Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-6

tiáz VI. ütése. 25 Á ffírendü zolva lépjék át az örvényt a melybe a közélet jutott. Méltóságos főrendek, ez szép feladat, ez önfeláldozás ós az önfeláldozásnak bizalmat kellene keltenie. Még sem keltett. Hogy bennem ő nagymóltóságának, az imént bemutatkozott miniszterelnök urnak ós minisztertársainak eljárása nem bizalmat, hanem a legnagyobb bizalmatlanságot keltette fel, engedjen meg nekem itt az előttem felszólalt nagyméltóságú tagja a főrendiháznak, Podmaniczky Géza báró, a ki azt mondotta, hogy a főrendiház nem illetékes; hogy bizalmat vagy bizalmatlanságot szavazzon ; ő az 1848-ik évi törvények alapján áll Üdvözlöm, hogy azok alapján áll ő is. Magyarországon minden embernek a törvény alapján kell állnia: az 1723. évi I. ós n. t.-cz., az 1791. évi X, t -ez., az 1867. évi XII. t.-cz., az 1848-iki törvények: mindezek együtt véve lánczszemei alkotmányunknak. De mutasson nekem ő nagyméltósága, Podmaniczky Géza báró egy törvényczikket, a melyben ki volna mondva az, hogy a főrendiháznak bizalmat vagy bizalmatlanságot határozatában kifejeznie nem szabad. Ilyen törvény nincs. Sem ő nagyméltósága, sem senki nekem ilyen törvényt nem mutathat. Nem is ezt akarta, ugy gondolom, ő nagymóltósága mondani. Hanem mondani akarta valószínűleg azt, hogy a parlamentáris rendszer, az alkotmányjog elmélete szerint, de nem positiv törvény szerint, nem tartja megfelelőnek, hogy a főrendiház bizalmi vagy bizalmatlansági nyilatkozatokban fejezze ki elhatározását a kormánynyal szemben Méltóságos főrendek! Ha a mi parlamentarismusunk valóság volna ós nemcsak elmélet, akkor ő nagymóltóságának igaza lehetne; de mivel a magyar alkotmányosság ugyan ma még, hála Istennek, valóság, a parlamentarismusnak megvalósítása azonban csak törekvés, a mely törekFörendiházi napló. 1905—1910. I. kötet. vésnek súlyos küzdelme ez a mai ülés is, ennélfogva ő nagy méltóságának elméletéhez igenis szó fór. A bizalom az érzelem dolga, nemcsak az értelemé. A bizalom a lélek legbensejében honol, bizalmat tehát követelni nem lehet; az a lélek benső világának önkéntes ajándéka. De a bizalom a szó politikai értelmében egvéb előfeltételekkel is bir, a melyek kívül esnek az érzelmi világon, amelyekre nézve a legridegebb értelmi okoskodás alapján is kimutathatom, hogy bizalomra nincs ok, bizalomra nincs alap, de van ok az ellenkezőre. Mindenkiről — ez szerény meggyőződésem szerint általános kötelesség — a legjobbat kell feltenni, vagy legalább is a jót mindaddig, a míg az ellenkezőről nincsenek kétségbevonhatatlan bizonyítékaim; tehát bizhatunk bárkiben mindaddig, míg az ellenkező érzelmet ós az ellenkező ítéletet nem állapithatjuk kétségbevonhatatlan tényekre. Ha meg kell ítélnünk azt, hogy bizalommal viseltetünk-e a . kormánnyyal szemben, nézzük a kormány cselekedeteit, hallgassuk meg nyilatkozatait. Csakhogy »az igéret szép szó, ha megtartják, ugy jó« — ezt mondja a példabeszéd A cselekedetek sokkal tárgyilagosabb alapjai a bizalomkérdes eldöntésének. Annak, hogj^ bizalommal viseltessünk-e a szó politikai értelmében valamely kormány iránt, első feltétele az, hogy abban — ha nem is mondom azt, hogy a teljes őszinteséget feltételezzük — kizártnak lássuk az alakoskodást. Második feltótele a bizalomnak az, hogy lássuk azokban, a kik az emberre nehezülő feladatok légiiébezebbikére, az alkotmányos kormányzásra vállalkoznak, a törekvés komolyságát. És én a szándék jóságában még most sem kételkedem, de a törekvés komolyságában kételkednem kell. Mert, méltóságos főrendek, abban nincs komolyság, sőt az a 4