Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-35
60 A förendiliáz XXXV. ülése. tudnak adni. annyi tanítványa van egy tanárnak, de azért a tantermek nincsenek túlzsúfolva soha. A mi protestáns akadémiáinkra, a királyi akadémiákra stb. Magyarországon még sokáig olyan nagy szükség leend, a mit mással, még harmadik egyetemmel sem tud pótolni a cultusminiszter ur. En tehát nag} 7 on kérem, méltóztassék felvenni ebbe a javaslatba ugyanazt, a mi minden más oktatási javaslatban benne van, hogy a mennyiben szükségesnek látja az akadémiáknak létezését a kormány. azokat igenis részesíthesse segélyben. Azt mondottam, hogy nem sokat kértünk, a méltányosság határán belül maradtunk. Arra nézve, a mit kórtünk, már eddig is hallottunk némely- nyilatkozatot a nagyméltóságú miniszterelnök ur részéről különösen, a ki a 3. §-ra nézve más illetékes helyen úgy nyilatkozott, hogy az adóteher csökkentésére irányuló segélyt legközelebb felveszik az állami költségvetésbe Ez nagyon helyes, nagyon indokolt, mert ezennel kijelentem hogy tuiajdonkép ennek minden más segélyt meg kellett volna előznie Ha például a congruát veszem. nem egyenlő terhet hordoznak azon egyháznak a hivei, a kik egyenlő congruakiegészitést kapnak. Vannak, a kik semmiféle egyházi adót nem fizetnek, mégis kapnak congrua-kiegószitést, s van, a mely agyon van terhelve, mert nem előzte meg az adóteher arányosításának vagy csökkentésének segélye ezeket a más segélyeket. Én azonban kérném a nagyméltóságú miniszterelnök urat, hogy ne csak legközelebb, hanem teljes megnyugtatásunkra méltóztassék hozzátenni, hogy azl905-ik évi költségvetésben. A többiekre nézve szintén nyilatkozott, különösen a lelkészi jövedelemre vonatkozólag, hogy azt nemsokára szintén a méltányos mértékre fel fogja emelni Ebben a nyilatkozatban kevésbbé nyugodhatunk meg, mert hiszen méltóztassék körültekinteni, 1600 korona a lelkészeknek a congruája, a miben részesül a protestáns lelkészeknek majdnem két harmada, mert annyi van, a kinek a fizetése nem megy felül ezen az összegen. Ha egy fiatal, talán legényember valahogy nyomorúságosan ezen összegből megélhet is, de nem méltányos, más hivatások díjazásával összehasonlítva, ez a fizetés és képtelen megélni még nyomorúságosan is akkor, ha elcsaládosodik, pedig ez az áldás egyedül az, a mi a kálvinista papi és tanítói családokat — Istennek hála — látogatja. Ha tehát, a mit nem remélek, a> lelkészek fizetését az általunk kért 2400 koronára nem emelhetné fel a magas kormány, illetőleg az országgyűlés, legalább léptesse életbe azt a korpótlókot, a mely azután a hivatali idővel aránylagosan előbbre haladván, valamilyen megélhetési módot biztosithat az elcsaládosodott lelkészeknek. Ez a korpótlék már csak annyiban is jogos és méltányos, mert méltóztassék felvenni, a jövő évben tíz éve lesz annak, hogy az egyházpolitikai törvények meghozattak, s a lelkészek ezen törvények meghozatala által a kiadványok díjában eddig is már tetemeset veszítettek; de most, mikor már azon egyének, a kik e törvények érvénye alatt születtek, a jogi ós társadalmi viszonyokba mind jobban belekeverednek, ez a vesztesége tetemes lesz a papságnak. Az a papság, a melynek talán családja nincs, még megélhet; de a mi protestáns egyházunk lelkészei okvetlenül rászorulnak erre a korpótlókra. Ezt még annyival inkább kérem a nagyméltóságú miniszterelnök úrtól, mert méltóztatik tudni, hogy a községi jegyzők fizetése egyenlősittetett a lelkészekével, s igy azok, a kiktől csak olyan előképzettség kívántatik meg, hogy közülük egy rósz letette az érettségi vizsgát, egy
