Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

70 A főrendiház XXXV. ülése. képessége és erős elhatározása, hogy itt mint magyar nemzet élni akar tovább. Épen ezért én nem hiszem, hogy a kiegyezés politikai kérdésével, mint a közelebbi jövő gyakorlati feladatával kellene számolnunk Én hiszem és bizom a 67-es kiegyezés, mint politikai kiegyezés belső erejében ós meg vagyok győződve, hogy az minden vihar között fenn fogja tartani magát, de nagyon kérem a méltóságos főrendeket, hogy midőn ezen kérdésről beszélünk, ne zavarjuk össze az Ausztriához való viszonyunknak politikai és közgazdasági oldalait, hiszen az Ausztriával való kiegyezés, mint politikai kiegyezés, eldöntötte a közgazdasága kérdésekre névé a helyzetet akként, hogy fenntartotta, constatálta consecrálta Magyarországnak jogát arra, hogy a vámszövetség kérdésében időről időre saját belátása szerint, legjobb érdekeihez képest határozzon Ezzel a vámszövetség vagy a külön vámterület kérdése kikapcsoltatott a közjogi kérdések sorozatából és egyenesen a maga igazi és helyes terrénumára, a közgazdasági térre, utaltatott Én ismét meg ismét kijelentettem, hogy a legvégzetesebb hibának tarom, ha bármely oldalról is politikai jelszavak, politikai kérdéseket kívánunk ebbe a kérdésbe belejátszani és én nem osztozhatom abban a felfogásban sem, a mely politikai szempontból tekintené aggályosnak a külön vámterületet attól való félelmében, hogy a gazdasági különválás és a talán ebből folyó további súrlódások politikai téren is mogboszulhatnák magukat, ártalmára lehetnének az 1867 ben kötött politikai egj'ezség fentartásának. Ebből a szempontból is végzetes tévedésnek tartom ezt, mert arról vagyok meggyőződve, hogy épp a közös és kölcsönös védelem szempontjából a pragmatica sanetióban lefektetett ós I8ü7 ben részletesen kifejtett összetartozandóság szempontjából is csak egy gazdasági politika lehet helyes ós előnyös. Ezen politikai szempontok is csak egy gazdasági politikát ajánlhatnak: azt, a mely tényleg gazdasági szempontból czélbzerü, mert hiszen akkor érünk valamit a monarchia nagyhatalmi állása szempontjából is, ha erőt repraesentálunk, ha gazdaságilag fejlődünk és nem hátra, megyünk. De másodszor és a mi ennél fontosabb, a politikai összetartozandóságnak megölő betűje volna, ha a népekben az a meggyőződós verne gyökeret, hogy őket az összetartozandóság politikai szempontja miatt a gazdasági szolgaság, a gazdasági elnyomatás békóiba akarjuk verni. Tehát úgy egyik, mint másik szempontból a közös vámterület helyes akkor politikai szempontból is, ha gazdaságilag is a legczólszerűbb megoldás, de csakis akkor, ós ugyanezen politikának helyes szempontjai a külön vámterület mellett fognak dönteni, nyilatkozni, a mint, egyszer a gazdasági viszonyok úgy fognak alakulni, hogy gazdaságilag külön vámterületté válni czólszerű. Hogy e tekintetben mit hoz egy távoli jövő, arról ma igazán nincs mit beszólni és én csak azt tudom, hogy a mennyire az ón gondos tanulmányaim utján szerzett meggyőződésem terjed, a mai viszonyok között a közös vámterület az ország érdekében helyesebb és hogy ma gazdasági és azután politikai szempontból is, a külön vámterületre való átmenetel végzetes hiba volna. Erről annyira meg vagyok győződve, mint talán még soha azelőtt. És pedig azért, mert hiszen az utolsó 10-15 esztendőben fejlődtek közgazdasági viszonyaink oly irányban, hogy ha valaha, most jutunk bele a gazdasági fejlődésnek egy oly időszakába, a midőn lególetbevágóbb érdekeinket vagyunk képesek a közös vámterület mellett kielégíteni.