Főrendiházi napló, 1901. III. kötet • 1904. május 7–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-35

58 A főrendiház XXXV. ülése. kötelező a magyar nyelv a theologiai intézetekben, mint tannyelv? Szégyennel felelek, hogy bizony nem. Még a budapesti tudományegyetemen is az összes tudományok tannyelve a theologiai facultáson a latin, nincs benne egyetlen magyar sem. Hát ha az orthodox egyházra nézve Bukovinában ez nern sérelem, hogyan volna sérelem ez nálunk; hogy ha ez a nyilt törvény, a mely meghozatott, mely szentesítve van, nemcsak a papiroson marad, hanem ellenőriztetik? Igenis, a theologiai akadémiákon minden felekezetnél, valamint a tanitókópezdóben legyen a tannyelv magyar. Csak akkor várhatjuk, hogy nem magyar ajkú polgártársaink is, később, talán évtizedek múlva, valamennyire beszéljék és szeressék is a magyar nyelvet. Áttérek most egy olyan kérdésre, a melyről méltóztatik megérteni, hogy engem talán tüzetesebben érdekel, mint ezen méltóságos főrendiháznak többi tagját t. i, az 1848, évi XX. t.-czikkre, a melynek csak annyi nyomát látom a költségvetésben, hogy az az átalány segélyösszeg, a melyet a protestáns egyházak kapnak, valamivel feljebb emeltetett. Hogy az 1848 : XX. t.-czikknek mi volt az eredeti intentiója, arról már más helyen sokat vitatkoztak és az megállapítható, hogy kétségtelenül abban az 1848 : t -czikkben, a mint fogalmazva van, benne volt a secularisátió. Sőt többet mondok, az 1870-es években a magyar országgyűlésnek is a véleménye annyira az volt, hogy egy bizottságot is nevezett ki, hogy az alapok és alapítványok jogi természetét tanulmányozza, hogy mi származott az államtól, tehát mi illetheti meg az államot, mi a magánosoktól, a mi nem illetheti meg az államot. He az kétségtelen, hogy ennek az ügynek egész fejlődése más irányban indult. Nemcsak azért, mert a magyár országgyűlés ós az államkormány ' lassanként kicsiny adagokban az 1848 : XX. t.-cz.-t különösen az iskolákra nézve már régebben, későbben a lelkészek dotatiójára nézve is más utón érvényesítette, hanem azért is, mert nem akadt Magyarországon egyetlenegy politikai párt, nem akadt egyetlenegy országgyűlési képviselő, de még képviselőjelölt sem, a ki programmjába a secularisátiót belevette volna, tehát most, a mikor mi az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtásáról beszélünk, gondolatunkhoz közel sem jár az, hogy itt a secularisátió keresztülvihető volna vagy keresztülvitessék, hogy az a- vagyon, a mely eddig a katholika egyház javára szolgált, továbbra is ne a katholika egyház javára szolgáljon. Ámbár nem tagadom, talán még a katholika egyháznak is javára volna, nem a secularisátió, hanem az, hogyha úgy, a mint kezeltetik a vallás- ós tanulmán) i alap, egy teljesen katholikus bizottság által ő Felsége által kinevezve, a katholika egyháznak nagy javadalma is bevonatván, az ő Felsége és a bizottság által meghatározott czélokra arányosabban ós megfelelőbben osztatnék fel a jövedelme, mint a mint most felosztatik. Ugy-e hogy a vallási és tanulmányi alap kezelése nem sérelmes a katholikus egyházra nézve. Mikor ő Felsége azt, mint legfőbb védnöke az egyháznak, úgyszólván minden más befolyás nélkül a bizottság által intézteti. Én látok ilyen példát nem nálunk, de a külföldön, a hol például a csernoviczi érseki vagyon egészen vallásalappá tétetett, a kormány által is kezeltetik, de kezeltetik az egyház czóljaira. Mondom csak, hogy ez ellen nemhogy kifogása lehetne a katholikus egyház egyetemének, sőt talán azt mondhatom, hogy így ez a vagyon jobban szolgálhatná az egyház ügyét, mint a hogy szolgálja most, legalább is arányosabban és megfelelőbben.