteljes észrevételem és ez a következő. Megvallom, hogy én az alkotmánybiztositékoknak, akár ilyenek, akár amolyanok, azt a nagy jelentőséget, a mely nekik sokak által tulajdoníttatik, nem ismerem el, és nem hiszem, hogy azt a csodás hatást, a melyet némelyek tőlük várnak, elérjék. Másik megjegyzésein, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok a magok egészében és részleteikben nem kifogásolhatatlanok. Nem csak a közvetlenül előttünk fekvő törvényjavaslatot, hanem valamennyit értem. Bizonyos fogyatkozásban szenvednek azok és különösen az a conceptio, a melyből kiindulnak és a melyre épitve van az egész — megengedem, hogy tévedek, de nekem ugy rémlik — nem egységes alapgondolatból indul ki, itt-ott ellentétes elvek kiegyeztetésére törekvő ingadozást mutat és egészben véve, hogy röviden fejezzem ki magam, ó és uj felfogás közti transigálásnak jellegét viseli magán. Lehetne ezt az igen t. kormány előterjesztéseiből és indokolásaiból is bizonyos határig igazolnom. Igénytelen észrevételeimet azonnal leszek bátor előterjeszteni, hogy indokoljam azt, a mit mondottam; s ezen a ponton még csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy minden alkotmánybiztositéknak, bármilyen tökéletesen legyen is concipiálva, igazi hatása és igazi értéke csak akkor lesz, ha az emberek vele bánni tudnak, annak az intézméirynek functióit egész erővel, egész lelkesedéssel és odaadással támogatják és elősegítik. A mi a közvetlen előttünk fekvő tör vény javaslatot illeti, a melyet rövidesen a lex Szapáryananak eltörlésére irányuló javaslatnak szoktak nevezni, erre nézve tiszteletteljes nézetem az, hogy ez a javaslat, mint manapság mondani szokás, olyan occasiobeliségi jelleggel bir és ezért leledzik is az ebből folyó gyengeségben és fogyatkozásban. Másodszor a conceptio, a mely ennek a törvényjavaslatnak irányadó pontját foglalja magában, oda czéloz, hogy a 48-as nagy alkotások szellemében gyökerező és a modern államszervezés egyik főelvét alkotó egy intézményt, a mely, mint méltóztatnak tudni, abból áll, hogy a vidéki administratio is bizonyos pontig és bizonyos határokon belül állami és ne megyei administratio legyen, ezek a javaslatok megtámadják, vitiálják. Arról, hogy az igen t. minister ur a lex Szapáryana-féle törvénynyel kissé nagyon is statáriális módon sommás utón jár el, mikor azt egyszerűen a törvénykönyvből való eliminálásra itéli. nem kívánok bővebben r ' beszélni. Általában ezekről nem volna szükséges tovább szólanom és a nagyméltóságú háznak türelmét igénybe vennem. De van a dolognak egy másik, ínég eddig nem érintett oldala is és ez a következő. Azon irányzat és politika által, a mely ezen kicsinynek látszó, de rendkívül sokat mondó törvényjavaslatban is kifejezésre jut, a megyének oly sajátszerű, valahol másutt alig feltalálható exempt, privilegizált állás biztosíttatik; némely tekintetben minden parlamentáris felelős kormányrendszer elveivel ellentétben, a mely által némely esetekben a megye még a kormány fölé is állíttatik ; megye és kormány minduntalan egymással szembeállítva jelentkeznek, sőt a megyének az a nagy jog is megadatik, hogy a felelős kormányelleni jmnaszával bíróság elé is mehessen, azt ítélkezésre is felhívhassa, esetleg még magát a végrehajt ás kivitelét is megakaszthassa. ISÍem tehetek róla, de én ezt valódi felfordulásnak nézem: »une politique exécutionelle k rebours« és azért legkevésbbó sem tartanám helyesnek, hogy ezt szavazatommal támogassam. De van még egy másik momentum is. Az a politika és az az irányzat, a mely ezekben a javaslatokban kifejezésre jut, ürügyet és alkalmat ad a megyéknek arra is, hogy még az eddiginél is nagyobb mértékben és az országra nézve még károsabb dimensióban politizálással foglalkozzanak, sőt arra is adatik alkalom és ürügy, hogy az országban a megyék itt is, ott is, a folytonos elégületlenség és nyugtalanság valódi fészkeivé váljanak és ezáltal attól a feladattól, a melyre igazán hivatva vannak, vagy eltereltetnek, vagy azok teljesítésében nehézségekbe ütköznek. ISTe gondolja azért senki se, nagyméltóságú ház, hogy ón ezért eddigi magyar törvényeink és felfogásaink szerinti alkotmányosságunknak csak egy porczikáját is akarnám veszélyeztetni, vagy kétségbevonni. Ott, a hol egy nemzetnek először koronás királyának esküjében, másodszor parlamentjében és harmadszor szabadsajtóban megvannak alkotmányi garantiái, ott mesterkélt módon — ha szabad ezt a kemény kifejezést használnom — tovább menni felesleges. Megvan