Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-36

A főrendiház XXXVl. ül esé. S7 eaeii szerencsétlen borvámclausulát megszüntetve, a kereskedelmi szerződés megújítását előkészítette, a melynek részleteit ugyan ma még nem ismerjük, de azok után, a miket itt-ott abból megtudtunk, már előre mondani lehet, hogy nagyobb áldozatok nélkül a veszélytől meg szabadultunk és egy előnyös kereskedelmi szerződés előtt állunk. E tekintetben még csak azt kívánom hozzáfűzni, hogy az olasz borvámclasüla alatt ismert kedvezőtlen viszony megszüntetésével kénytelenek vagyunk bevallani, hogy a kormány ebben az irányban is kényszerhelyzetben volt és az előbb fennállott magas borvámot ismét helyreállította a borvámclausulának teljes kihagyása által, a mivel talán túlment azon, a mi Olaszországgal szemben szükséges volt, vagyis, hogy számokban legyen mondva, hogy annak a 3 forint 20 krajczáros vámnak 20 forintra való emelése ugy, mint előbb volt, szükségesnek nem mondható, sőt a magyar borkereskedelem érdekében előnyös lett volna ezt a vámtételt mérsékelni, mert egy 8—10—12 forintos vám, a bor minősége szerint, teljesen megfelelt volna ugy a bortermelés, mint a kereskedelem igényeinek, a a termelésnek pedig feltétlenül hasznára lett volna; azonban a kormány nem volt abban a helyzetben, hogy ezen az utón haladjon, mert az a szerencsétlen legkedvezményezettebb eljárás rendszere — a szót is nehéz kimondani, a dolog logikáját pedig részemről egyáltalában felfogni sem tudom — ennek útját állta és ón csak azt kívánhatom, hogy ezen rendszertől mentül előbb szabaduljunk meg. Ez a tényleg fennálló rendszer kényszeríti ilyen esetben a szerződő feleket, hogy oly vámtételeket fogadjanak el, a melyek nekik a concrét esetben ártanának, de nem térhetnek el azoktól, mert a más országokkal szemben még nagyobb károktól kell tartaniok. Nekünk, mint mondám, 8—10—12 forintos vámtételeket concedált Olaszország. Ez egyáltalában nem lehet kárunkra, de vannak más országok, a melyekkel szemben ugj^anezen vámtételek mellett igen nagy veszteséget szenvedne Magyarország. így tehát ezen illogikus vámrendszer a kereskedelemnek a két ország közt való fejlődését megakadályozza a magas vámtótelek által. Én csak azt kívánom ezzel jelezni, hogy ebből is azt a meggyőződését merítse a kormány, hogy a mint csak lehet, ejtse módját annak, hogy ezen szerencsétlen legkedvezményezettebb rendszertől eltérve, egyes országokkal a szabad tárg}

T

alást és alkudozást a vámszerződések tekintetében megújíthassa. A törvényjavaslatot különben elfogadom. Elnök: Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni ? Tisza István gr. miniszterelnök: Nagyméltóságú elnök úr, mólt. főrendek ! Rövid felszólalásomat a hálás köszönet kifejezésével kezdhetem azon ránk nézve megtisztelő nyilatkozatokért, a melyeket ő nagyméltóságától hallottunk. De engedjék meg a mélt. főrendek, hogy egy kérdésre vonatkozólag ő nagy móltóságától eltérő nézetemnek adjak kifejezést. (Halljuk! Halljuk!) És ez az 1899 : XXX, t.-cz. megítélése. Én az 1899 : XXX. t.-czikket annak idején elfogadtam, helyesnek tartottam és helyesnek tartom most is, hogy az meghozatott. Helyesnek tartom egyfelől azért, mert abban vannak olyan dispositiók, — hogy egyebet ne említsek, —• minő az, hogy a vám és kereskedelmi szövetség lejártakor az összes szerződésekre vonatkozólag is biztosittassók az ország rendelkezési joga, a melyeket ma is rendkívül becseseknek tar-