Főrendiházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–1906. február 19.

Ülésnapok - 1905-6

24 •A főrendit hogy az akkori többség érvényesü­lését megakaszsza és így a törvény­hozás rendes menetét megzavarja. Alig látok különbséget az akkori obstructorok és nagyméltóságod tevé­kenysége között, mikor azt látom, bog} 7 excellentiád felhasználja — egyelőre legalább, még mostan — az alkotmányosság formáit, ha már a parlamentáris formákat kerüli is, hogy hasonlóképen a mostani több­ség érvényesülésót megakaszsza ós igy szintén csak ugy, mint a tavalyi obstructorok, lehetetlenné teszi a rendes, tartós törvényhozási munkát. Meggondolta-e excellentiád, hogy mily kárára lesz hazánknak ós a dynastiának az, hogyha a nemzet bizalma alkotmányosságunk érvé­nyessége ós stabilitása iránt meg lazul ? Mi állunk a mi közel ezeréves alkotmányunk erős szikláján, melynek talajából, még pedig királyi felhí­vásra, serkent a mai többség. Hogy ezen többség temészete nagyméltó­ságodnak nem tetszik, azon, sajnos. nem változtathatunk. Ha nagymóltóságod mégis tőlünk kéri az erkölcsi ós anyagi támogatást, mely lehetővé tegye excellentiádnak a mai többség programmját részben lefaragni, — hogy enyhén mondjam — ez egy kissé paradox. Ha azon­ban excellentiád közvetítését oly módon fogja fel, hogy nyakunkra ül, mig nekünk engednünk kell, már ennek a karakterisztikájába nem is igen mehetek. Ha nézem, hogy mi ez? Pressio­nálással vegyitett közvetítés, vagy hogy excellentiád jobban megértsen, azt mondhatom, hogy katonai kény szerbeszállásolás jellegével biró ügy­nökösködós. (Derültség.) Vállalatával excellentiád, minden lehetséges jó intentiója dacára, me­lyekről meg vagyok győződve, hazánk­nak és a dynastiának, különösen a dynastiának, nagy kárt okoz, mert hogyha itt az alkotmányosság hasi­sait kezdi ingatni, meg fog lazulni VI. ülése, a nép ragaszkodása dynastiánk iránt. (Ugy van! a középen) Én tehát ugy sem mint magyar ember, úgy sem mint dynasticus ember, bizalommal ő excellentiájának kormányi közve­títése iránt nem viseltethetem, tehát hozzájárulok Dessewffy Aurél gr. ő excellentiájának bizalmatlansági ja­vaslatához, és hogy ezt tetézzem, bátor vagyok itten egj? névszerinti szavazásra való ívet benyújtani, a mely esetleg alkalmazásra talál­hat. Széchényi Bertalan gróf jegyző: Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső báró: Méltóságos főrendek! Szokásos formaszerűsóggel ós illő tisztelettel hallgattuk meg azt a kegyelmes királyi leiratot, a melyben értésünkre adatott az imént bemutatkozott kormány kinevezése. A bemutatkozás, a mint méltóztat­nak tudni, a mai napon megtörtént a képAÚselőházban is. Tudvalévő, hogy alkotmányunk szerint a kép­viselőház ülései nyilvánosak, ennél­fogva köztudomású az is, a mi a képviselőházban ma történt, köztu­domású tehát az is, hogy igen rövid idő választ el minket attól, hogy ismét egy legkegyelmesebb királyi leirat fog valószínűleg felolvastatni, a melyben legkegyelmesebben fog tudtunkra adatni, hogy az ország­g3óüós elnapoltatik. A képviselőház ülései nyilvánosak lévén, a mi r ott történt, méltán köz­tudomású. 0 nagyméltósága, az imént bemutatkozott magyar királyi minisz­terelnök iir, jelezte beszédében, hogy megbízatását átmenetinek tekinti. Eszembe jut erről, hogy egy régi kertben láttam egy hidat, arra a hidra az volt felírva: »Minden csak átmenet!« De eszembe jut az is, hogy az ó-conservativ párt egy kiváló tagjától hallottam, midőn az ó-con­servativ pártnak 1861 ós 1867 kö­zötti működéséről volt szó, hogy annak a pártnak legjobbjai mint a deszka elterültek, hogy rajtok átgá-

Next

/
Thumbnails
Contents