Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-35
A főrendiház XXXV. ülése. 57 ember akar katholikussá lenni, sehol sem kell jelentkeznie; felveszik azonnal minden formalitás nélkül. Az már magában véve is visszás do log, — mert hiszen egy állampolgárság van — hogy egy és ugyanazon állam polgárai a legszemélyesebb vallási ügyekben ilyen ellentétes törvények alatt állanak. De még visszásabbá lesz a dolog az által, hogy azon ott lakó emberek több mint felerészben csak ideiglenesen, 5—6 hétig, vagy legfeljebb félévig tartózkodnak ott ós azután visszatérnek Magyarországba. Ha azt mondjuk az illetőnek, hogy: »te magyar állampolgár vagy és a mi egyházunk tagja vagy; te nem tértél át, mert nem térhettél át a katholikus hitre.« erre azt feleli: «En egyszerűen jelentkeztem és felvettek,-' és követeli, hogy ismerjék el most már az ő áttérését Magyarországon is törvényes áttérésnek, holott itt az illető egészen más törvények alatt van Nagyon kérném — és személyesen is akartam kérni — a mólyen t. bán ós horvát miniszter urakat, hogy ezt a nagy ellentétet valami képen kiegyenlíteni méltóztassanak, A költségvetések további emelkedését látom a magyar nemzetiségi és népoktatás üg3?ének előmozdítása körül. Erre csakugyan azt mondom, hogy ha valamire áldoz ez az ország, erre a czélra kell áldoznia Ennek a czólnak az anyagiakon kivül nagyban szolgálatára fog válni, ha benyujtatik és valósággá válik a népoktatási törvénj^ módosításáról szóló törvényjavaslat, a melynek tervezetét a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr enquétek elé is terjesztette. Azt tartom, méltóságos főrendek, hogy különösen nem magyar anyanyelvű ós nemzetiségű polgártársaink a magyar nemzetiségnek és annak, hogy a magyar nyel vet kedvvel tanulják és tudják is, leginkább az által nyerhetők meg, Főrendiházi napló. 1901—1906. III. kötet. I ha papjaik és tanítóik beszélik, értik I ós szeretik a magyar nyelvet. Én a törvényeket forgatván azt látom, hogy az 1840 évi VI tör vónyczikknek 8 § a igy hangzik: »Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek csak olyanok alkalmaztassanak, a kik a magyar nyelvet tudják.Vájjon végre van-e ez 64 óv után hajtva, hogy nálunk bármely felekezetnél csak olyan lelkészek, működnek, olyan szónokok ós káplánok vannak, a kik a magyar nyelvet tudják? Én kételkedem, hogy ez végre volna hajtva, sőt vannak az ellenkezőre bizonyos tapasztalataim És miért? Nem igen szoktunk az ilyen dolgokkal tüzetesebben foglalkozni, mégis érdemesnek tartom felemlíteni, hogy a görög-keleti szerb egyháznak a tulajdonképeni magyar állam területén nincsen eg} T etlenegy semináriuma. vagy theologiai intézete, hanem van Horvátország területén Karlóczán, olyan helyen, a hová nem terjed ki a vallás és közoktatásügyi miniszter ur befolyása és keze. Gondolhatjuk-e azt, hogy ott jó magyar hazafiakat, mint a törvény kívánja, a, magyar nyelvet értő papokat neveljenek? Milyen mást látok ón még abban az államban is, a mely nem nemzeti állam, Ausztriában. Ausztriában ott van a bukovinai érsekség. Ez román és szerb érsekség. Ott nem választották külön, hanem úgy hijják orthodox egyház. De az orthodox egyháznak minden papja csak a csernoviczi eg3 r etemen tanul államilag kinevezett tanároktól és mikor beszélünk velők, azt mondják hogy minden theologiai tudományt német nyelven tanulnak, csak a liturgiát, a kinek tetszik, ruthónul, kinek tetszik, orosz nyelven, de a többit mind német nyelven. És meglepődve mondják, hogy hát Magyarországon nem volna e 8
