Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.
Ülésnapok - 1905-6
A főrendiház VI. ülése. 27 alkotmányból, a 48 előttiből féntartani annyit, a mennyit a XIX század második felében még fentartani lehet. Ekkor együtt éreztek azok, kik az 1848. évi demokratikus alkotmány fejlődésének legmesszebbmenő követ'kezrnónyeit képviselték abban, bog}^ a magyarra nézve a legelső a törvény. Miként azt szintén egy XVIII. századbeli politikai irat mondta: Hungarus pro rege, ex lege qua lege. A magyar a királyért, a törvénynél fogva a törvénynek. A törvény sérthetetlen. 1861-ben, mikor ezek az érzések hatották át az egész magyar közéletet, mikor ennek tudata az óvatosakat bátrakká, a kétkedőket elhätározottakká tette, egyértelemmel nyilatkozott a képviselőház ós a főrendiház és a midőn megtudták, bár az még nem volt oly bizonyos, mert még nem volt oly hivatalosan köztudomású tény, mint a hogyan ma reánk nézve hivatalosan köztudomású már az, hogy rövid idő múlva el lesz napolva az országgyűlés, noha mi velünk még nincsen közölve ez elnapolásra vonatkozó kézirat: a főrendek kellő időben jegyzőkönyvükbe tudták iktatni és meg tudták őrizni az utódok számára azt, hogy a képviselők és főrendek tiltakoznak minden kísérlet ellen, mely az alkotmányossággal szemben történnék hazánkban. A mikor pedig kimondották, hogy fegyverrel ugyan nem élnek, de biznak az igazság diadalában, mert az mindig diadalmaskodni fog, akkor azok, a kik élén állottak a főrendiháznak, módját tudták ejteni annak, hogy az egész nemzet, a nemzeti képviselet, az országgyűlés egy értelemben nyilatkozzék. Köztudomású, méltóságos főrendek, hogy 1861-ben az országgyűlés feloszlatása előtt, a képviselőház augusztus 21-ón tartott ülésében Deák Ferencz indítványára a jegyzőkönyvbe vétetett egy ünnepélyes óvás és hogy ezen ünnepélyes óvás a képviselőháztól átment a főrendiházhoz Miért küldte át a képviselőház ez ünnepélyes óvást a főrendekhez ? Azért, mert bízott abban, mert tudta azt, hogy azonos érzésekre talál a főrendeknél is. A főrendiház elnöke is, Apponyi György gr. ugy intézte akkor a dolgokat, hogy ez az óvás a főrendiház jegyzőkönyvébe is beiktattassók. Minek előtte az országgyűlés feloszlattatott volna, a főrendiháznak 1861. évi augusztus 21-én tartott ülésében a jegyzőkönyv 65. pontjába foglalta azt az óvást, a melyet a főrendiház magáévá tett. E háznak egyik legigénytelenebb tagja vagyok ós érzem méltatlanságomat arra, hogy tolmácsa legj^ek a nagy Deák Ferencz eszméinek. Bocsássák is meg nekem merészségemet, de engedjék meg hogy felolvassam szavait. (Olvassa): »Felolvastatott a képviselőház folyó évi augusztus 21-dikón tartott 67. ülésének jegyzőkönyvi kivonata, melyben közli, hogy a képviselőház figyelme az országgyűlés eloszlatása valószínű esetében szükséges teendőkre hivatván fel, a lehető eshetőségek tekintetbe vételével egy óvást közakarattal és egyhangúlag elfogadván, ezt jegyzőkönyvbe iktatni, kinyomatni és a főrendekkel közöltetni rendelte. A közlött óvás ekképen szól:* Az országgyűlés jogszerűleg egyedül a magyar alkotmány alapján működhetvén, semmit el nem mulasztott, hogy ezen alapot helyreállítsa ós teljesen biztosítsa. Az országgyűlésnek törvényszabta kiegészítése, a felelős minisztériumnak és a felfüggesztett törvényeknek visszaállítása valának mindenekelőtt szükségesek arra, hogy az országgyűlés törvények alkotásába bocsátkozhassák. Ezeket sürgettük tehát mindenekelőtt, de ismételt felirataink síkeretlenek maradtak; s ekképen az ország gyűlésének hatásköre egyedül az ország jogainak védelmére lőn szorítva, mit ki nem egészített állapotában is joga, sőt kötelessége volt 4*
