Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.

Ülésnapok - 1906-14

122 Á főrendiház XIV. üléséAndrássy Gyula gróf belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur ! Méltóságos főrendek ! Nagyméltóságú Tisza István gróf objectiv hangon tartott felszólalása után, legyen szabad nekem is teljes objectivitással és röviden a kívánt választ megadnom. Azt mondja a t. főrendi tag, hogy én nem indokolhatom meg kellőleg azt az állításomat, a melyet a képviselőházban tartott beszédemben és kiadott körrendeletemben tettem, hogy t. i. Bihar vármegyének közigazgatási bizottsága elvileg az ajándékok elfogadhatása mellett nyilatkozott. Teljesen igaza van a t. főrendi tag urnak abban, hogy a közigazgatási bizottság e kérdés felett közvetlenül nem határozott, nem nyilatkozott. Nem állította fel azt a tételt, hogy a tisztviselőnek ajándékot elfogadnia szabad-e vagy sem, nem tette ezt világos szavakkal. Azonban a közigazgatási bizottság határozatának egész indokolása világosan bizonyítja, hogy kifogásolni valót az ajándék elfogadásának tényében nem lát. Mert ha egy fegyelmi ügygyei kapcsolatban olyan dologról van szó. a mit én hibának tartok, akkor, mint fegyelmi hatóság, nem fogom azt mondani, hogy annak megvizsgálására a vizsgálattal megbízott hatóság ne terjeszkedjék ki. Az említett határozat indokolásában pedig világosan mondja, hogy a fegyelmi vizsgálat ne terjedjen ki azon kérdésre, vájjon ajándékot szabad-e elfogadni. Igaz, hogy csak az egyik esetről szól, de erről az egyik esetről aztán mindenesetre azt állítja már előre, hogy az fegyelmi vétséget nem képezhet. Ezekben áll azon állitásom igazolása, hogy a bizottság a maga részéről nem tartotta vétkesnek, nem tartotta fegyelmileg büntethetőnek ezt a szokását a tisztviselőknek, hogy ajándékot fogadtak el. Az, hogy ezen állásjjont nem a határozatban, hanem az indokolásban van, nem változtat a dolgon semmit, mert ez az indokolás tényleg magát a határozatot is módosítja. Mert míg a határozatban az van mondva, hogy a fegyelmi vizsgálat kiterjesztendő annak a tisztviselőnek egész eljárására, addig az indokolás, ezt korlátozva, azt mondja, hogy erre az egy körülméiryre, t. i. az ajándék elfogadására ne terjeszkedjék ki a vizsgálat. A közigazgatási bizottság határozatának ezen indokolásából, de meg a főispán szóbeli és írásbeli jelentéséből is egyaránt azt vettem tehát ki, hogy a közigazgatási bizottság álláspontja ebben a kérdésben az, hogy az ajándék elfogadása, fegyelmi vétséget nem képez. Ebből kifolyólag ma sem vagyok abban a helyzetben, hogy visszavonhassam azokat, a miket előbb mondtam. Teljesen elismerem, hogy ez még nem jelenti azt, hogy a corruptióval kapcsolatos baksisrendszert is helyeselte Biharmegye közigazgatási bizottsága ; de igenis, magában involválja azt, hogy a rendszert, a melyet én szintén elítélendőnek tartok, azt a rendszert, hogy magas állású urak, nagy uradalmak kedvezményben részesíthessék a tisztviselőket, ezt a rendszert, igenis, Bihar vármegye közigazgatási bizottsága határozatának indokolásában világosan helyeselte, elismerte, a minek alapján, azt hiszem, ma sem tehetek mást, mint hogy fentartom a képviselőházban tett nyilatkozataimat, a nélkül természetesen, hogy ezzel Bihar vármegye tisztviselőinek egyéni integritását csak a legtávolabbról is érinteni akarnám. (Elénk helyeslés.) Tisza István gróf: Méltóságos főrendek ! Én a méltóságos főrendek kegyes engedélyét kérném arra, hogy egy pár szóval válaszolhassak a belügyminister urnak. (Halljuk!) Bevallom őszintén, mondandóimat nem sorozhatom sem a személyes kérdés, sem a szavaim értelmének helyreigazítása czimén való felszólalások közé. Miután azonban több alkalmam nem lesz a belügyi tárczánál fölszólalhatni, ezért kérem az engedélyt, s talán méltóztatnak belenyugodni, hogy igen röviden reűectálhassak a most elhangzott beszédre. (Halljuk ! Halljuk!) Az igen t. belügyminister ur mostani előadására két megjegyzésem van. Az egyik az, hogy a közigazgatási bizottság határozatának indokolása mindazokat, a miket a t. belügyminister ur mond, nem tartalmazza. (Mozgás.) Az alispáni harozat indokolásában foglaltatnak ezek, a közigazgatási bizottság pedig az általam elmondottakból kifolyólag egyátalán nem ment bele a dologba, hanem abból indulva ki, hogy az indokolás ellen nincs helye felebbezésnek, a felebbezést elutasította. Andrássy Gyula gróf belügyminister: Csekély különbség . . . Tisza István gróf: Ha t. barátomnak csekélység, másnak nem az. Andrássy Gyula gróf belügyminister: Lényegében tudta, hogy a dolog hogy áll. Tisza István gróf : Akkor nagyon nehéz megértenünk egymást, ha ennyire tulteszszük magunkat minden jogi szemponton. Mert egy fórum, a mely egy kérdésben elvi okokból nem tartja megengedettnek, hogy a kérdés meritumába bemenjen, az a fórum természetesen nem járhat el máskép, mint a hogy a közigazgatási bizottság cselekedett. Vannak oly felfogások is természetesen, a melyek az ilyen bornírt jogászi határokon túlteszik magukat; ez nem az én felfogásom. A másik, a mit meg akarok jegyezni, az, hogy a t. belügyminister ur megint bizonyos, — pardon, nem akarok kellemetleneket mondani, — de bizonyos fogalomzavarban van, midőn azt mondja, hogy az ember helyesli mindazt, a mit fegyelmileg megtorlandónak nem tart. Mert más az : valamit helyteleníteni és más az : valamit fegyelmi eljárás alá vonni. Mert tarthatok valamit helytelennek a nélkül, hogy fegyelmi vétségnek tekinteném ; és mellesleg megjegyezve, a jelen esetben ez az én egyéni álláspontom. Ott, a hol ily praxis fennállott, a hol, felteszem, főhorczegi, püspöki uradalmak, egyes testületek, a mint hallottam, pl. egy főiskola is, emberemlékezet óta fennálló szokás szerinti csekély adományait elfogadják