Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-7

A főrendiház VII. ülése. 37 és betű szerint magyarázzuk és bizonyos tendentiá'val, rabulistice, sophistice félremagyarázzuk, az egészen más, mintha nem az egyes szakaszokat magyarázgatjuk, még pedig ferdítve ós czólzatosan, az alkotmány szellemével ellenkezőleg, hanem úgy, hogy a magyar alkotmány egészét tekintjük. Már pedig helyesen csak úgy magyarázható minden egyes törvény, ha az alap, a melyből kiindulunk, a magyar alkotmány mintegy egészének szelleme ós igy veszszük az egyes törvények intézkedéseit. Akkor aztán kétségtelen, hogy ha a kormány, avagy annak javaslatai tekintetében előáll az az állapot, hogy az egész országgyűlés bizalmatlansági szavazatával sújtottan hónapokon át a törvények, és pedig nemcsak a régi törvények, hanem a legújabb, az 1867-ik évi törvények világos rendelkezéseinek ellenére törvényes felhatalmazás nélkül kezeli az ország pénzügyeit, — ezzel a kormány súlyosan megsérti az alkotmányt, ha ily körülmények közt ajánlja az országgyűlés elnapolását. Ezért a tényórt a kormány felelős. A júniusban tett tapasztalatoknál fogva most nem teszek olyan indítványt, a melylyel valamely határozatát kívánnám a háznak előidézni, hanem csak utalok, mert nem oly régen volt, az akkor elmondottakra. Legenyhébb megítélése az országgyűlés oly időben történő elnapolásának, midőn a költségvetés nincs megszavazva, midőn a kormány nemcsak hogy nem bírja a képviselőház vagy az országgyűlés többségének bizalmát, hanem az egész országgyűlés bizalmatlansági szavazatával fel van híva a lemondásra, ha ekkor is ily körülmények közt a kormányzás továbbvitelére a kormány az országgyűlést elnapoltatja ós ilyen előterjesztést tesz ő Felségének, ezek mind, szerintem, súlyos törvénysértések. És tudjuk, mi fog bekövetkezni igen rövid idő alatt. A képviselőházban történtek után természetes, hogy itt is be lesz majd mutatva az a királyi leirat, a melynél fogva az országgyűlés ismét elnapoltatik. Elnapoltatott az országgyűlés ós a képviselőház feliratára, melylyel ő Felségéhez fordult, válasz máig sem érkezett. A mi a fenforgó ellentétek kiegyenlítésére törtónt, azok oly kísérletek, a melyek nem mentik fel a kormányt azon kötelezettség alól, hogy az alkotmányosság szokásos formaságainak megtartására súlyt fektessen. Valóban, a türelemnek milyen adagja kell ahhoz, hogy az országgyűlés képviselőházának feliratára ilyen soká válasz nem érkezvén, ezt haligatagon tűri a közvélemény és az országgyűlés is még mindig várakozik. Tehát az országgyűléssel már szóba sem állanak? Minek is az országgyűléssel tárgyalni, mikor a szavazók millióival oly szép ós kedves dolog a tárgyalás? Méltóságos főrendek! Azt mondtam június 21-ón, hogy a kormánynak ténykedése nélkülöz minden komolyságot ós nehezen találnám ' meg a parlamentáris kifejezést a kormány eljárásának jellemzésére. Azóta hoszszabb idő telt el és a kormány eljárásának jellemzésére — rosszul esik használnom a szót most is, de nem tudok mást, mint hogy az rút ós gálád játék ós mellette veszedelmes játék, a melynél csak azt nem tudom, hogy mi legyen nagyobb: a szánalom, avagy a legsujtóbb kifejezés, a melylyel ezt az eljárást jellemezni lehet. A kormány júniusban bemutatkozik ós azt mondja, hogy feladatának tekinti a kibontakozást és a helyett, hogy a fenforgó nehéz kérdések kibonyolítására kísérletet tenne, előránt egy új, még pedig igen nagy, igen fontos és kényes kórdóst: az általános szavazati jog kérdését. Messze vezetne, ha most ezzel foglalkozni akarnék. De annyit szabad legyen jeleznem, hogy azt hiszem, Magyar-