Főrendiházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–1907. október 11.

Ülésnapok - 1906-14

A főrendiház XlV. ülése. 121 t. i. az a kérdés, hogy administrativ határozatok indokolása ellen van-e felebbezésnek helye vagy sem. Ez a kérdés feküdt a közigazgatási bizottság előtt; erre a kérdésre nézve fejtette ki a közigazgatási bizottság többsége által elfogadott indítvány megtevője azon szerintem is teljesen correct és helyes, az administrativ praxis által is teljesen fedett álláspontját, hogy a közigazgatási ügyben indokolás elleni felebbezésnek helye nincs. A közigazgatási bizottság többsége ezt az álláspontot tette magáévá s azt az indítványt szavazta le, a mely azt kivánta volna, hogy hely adassék a felebbezésnek és menjenek bele az ügy meritumába. Tehát ezen szempontból elutasította magától az ügyet, a nélkül, hogy a faajándékozás kérdésében akár pro, akár contra bárminő tekintetben állást foglalt volna. Erre azután, előbb esy interpellatióra adott válaszában, azután pedig irott körrendeletben is azt mondja az igen t. belügyminister ur, hogy »Bihar vármegye közigazgatási bizottsága az ajándék elfogadásának szabadságát elvként kimondotta*. És ezzel az állítással tág kaput nyitott arra. hogy az egész sajtóban, a mely a jelenlegi kormány t. politikáját támogatja, egyhangú üvöltés induljon meg Bihar vármegye, mint a baksisrendszer, mint a megvesztegetés és corruptió támogatója ellen. Hát reassumáljuk a tényállást: kétféle ajándékozás miatt tétetett vád. Az egyikre, nézve egyenesen, expressis vcrbis azt mondja az alispán, hogy csak ennek megvizsgálása fogja kideríteni azt, hogy fegyelmi vétség követtetett-e el, vagy nem. A másikra, a melynek természetét bővebben előadtam, az alispán egyszerűen azt mondja, hogy »ez az eset fegyelmileg annál kevésbbé üldözhető«, — igy szól a szöveg — »mivel ezen erkölcsi testületet, az ajándék csekélységét és szokásos vohát tekintve, távol áll még a gondolat is, hogy bármely, meg nem engedett czélzattal lehetne azt eszközölni«. Egy szót sem szól arról, — ez talán némelyek szerint téves lehet — hogy ennek a gyakorlatnak további fentartását helyesli, sanctionálja, óhajtja-e, vagy sem ; hogy azonban ebben az actában egy szót sem szól erről, az nézetem szerint nagyon természetes, mert annak a fegyelmi ügynek a keretébe ez absolute nem tartozik és másodszor, mert egy ilyen átalános kijelentésre nézetem szerint is, nem a vármegye alispánja, hanem a vármegye közönsége van hivatva. És én nagyon sajnálom, hogy megint az ügy természeténél fogva, ez az egész hajsza oly időben keletkezett, midőn hónapokon keresztül mód és alkalom nem lehetett arra, hogy a vármegye közgyűlése a kérdésnek ezen administrativ, átalános részével foglalkozva, minden ilyen természetű ajándéknak eltiltását is kimondhatta volna.Vagyis, hogy ugyanazt tegye, a mi ma már feleslegessé vált, a mit a t. belügyminister ur kimondott. De, ismétlem, ez állott az alispán határozatában. Elitélése az- ajándékozások egyik fajtájának és annak kijelentése, hogy a másik, enyhébb fajtáját fegyelmileg üldözhetőnek nem találja. Főrendiházi napló. 1906—1911. I. kötet. A közigazgatási bizottság pedig absolute egy szóval sem foglalkozott az ajándékozás helyes vagy helytelen voltának kérdésével, a mint hogy az általam előadottak nyomán nem is foglalkozhatott vele. Hát én tisztelettel kérdem, hogy ezek a tények adtak-e objectiv okot és támpontot a belügyminister urnak arra, hogy ilyen kijelentést tegyen, mely szerint a vármegye közigazgatási bizottsága az ajándék elfogadása szabadságának elvét kimondta volna s helyes volt-e ezen tényállás alapján pellengérre állítani a vármegyét és tág kaput nyitni arra, hogy megrágalmaztassék egy vármegye tisztikara s egy vármegye közönségének azon független és minden tekintetben magas színvonalon álló férfiakból álló bizottsága ; kérdezem, hogy hivatását teljesitette-e a belügyminister ur, mint az ország közigazgatásának legfelsőbb őre, mint ezen testületnek és tisztviselői karnak vezetője és feje akkor, a mikor egy ilyen szerencsétlen, meggondolatlan s talán az ügy nem kellő ismeretére alapított kijelentéssel ilyen súlyos és a milyen súlyos, épp oly alaptalan vádat hangoztatott ? A vármegye közigazgatási bizottsága, gondolom, most a közel napokban tartott ülésében szintén felterjesztéssel fordult a belügyminister úrhoz, melyben előadja a tényállást és a melyben kéri, hogy tévedését a belügyminister ur legyen szives corrigálni. Ez a belügyminister urnak alkalom lesz arra, hogy ebben a kérdésben azt az elégtételt, amelylyel, azt hiszem, hogy ha higgadtan és objective fog gondolkozni, maga is belátja, hogy tartozik Bihar vármegye tisztviselői karának és közigazgatási bizottságának, hogy ezt az elégtételt olyan formában adja meg, a mely a belügyminister úrra feszélyező vagy kisebbítő semmi tekintetben nem lehet. Én ennek eléje vágni semmiképen nem akarok, ezt a kérdést semmiféle támadással kiélezni vagy kihegyezni nem akarom ; de igenis kötelességemnek tartottam felhasználni az első alkalmat, a mely kinálkozott, arra, hogy a felmerült rágalmazó támadásokkal szemben tisztán az igazság rideg és objectiv elmondásával megvédjek egy oly tisztikart és megvédjem egy oly vármegye közönségét, a melyről nyugodt lélekkel elmondhatom, és ebben igazat fog nekem adni mindenki, a ki ismeri a viszonyokat és a ki öntudatosan nem akar nem igazat mondani, s a hol mindig oly következetes, erős és semmi mellékkörülményt nem ismerő törekvés nyilvánult a vármegye tisztviselői kara erkölcsi niveaujának és reputatiojának mentül magasabb és mentül intactabb fentartására, hogy valóban egészen másképen néznének ki ez országnak közállapotai, ha mindenütt az egész országban a tisztviselői kar megütné ezt a szinvonalat. Ezeket tartom szükségesnek felemlíteni, különben a tételt elfogadom. Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. 16