Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.
Ülésnapok - 1906-14
A főrendiház XIV. ülése. 123 egyes tisztviselők, mondom, ott, a hol ily praxis fennállott, most egyszerre egy ilyen tisztviselőt fiilön fogni és ezzel szemben fegyelmileg eljárni, nézetem szerint, egyáltalában nem igazságos, nem helyes. Igenis, a helyes ut az, a melyre a rendeletben lépett a belügyminister ur. Tessék megtiltani és ha a tilalom után valaki mégis teszi, akkor tessék fegyelmi alá vonni. De ma az esetet fegyelmi vétségnek kihegyezni nem tartom helyesnek, ámbár feltétlenül hibáztatom a praxist és annak megszüntetését magam is kivánom. Abból a tényből tehát, hogy az alispán a megtorlásnak helyét nem látta a fonforgó esetben, arra következtetni nem lehet, hogy a praxist helyeselni, sanetionälni vagy elvileg kimondani akarta volna. Csak ezeket óhajtottam megjegyezni. Andrássy Gyula gróf belügyminister: Méltóságos főrendek! Engedjék meg, hogy egészen röviden feleljek az elhangzott szavakra. Teljesen igaza voltna a t. főrendiházi tagnak, ha a fegyelmi vizsgálat végeztével a biróság azt mondja, hogy megvizsgálta az ügyet és azt tartja, hogy megtorlásra nem alkalmas. Akkor talán egyet is értenék a főrendiházi tag úrral, mert ott, a hol jóhiszemű gyakorlatról van szó, ott azért egy tisztviselőt, a ki jóhiszemű gyakorlatot folytatott, szigorúan megbüntetni csakugyan igazságtalanság volna. De azt mondani, hogy megvizsgálni sem érdemes azt a kérdést, vájjon fenforog-e fegyelmi visszaélés, nem lehet. Mert, bocsánatot kérek, miért helyesli a főrendiházi tag ur az én állásjíontomat e kérdésben? Azért, mert azt mondja: a látszatnak tág kaput nyit az ilyen szokás, ennélfogva igen is megvizsgálandó, hogy a látszatnak a valóságban mi felel meg, nincs-e függés azzal szemben, a kitől a tisztviselő ajándékot kap és elfogad. Csak ha constatáltatik a vizsgálat során a helyzet, hogy ily függés elő nem fordul, részrehajlás nem keletkezik az ajándék következtében, akkor mondható ki, hogy a concret esetben tekintettel arra, hogy ez általánosan elfogadott gyakorlat volt a megyében, felmentjük az illetőt; de előre mondani, hogy még vizsgálat tárgyává sem szabad tenni az ügyet, ez annyit tesz, hogy helyesli. (Igaz ! ügy van !) Elnök : A tétel meg nem támadtatván, kimondom, hogy a főrendiház a 66,069.834 koronát megszavazza. Folytatjuk a tárgyalást. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): XVIII. fejezet. Pénzügyministerium 186,121.772 korona. Elnök : Elfogadtatik. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): XIX. fejezet. Kereskedelemügyi ministerium. Elő van irányozva 251,589.135 korona. Elnök : Elfogadtatik. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): XX. fejezet. Eöldmivelésügyi ministerium. Elő van irányozva 54,588.008 korona. Elnök: Elfogadtatik. Rudnyánszky József báró jegyző (olvassa): XXI. fejezet. Vallás- és közoktatásügyi ministerium. Elő van irányozva 52,945.572 korona. Prohászka püspök ur ő méltósága. Prohászka Ottokár püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Csak rövid időre akarom igénybe venni a méltóságos főrendek türelmét, hogy egyrészt a vallás- és közoktatásügyi minister ur jjrogrammjának megszavazzam a bizalmat, másrészt pedig rámutassak arra a néhány pontra, a melyre megjegyzéseim volnának. A vallás- és közoktatásügyi minister ur az ő előadásában nem mutatott rá directe a keresztény kultúrának motivumaira, elveire, de nem kell nekem szó ott, hol a megtestesült szó, a férfiú garantál az irányért. A vallás- és közoktatásügyi minister keresztény cultura alapján áll s kezet nyújt mindazoknak a törekvéseknek, a melyek ezt a culturát hathatósan előmozdítani, modern nagy gondolatokkal és intézményekkel megtermékenyítve fejleszteni iparkodnak. Méltóságos főrendek ! Erre az erőteljes, fejlesztendő, magyar nemzeti történeti alapon álló culturára van szükségünk nekünk, kivált most, mikor világtörténelmi folyamat számba, de másrészt mese számba illő foszladozását látom a magyar társadalomnak. Nagy baja van Magyarországnak most, méltóságos főrendek, nagyobb baja, mint Mohácsnál. Mert nem az a vérvesztés teremti le a nemzetet, a mely a csatatéren folyik, de az erőknek forrásait otthon érintetlenül hagyja, és nem az a földrengés és égrengés képez veszedelmet egy nép számára, a mely annak tűzhelyeit felforgatja, hanem az a vérveszteség alkot veszedelmet, a mely két millió munkáskéztől foszt meg minket és az a földrengés okoz veszedelmet, a mely meghagyja ugyan a házat, de becsukja annak ajtaját, mert föl dönfutóvá teszi a népet. A magyar népnek lelkületében a magyar népnek erkölcsi, hazafias, vallási ideáljai borultak el, a magyar nemzeti érzés van meghasadva. Mintha két különböző zónának gyermekei volnának, ugyfaéz az alsó népréteg a felső osztályokra. A cultusminister ur erőteljes, hazafias nemzeti culturával akar ezeken a bajokon segiteni és e részben erősiteni fogja első sorban az ideális kihatású, erkölcsi befolyású tényezőket. Az 1848. évi XX. t.-czikkre támaszkodva meg akarja erősiteni a katholicismusnak és a felekezeteknek az álláspontját és valahányszor a katholikus autonómiáról beszél, mindannyiszor melegen szól hozzánk, mindannyiszor pártolólag nyilatkozik. Követeli ezt az állami érdek, mert Magyarország szabadságának bástyái, biztositékai azok az erőteljes autonómiák, a melyek meg nem roppantják az államot belül és védik kifelé. Már pedig a katholikus autonómia, meg vagyok gj^őződve. az észszerű nemzeti fejlődésnek sohasem fog útjában állni, sőt gondolom, hogy nagy nemzeti missiót is teljesít, mert a nemzetiségeket, főleg a tót népet fel fogja karolni, közelebb fogja hozzánk hozni, hogy a katholikus tótok ne tartsák 16*
