Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

A főrendiház XXX V. ülése. 61 rész azt sem tette le, most ugyanazon, sőt nagyobb fizetést fognak élvezni, mint az akadémiai képzett seggel biró lelkészek. Hasonlókép, a mint az uj fizetési tervezet a tanítókra nézve életbalép, korpótlékkal együtt azok is meg fog ják haladni a lelkészek fizetését. Kérem ennélfogva, hogy ugyazazon alkalommal, a midőn az egyházi teher csökkentésére szolgáló segély felvétetik az állami költségvetésbe, mindenesetre ez a korpótlók is vótes sék fel. Most még csak egy pillanatig kívánom, méltóságos ház, becses türelmét igénybe venni. Olyan dolgot hozok szóba, a mely nem a mi egyházi ügyeinket, hanem az általános közérdeket illeti. Nevezetesen az 1877: XX. t.-cz.-nek van egy szakasza, a 288. §., a mely szól az összesített árvapónzek kezeléséről, ós az mondatik benne, hogy ezekből a pénztárakból csakis törlesztésekre lehet kölcsönöket adni ós pedig a bizto sitéknak egy harmadáig. Ezek az árvapénzek kiadattak, de észrevette minden vármegye, hogy ez a szakasz tulajdonkópen arra szülelett, hogy végre ne hajtassék, mert a hol háromszoros biztosítékot adnak ós a hol 6% kamatot fizetnek, hogy ott még a törlesztésért is zaklasssák az illetőket, ezt nem tette egy vármegye sem. Ujabban azonban a vármegyékhez azon rendelet intéztetett, hogy ez a törvény végrehajtandó. Hogy a gyakorlatban mi ennek a következése, erre nézve csak az én vármegyémet veszem Ebben az esztendőben visszafizettetett az ávvagyonból 70.000 korona, nem adatott ki egy fillér sem, mert olyan pénzt, a mely után hat vagy öt százalékot kell most fizetni, a melyhez háromszoros biztosítók kell és a hol ki van téve az illető annak, hogy'már a másik esztendőben, a törlesztésért is zaklatják, ilyen pénzt, a mikor a bankoktól sokkal olcsóbb kölcsönt kaphat, nem vesz fel senki. Igen, de mivel érdemlik meg az árvák a magyar államtól azt, hogy most már egy százalókkal alábbszállott a jövedelmök, azért, mert kiadnia, pénzt nem lehet és ennek a zaklatásnak nem akarja magát senki kitenni, különösen a mikor ilyen szűk termés van. Én tehát kérném a nagyméltóságú miniszterei elnök urat mint belügyminisztert, vegye ezt fontolóra. Hiszen a mi árvapénzeink, vagy — mert most az állampénztár kezeli ezeket — állampénztárunk is nem jelzáloghitelintézet, hanem szegény emberek felvesznek pénzt, a mikor tudnak fizetni, törlesztik a kölcsönt, de mindenesetre és minden körülmény között biztosítékot nyújtanak. Ne szorítsuk és ne vigyük a dolgot oda, hogy az árváknak összes pénze takarékpénztárokban ós bankokban kezeltessék olcsó kamat mellett — jelenleg 3 ós fél százalók a kamat — és ne kozkáztassuk ez által az árvák megélhetését. Ezeket előadva, tisztelettel kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom, annyival inkább, mert azok az alapok, a melyeket a magyar állam önálló továbbépítésére a jelen kormány is részben és kicsinyben lerakott, elég szilárdak és úgy hozattak létre, hogy a jó egyetértés, a jó viszony ő Felsége koronás királyunk ós a nemzet között ezek által nem zavartatott meg. Elfogadom a költségvetést (Helyeslés) Elnök: Méltóságos főrendek! Miután az idő már nagyon előrehaladt és az általános vitához még többen vannak feljegyezve, ezenkívül pedig még egy nagy napirend áll előttünk, azt tartom czélszerünek, hogy most egy kis szünetet tartsunk, hogy azután egy félóra múlva megújult erővel folytathassuk a tárgyalást. (Helyeslés.) Az ülést tehát egy félórára felfüggesztem.